Századok – 1966
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234
250 FOLYÓIItATSZEMLE ismerteti Székely György: Wallons et italiens en Europe Centrale aux XIe — XVIe siècles c. tanulmányát (281.1.) és igen figyelemreméltónak tartja. — A. HÚSÖAVA ismerteti Belényesi Márta: Adat a magyarországi űrmértékek XVI. századi történetéhez címen az Ethnographia 73. évfolyamában megjelent tanulmányát (282 — 283. 1.), kifogásolja, hogy nem számította át eredményeit mai mértékrendszerre, és nem közli az előforduló helységnevek szlovák formáit. — Á[KO§] P[AULINYI] ismerteti Niederhauser Emil: A jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában. Bpest 1962. könyvét (285 — 286. 1.), melynek befejező fejezetét tartja fontosnak. — F[RANTIAEK] B[OKES] ismerteti Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez. III. köt. Bpest 1964 c. könyvét (286-287. 1.). — N. ISZTORICSESZKI PREGLED 1965. 1. sz. — VELICSKO GEORGIEV: AZ Általános Munkás Szakszervezeti Szövetség tevékenysége a munkásosztály és az alkalmazottak közvetlen érdekeinek védelmében, 1944 — 1947 (3-29. 1.) a felszabadulást követő évek problematikáját fejtegeti. A nagyipari munkásság létszáma 1945-ben 111 409, 1947-ben 147 247 volt, az alkalmazottaké 1947-ben 241 480. A drágaság, a legfontosabb közszükségleti cikkekben megmutatkozó hiány, a munkanélküliség (1947-ben 11211 volt a munkanélküli, nem számítva a mezőgazdaságban meglevő rejtett munkanélküliséget), az alacsony bérek általában súlyossá tették a helyzetet, amely a kapitalizmus öröksége volt. Még kulturális téren is nyomasztó volt az örökség (1946-ban a 7 éven felüli lakosságból 1 381 000 volt az írástudatlan „ebből 200 000 a városokban). A még mindig folyó háborúra, ill. a háború utáni nehéz helyzetre való tekintettel nem is lehetett a munkásosztály jogos igényeit azonnal kielégíteni. A Szakszervezeti Szövetség feladata az volt, hogy kellő nevelő munkával megértesse ezt, s ugyanakkor a lehetőségekhez mérten segítse a dolgozók életfeltételeinek a megjavítását. Ehhez elsőporban a termelést kellett fokozni, ezen a téren nagy feladata volt a Szövetségnek. A törvényhozás rendezte a gyártulajdonosok és a szakszervezetek viszonyát, pontosan meghatározta a szakszervezetek feladatát (a kollektív szerződések betartására való felügyelet, a munkaviszonyok, az egészségügyi követelmények betartása stb.). A megváltozott helyzetben a munkásosztálynak új harci formákra kellett áttérnie, s ez, tekintettel az osztályöntudat nem egyenlő fokára, szintén nem volt könnyű feladat. A párt javaslatára a Szövetség igyekezett megakadályozni a sztrájkokat, ennek ellenére elég sok zajlott le, de a Szövetség közbelépésére ezek általában a munkások követeléseinek a kielégítésével értek véget. Különösen 1946-ban, a fokozódó tőkés ellenállás miatt növekedett meg a sztrájkok száma, sok esetben ösztönös jellegűek voltak. A közszükségleti cikkek jegyrendszer útján való elosztásánál a Szövetség úgy intézte az elosztást, hogy ösztönözze a termelés fokozását. Segélyeket osztott. 1946 júniusában bevezették a normarendszert. Megszervezték az üzemi étkeztetés hálózatának jelentős kiterjesztését. Egyes vállalatok kertgazdaságokat hoztak létre az ellátás javítására. Módosították a munkaügyi törvényhozást és biztosították előírásainak betartását. Megszervezték a munkások üdültetését (1945-ben 10000 munkás üdült a szakszervezet támogatásával, 1947-ben már 50 000). Nagyszabású kulturális felvilágosító munkát is folytattak. Mindezzel a Szakszervezeti Szövetség a dolgozók átnevelését segítette elő. — LJUBOMIR K. JONCSEV: Néhány kérdés a Sámuel-féle állammal kapcsolatban (29 — 48. 1.) a forrásanyag részletes elemzése alapján megállapítja, hogy a X. század utolsó harmadában ismeretes államot nem lehet Nyugati Bolgár Cárságnak mondani, hanem az a korábbi bolgár állam egyenes folytatása, súlypontjának délnyugatra való eltolódását konkrét történeti tényezők idézték elő. Az állam keleti részei 973-ban kerültek bizánci fennhatóság alá. A felkelés 976-ban tört ki a nyugati területeken, valószínűleg a Bizánctól való formális függés ellen, s ez azután kiterjedt az északkeleti területekre is. — DIMITAR SZIRKOV: A „Demokratikus Bulgária" rádió, 1938 december —1939 március (49 — 55. 1.) a Bolgár Kommunista Párt által szervezett rendszeres rádióadást ismerteti, amely Spanyolországból sugárzott bolgár nyelvű műsort, a nemzetközi helyzettel is foglalkozott, de főképp a belpolitika kérdéseivel. A párt szava ezen az úton valószínűleg elég széles körökhöz jutott el, mert rendőrségi jelentések szerint sokan hallgatták. — KONSZTANTIN TELBIZOV: Életrajzi adalékok a garibaldista ezredes, Sztefan Dun>/ov, a volturnói csata dicső hősének életéhez (84 — 90. 1.) magyar irodalom és levéltári anyag alapján ismerteti a bánsági származású Dunyov István életét, aki a Kossuth-emigráció tagjakónt 1859-től jelentős szerepet játszott Garibaldi mozgalmában is, 1867 után is kitartott Kossuth mellett, és elítélte a renegát Deákot. Bolgár származásit nem tagadta meg, ezért a bolgárok is büszkék lehetnek rá. A szerző 6 mellékletet is közöl, nagyrészt Garibaldi Dunyovhoz intézett leveleit és Dunyov búcsúját ezredétől sebesülése után.
