Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

FOLYÓIItATSZEMLE 245 (93 — 102. 1.) levéltári anyag alapján ad részletes ismertetést 1943 második felének eseményeiről. — V. JA. NEJGOLDBERG: A ladogai víziül 1941- 1942-ben (102-113.1.) a körülzárt Leningrád megsegítésére folytatott tevékenységet mutatja be, annak példájaként, hogyan segítette a hátország a front harcait. — Hasonló jellegű У. I. KABDASOV: A frontmelletti körzetek segítsége az ostromlott Leningrádnak (113 — 120. 1.), ahol azt világítja meg, hogyan segítette a környékbeli lakosság Leningrád élelmiszerrel, tüzelővel stb. való ellátását, és milyen segítséget adott a Leningrádból evakuált polgári lakosságnak. — V. D. JACENKO: Ukrajna ifjúsága a partizánok soraiban (120—136.1.) sok részletet közöl az ukrajnai partizánharcokról, amelyekben még úttörők is kitüntették magukat. — L. V. MAKSZAKOVA A frontszínházak tevékenységéről számol be (137 — 146. 1.). — JU. K. SZTRIZSAKOV: tí. M. Zuszmanovics, az élelmiszerszállító hadsereg parancsnoka (146 — 150. 1.) a német hadifogságban halálra kínzott tábornok életrajzát vázolja. — Az egyéb közlemények sorában L. V. KTTPRIJANOVA: AZ Észak-Kaukázus városi proletár központjainak kialakulása, 1861 — 1900 (156 — 167. 1.) érdekes adatokat közöl a városi lakosság növekedéséről (telepítés és a környékből a városba áramlás) és kor szerinti összetételéről (nagyobbrészt 40 éven aluli a lakosság). — Sz. M. TROJICKIJ, A. L. HOROSKEVICS ismertetik a Szovjetunió feudális kori történetével foglalkozó, 1964-ben megjelent irodalmat (168-190.1.). — HORST SCHÜTZLER: A felszabadult Berlinben. A német—szovjet együttműködés első hónapjai az antifasiszta demokratikus átalakulásban (200 — 225. 1.) vázolja az 1945 végéig a közigazgatás helyreállítására, a rendőrség megszervezésére, a közellátás és a gazdasági élet helyreállítására, az ideológiai átnevelésre irányuló intézkedéseket. — B. G. LITVAK ismerteti a Budapesti Mezőgazdasági Múzeum kiadásában megjelenő nemzetközi agrártörténeti bibliográfia első kötetét (235 — 236. 1.), igen nagy jelentőségűnek tartja a munkát, de szovjet anyagát hiányosnak, amiért a szovjet szakértőket terheli a felelősség. — N. SZOVJETSZKOJE SZLAVJANOVEGYENYIJE. 1965. 1. sz. — A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szlavisztikai Intézetének az 1E65. évben induló folyóirata az első szám szerkesztőségi cikkében (3 — 8. 1.) áttekintést ad az orosz és a szovjet szlavisztika fejlődéséről, hangsúlyozza, hegy a szláv népek fejlődésének sokoldalú vizsgálata nem jelent elzárkózást más népek elől. A szovjet szlavisztika feladatait abban jelöli meg, hogy az összehasonlító történeti módszer széles körű alkalmazásával vizsgálja a szláv országok mai fejlődését, a szocialista világrendszer kialakulását, a szláv országokban lezajlott kultúrforradalmat, a forradalmi és munkásmozgalmak történetét, a szláv népek egymás közötti és más népekkel való kapcsolatait, történetük egyéb problémáit, a nyelvészet olyan kérdéseit is, amelyek a történeti fejlődéssel összefüggnek. Ezeknek a kérdéseknek a megvilágítása az új folyóirat feladata is, a hangsúly mindenképpen a mai problémákon van. — JA. B. SMERAL, L. B. VALEV: Két történelmi évtized. A közép- és délkeleteurópai szocialista országok fejlődésének történetéhez (9 — 19. 1.) áttekintést adnak a felszabadulás óta eltelt fejlődés lényeges vonásairól, az iparosításról, a mezőgazdaság szocialista átalakításáról, a népi hatalom kiépítéséről, a dogmatizmus és a személyi kultusz által okozott hibák kijavításáról. — Sz. I. PRASZOLOV: AZ 1943. évi szovjet — csehszlovák szerződés diplomáciai előkészítésének történetéből (20 — 33. 1.) abból indul ki, hogy 1942 táján félő volt, hogy az új Csehszlovákia a háború után nem szerzi vissza függetlenségét, hanem angol befolyás alatt marad. Erre utalt az 1942 januárjában megkötött lengyel —csehszlovák szerződés a háború utáni konföderációról. Ez a csehszlovák közvéleményben nagy felháborodást váltott ki. Ezért BeneS köztársasági elnök elhatárolta magát ettől a tervtől, javasolta a szovjet kormánynak az egyezmény megkötését, az általa összeállított szövegen a szovjet kormány csak néhány formális módosítást javasolt, s ebben a formában írták alá 1943 decemberében Moszkvában a szerződőst (a csehszlovák kormány mindent megtett, hogy minél inkább halogassa az aláírást). Az 1935-ös szovjet — csehszlovák szerződésnek azt a pontját, amely a szovjet segítséget Franciaország segítségnyújtásától tette függővé, kihagyták, ezzel elismerték, hogy a Szovjetunió nem másodrendű partnere Csehszlovákiának. — V. K. VOLKOV: Jugoszlávia külpolitikája 1935—1936-ban (34—45. 1.) szerint a Stojadinovié-kormány 1935 júliusi minisztertanácsán ugyan kimondta, hogy külpolitikája alappillérei a kisantant, a Balkán-paktum és a francia szövetség, de itt került szóba először, hogy a jövőben Jugoszláviának jobban kell orientálódnia Anglia európai politikájára. Ennek szószólója elsősorban Pál régensherceg volt. Belgrádban alakult ki az angol vezetés alatt álló szovjetellenes politika egyik centruma. Pál a Németországgal váló megegyezést is kívánta, s igyekezett elősegíteni az angol —német közeledést. Élesen ellenezte Titulescu román külügyminiszter politikáját, aki a kisantantot közelíteni akarta