Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234

240 FOLYÓIItATSZEMLE (ahogy a görög városállamok helyet a római birodalom váltotta fel, úgy jön most is a szuverén államok helyébe az univerzális birodalom). Ezekre az elméletekre a pesz­szimizmus jellemző, nem ismerik el a tár­sadalmi haladást. Az ismétlődések terén azonban csakugyan vannak jelenségek, amelyekre a marxista történettudomány csak a legújabb időben kezd felfigyelni, különböző társadalmi formációkon belül fellépő jelenségek, ahol ezeknek a hasonló­sága vagy azonossága persze alá van ren­delve a haladás fő folyamatának. Ilyen jelenség, hogy a pénzgazdálkodás megjele­nése kiélezi a vagyoni ellentéteket; ha­sonló jelenségeknek hasonló erkölcsi nor­mák felelnek meg (a magántulajdon vé­delme az osztálytársadalmakban). Engels is összevetette a korai kereszténységet és a korai munkásmozgalmat. Az ismétlődés oka vagy az, hogy a korábbi formáció elemei megmaradnak a későbbiekben is (így a pénzügyletek formái vagy a római jog továbbélése), vagy azonos folyamatok­ról és jelenségekről van szó (például egy új társadalmi formáció kialakulása idején az elszegényedő és lesüllyedő szabadok ellen hozott kegyetlen törvények, vagy a formá­ció utolsó szakaszában az osztályharc éle­sedése). Stajerman úgy látja, hogy az egyes formációkon belül az alap és a felépítmény jelenségei együttesen bizonyos struktúrá­ban integrálódnak, az egész struktúra nem ismétlődik, de egyes összetevői igen. Az árutermelés és a pénzgazdálkodás a kapi­talizmusban erősen integrált tényező, a rabszolgatartó társadalomban csak gyen­gén. Egyes strukturális rendszerek több társadalmi formáción keresztül is ismétlőd­nek, így más és más egyéb struktúrákkal való kapcsolatukban lehet őket vizsgálni, ami pótolja a kísérletnek a történettudo­mányban hiányzó módszerét. Ilyen jelenség például a kultúra kibontakozása, amikor széles tömegbázisa van, és hanyatlása, az individualizmus előtérbe nyomulása egy formáció végső szakaszában, amikor ez a bázis leszűkül. Az ismétlődésnek a szerző négy előfeltételét látja: 1. ha hasonló jelen­ségek által előidézett folyamatok azonossá­gáról van szó; 2. ha a formáció bizonyos szakaszaira jellemző folyamatok azonossá­gáról van szó; 3. ha a formáción belül akadnak nem lényeges, kevéssé integrált rendszerek; 4. a tagadás tagadásával, ha egyes elemek, amelyek korábbi korszakra jellemzőek, új, magasabb fokon ismétlőd­nek meg. Példaként felveti a mai nyugati burzsoá társadalom és az antik társadalom analógiáját: ma nyugaton erős „mobilitás" van a társadalmon belül, felemelkedés az uralkodó osztályba, de lesüllyedés is, s az alapvető osztályellentét továbbra is fenn­áll. Az ókori formáció végén ugyanilyen mobilitás mutatkozott meg: a rabszolgák egy része egyre inkább közeledett a szaba­dokhoz, viszont ezek közül sokan lesüllyed­tek a rabszolgák közé, s az alapvető osz­tályellentét itt sem változott. — A. Sz. KUDLAJ: A Szovjetunió népeinek testvéri segítsége Ukrajna népgazdaságának helyre­állításához a Nagy Honvédő Háború után (21 — 30. 1.) ismerteti a háború utáni hely­zetet: 714 várostés több mint 28 000 falusi települést pusztítottak el a németek, 16 150 ipari üzemet (az üzemek 81%-át). Nagy volt a munkaerőhiány, s 1946-ban évtize­dek óta nem tapasztalt szárazság nehezí­tette a helyreállítást. Ezek után beszámol arról, hogy az egyes szovjet köztársaságok és területek hogyan nyújtottak segítséget, vállalták egyes városok, üzemek vagy akár területek patronálását, munkásokat, gépe­ket küldtek, átadták tapasztalataikat. Ennek a segítségnek volt köszönhető, hogy 1951-re a termelés már 35,2%-kal túl­haladta az 1940. évi termelést. — V. V. GARMIZA: Hogyan árulták el az eszerek agrárprogramjukat (31—41. 1.) ismerteti a szociálforradalmár párt 1904-ben közzé­tett programját, amely a föld szocializá­lását tűzte ki célul (átadását az obscsiná­nak és egyenlősítő felosztását a paraszt­családok közt). Az 1905—1906 fordulóján tartott első eszer pártkongresszuson hosz­szas vita folyt a program körül, de alapjá­ban véve az eredeti tervezetet fogadták el. Lenin bírálta ezt a programot a magán­tulajdon és az árutermelés fenntartása miatt, de rámutatott objektíve haladó jellegére is. A februári forradalom után az eszerek egyre inkább visszakoztak eredeti programjukhoz képest, 1917 május-júniu­sában tartott harmadik kongrt sszusukon a jövő feladatává tették az agrárprogram megvalósítását. A paraszti ellenállás miatt szeptember végén az eszer földművelés­ügyi miniszter ugyan benyújtott egy ter­vezetet a földesúri földek kötelező bérbe­adásáról, de ez még csak erősítette a földes­urak tulajdonjogát. Éppen ezért vált ki november végén a pártból a baloldali internacionalista eszerek csoportja, amely elismerte a szovjethatalmat. Az eszer párt már 1917 koraőszétől kezdve rohamosan veszített népszerűségéből. — V. D. TYIHO­MIROV: A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság mezőgazdaságának szocialista át­alakítása (42 — 51. 1.) a koreai háború által félbeszakított folyamat kibontakozását mu­tatja be. A Koreai Munkáspárt Központi Bizottsága 1953 augusztusában hozott határozatot a szocialista áLalakulásra vo­natkozólag, ekkor a birtokmegoszlás a következő volt: a gazdaságok 32,9%-a 1 csonbo alatti területen termelt (1 csonbo

Next

/
Oldalképek
Tartalom