Századok – 1966
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 234
238 FOLYÓIItATSZEMLE így az egykori német hadiflotta 155 egységét kapta meg, az Egyesült Államok 149, Anglia 148 egységet. — Ugyancsak az adatközlő rovatban V. L. MALKOV: Új dokumentum a második világháború előkészítésének történetéből (118 — 124. 1.) orosz fordításban közli Harold L. Ickes amerikai belügyi államtitkár 1939. február 3-án kelt levelét R. Robinson ezredeshez (az eredeti a Wisconsini Történelmi Társulat könyvtárában található Madisonban). Az államtitkár itt vázolja elképzeléseit a nemzetközi helyzet alakulásáról, s hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak kívül kell maradniuk mindenfajta háborús konfliktusból. — G. L. VOLOHOVA ismerteti A Nagy emberek élete c., 1933-ban megindult sorozat történetét, a megjelent életrajzokat (128-136.* 1.). — JU. A. LVUNYIN az 1924—1933 közt a Szovjetunióban járt külföldi munkásdelegációkkal foglalkozó újabb irodalmat ismerteti (137—143. 1.).— V. G. POLJAKOV a burzsoá szerzőknek 1962 -1964-ben a hidegháborúra vonatkozólag megjelent munkáiról ad áttekintést (177 — 182. 1.). 1965. 6. sz. — E. V. TADEVOSZJAN: A tudományos kommunizmus tárgya és helye a társadalomtudományok rendszerében (3 —17. 1.) a tudományos kommunizmus alapjai c. tárgynak az egyetemi oktatásban való bevezetése kapcsán meghatározza ennek a diszciplínának a helyét és tárgyát: a marxizmus—leninizmus egyik része, de ugyanakkor önálló tudományág is. A marxizmus filozófiai és gazdasági tanításainak folytatása és betetőzése. Tárgya: 1. a kapitalista társadalom átalakulása kommunista társadalommá, 2. a kommunista társadalom szervezésének alapelvei, 3. az átalakulás társadalmi ós politikai törvényszerűségei, 4. az átalakulás gyakorlati útjai. Ezért a következő kérdésekkel kell ennek a tudománynak foglalkoznia: a) a kommunista társadalom kialakulásának előfeltételei, a szocialista forradalom, b) a proletárdiktatúra problémái, с) a társadalom szocialista ós kommunista szervezete, a szocialista világrendszer, d) a kommunista világmozgalom stratégiája és taktikája. Mindezekben a problémákban az eddigi nemzetközi tapasztalat általánosítása a tudományág feladata. Kategóriái olyanok, amelyekkel más tudományágak is foglalkoznak, például a történelmi materializmus a forradalom fogalmával általában, míg a tudományos kommunizmus csak a szocialista forradalom fogalmával. Minthogy átfogó tudományról van szó, nem egy ország tapasztalatának az általánosításáról, az ott megmutatkozó törvényszerűségek kutatásáról van szó. Az országosan megmutatkozó sajátosságok t ú 1 -hangsúlyozása amúgy is szükségtelen. Az egyetemi oktatással kapcsolatban a szerző kitér arra, hogy az ennek a tárgynak a keretében előadott kérdésekkel más előadások keretében is foglalkoznak, a kettőzés elkerülése érdekében itt az a lényeges, hogy mindegyik tudomány a maga sajátos aspektusából vizsgálja a fogalmakat éa problémákat. Az előadásokon nem kell az egész tudományág ismeretanyagát előadni, csak a legfontosabb, legaktuálisabb kérdéseket, a többit a hallgatók egyéni tanulására kell bízni. — V. JE. SUTO.J: Találkozás az Elbán (18 — 31. 1.) részben saját személyes élményei alapján is idézi fel a második világháború lezárásának ezt az emlékezetes szakaszát. A nyugati csapatok 1945 áprilisában már akadálytalanul nyomultak előre német területen, inig a szovjet csapatokkal szemben a németek még elkeseredett ellenállást tanúsítottak. Ezért, ill. a nyugati szövetségesek kívánságára került sora találkozóra ennyire Németország keleti területein, nem nyugatabbra. A szovjet csapatok április 23-án jutottak ki az Elba partjára, de még továbbra is harcolniuk kellett a megmaradt német támaszpontok ellen. Az amerikai csapatok számára az Elbához való kijutás április 25-én gyakorlatilag már & háború végét jelentette. A befejező részben a szerző ismerteti az április 25-én Torgauban végbement találkozás és a katonai vezetők közötti további személyes találkozók lefolyását. — N. I. SZINYICIN, V. R. TOMIN: A hitleristák agrárpolitikájának kudarca a Szovjetunió megszállt területén, 1941-1044 (32 — 44. 1.) az agrárpolitika különböző szakaszaival foglalkozik. 1941 nyarán a német hatóságok még nem engedték meg a kolhozok felbomlasztását, a föld szétosztását, hogy biztosítsák az az évi termést. Csak 1942 elején láttak hozzá a földmagántulajdon visszaállításához, amit fokozatosan, három lépcsőben kívántak megvalósítani (először a kolhozok átalakítása közös gazdaságokká, utána ezekből csak a munka közös elvégzésére alakult szövetkezetek létrehozása, végül az egyéni gazdálkodásra való teljes áttérés). Erre a fokozatosságra is azért volt szükség, hogy a mezőgazdaság továbbra is árutermelő maradjon. Az első szakaszban a közös gazdaságok élére német vezetőket állítottak. A nyugati területeken, ahol még nem gyökeresedett meg a szövetkezeti gazdálkodás, azonnal visszaállították az egyéni gazdaságokat. A szovhozokat a német állam tulajdonába vették át. Német telepeseket is hoztak, a balti köztársaságokban a nagybirtokokat visszaadták, ill. egyebütt is kisebb birtokokat német tulajdonba juttattak. A lakosságra pénz- és terményadót róttak ki. A lakosság ellenállása, a
