Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

FOLYÓIItATSZEMLE 247 német polgári történetírásban c., óriási irodalmi anyagot feldolgozó tanulmányában (235 —26i. 1.) végigkíséri a Károly-képnek a polgári történetírók politikai és világnézeti álláspontja által motivált sűrű változását a XIX. századi romantikától napjaink nyugat-német történetírásáig. Az érdekes és tanulságos szemle alapján úgy látja: Nagy Károlynak, főként császárságának politikáját nem lehet egyetlenegy okkal magyarázni. Császársága magyarázatában eddig főleg külpolitikai szempontok domináltak, holott a császársággal Károly támaszt nyert a feudális arisztokrácia ellenállásával szemben reform- és szociálpolitikája keresztülvitelére. Emellett a nagyra nőtt frank birodalom is megfelelő közjogi kifejezést kapott a császárságban. Hogy a „keleti politika" döntő súllyal esett volna latba a császárság megteremtésénél, nagyon is kétséges. Az azonban bizonyos, hogy ezen a téren az egyház és az állam érdekei egybeestek. A császárrá koronázásban egyébként III. Leó pápa játszotta a kezdeményező szerepet, aki ezzel az aktussal a frank hatalmat a maga politikai érdekeinek szolgálatába akarta kényszeríteni. Károly hatalmának katonai és gazdasági alapját azonban nem a „rómaiak", hanam a „frank birodalom népe" alkotta, s Károly messzemenően függetlenítette magát a pápaságtól. Császárrá koronázása után nem is ment többet Itáliába. 813-ban fiát, Jámbor Lajost a pápa nélkül koronáztatta meg. — GOTTFRIED HÄRTELnek a XII. nemzetközi történész kongresszus előmunkálatául írt: A nyugat-római birodalom általános válságának kezdete c., gazdagon dokumentált tanulmányában (262 — 276. 1.) a Marcus Aureliustól Septimius Severusig (i. sz. 161 — 211) terjedő időszak gazdasági ós társadalmi változásainak sokoldalú elemzése után arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a nyugat-római birodalom általános válságának kezdetét az eddigi felfogással szemben a III. századról a II. század második felére kell tenni. A válság főokát az új, a kolonátuson nyugvó és a régi, egyre inkább elavult rabszolgatartó termelési viszonyok közti ellentmondásban jelöli meg. Egyes provinciáknak, így elsősorban Észak-Afrikának a Severus-korban az általános válságtól elütő jóléte a többtermelést hozó kolonátusra vezethető vissza, amely egyébként következménye a rabszolgatartó termelési mód III. század előtt megkezdődő válságának. Éppen ezért nem. a IH. század politikai válságát kell a kutatások kiinduló pontjává tenni, hanem azokat a gazdasági-társadalmi változásokat, amelyek a római birodalomban a II. század második felében, sőt részben már korábban is felismerhetők. — B. ŐESKOSLOVENSKtf ÖASOPIS HISTORICKY. 1965. 2. sz. — JAROSLAV KLADIVA: A kulturális forradalom problematikája a szovjet történetírásban (165—179. 1.) inkább a kulturális forradalom elméleti kérdéseit mutatja be, leszögezi, hogy hoszszadalmasabb folyamatról van szó, amely még a kommunista társadalom építésének a korszakában is tart. Ismerteti a legfontosabb szovjet munkákat, s utal arra, hogy az NDK-ban, Lengyelországban és Bulgáriában is már megjelentek hasonló témájú feldolgozások. — JAN MECHYR: A független szocialisták a cseh munkásmozgalomban az 1890-es évek elején (180 — 201. 1.) ismerteti a szociáldemokrata ellenzék történetét, amely 1892-ben, R. Hausernek a pártból való kizárása után új pártot is alapított, ez szocialista és anarchista nézetek keveréke volt. Prága, Kladno, az északnyugati cseh bányavidék, az ifjúság (az Omladina szervezete) volt az, ahol, cseh környezetben, a mozgalom visszhangra talált. A független szocialisták hangsúlyozták a mozgalom nemzeti oldalát. A csatlakozó cseh bányászok erős, szilárd szervezetet akartak, de a hivatalos szociáldemokrata pártvezetést azért bírálták, mert túlbecsülte a választójog jelentőségét, s lebecsülte a szociális vívmányokért folyó harcot. A független szocialisták mozgalma anarcho-szindikalista típusú ellenzékiséggé vált. A legtöbb helyen csak múló volt a hatása, az Omladina elleni per is háttérbe szorította, csak az északnyugati bányavidéken vezetett tartós anarchista mozgalom kialakulására. — ZDENËK SMETÁNKA: A X — XV. századi csehországi mezőgazdasági települések anyagi kultúrája régészeti feltárásának jelenlegi helyzete (239 — 268. 1.) részletes áttekintést ad az eddigi ásatásokról, a települések nagysága, a ház, a berendezés, a mezőgazdasági termelés, a termelőeszközök, a termények háziipari feldolgozása vonatkozásában megállapítható eredményekről. — ZDENËK SOLLE: Karl Kautsky visszaemlékezése a Cseh szláv Szociáldemokrácia bfevnovi kongresszusára (269 — 279.1.) közli német eredetiben Kautskynak azt a visszaemlékezését az 1878-ban Prágában tartott alapító kongresszusra, amelyet Kautsky alkalmasint 1938 tavaszán, prágai tartózkodás során írt. Kautsky, aki a visszaemlékezésben a cseh nemzet fiának mondja magát, azt bizonyítja, hogy a cseh szociáldemokrata párt megalapítói a gothai programot tekintették ugyan mintájuknak, de nem egy kérdésben eltértek tőle, s ekkor az I. Internacionálé eszmei behatása érvényesült. — Az ismertetési rovatban J[AN] N[OVOTNY] ismertet néhány magyar könyvet és folyóiratcikket, így Kovács Endre: A krakkói egyetem és a magyar művelődés