Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 218

teti. A kézirat a budapesti Központi Piarista Levéltár birtokában található. A szakácskönyv a szerző megállapítása szerint az egész országból, gondos munkával összeszedett ételreceptek gyűjteménye, amely figyelemre méltó képet ad a XVHI. századi magyar konyhakultúráról. A tanulmány elsősorban azt vizsgálja, hogy a fellelhető ételkészítési módok milyen mértékben találhatók meg a mai népi táplálkozásban. Ez az egyezés megállapítása szerint csekély: csupán kb. 6 — 7 százaléka Simái anyagának. — UJVÁRY ZOLTÁN A históriás szó jelentéséhez címmel megállapítja, hogy a XIX. században még élő históriás szó, amint ezt Takács Lajos és* Kiss Lajos kutatásai tisztázták, eredetileg vásári énekest jelentett, majd később a jelentés átszármazott a vásári ponyva-füzet-árusokra is. A kutatás eddig homályban hagyta ennek a jelentésváltozásnak az időpontját, amit a tanulmány a Hazánk ós Külföld c. lap 1868-as évfolyamának egy közleménye alapján kísérel megállapítani. A lap Pesti életképek című cikksorozatában ui. a pesti élet jellegzetes alakjai között felsorolja a históriást is, vásári könyvárus értelemben használva a kifejezést. Ebből szerző arra következtet, hogy a szó jelentésváltozása a Takács Lajos által feltételezettel ellentétes irányú folyamat volt: nem a históriás énekek éneklőit hívták eredetileg históriásnak (esnem innen ment át a jelentés a ponyvaárusra), hanem a XVIII. század közepétől kezdve elterjedt „históriás" ponyvafüzetek árusait, s mivel ezek énekelve népszerűsítették portékájukat, a jelentés később átment a vásári énekesekre általában. — A folyóirat nekrológot közöl Kelemen Lajosról, a nagy erdélyi történészről, méltatva kutatásainak néprajzi vonatkozásait és Szabó Kálmán magyar, valamint Simonsuuri Lauri finn néprajztudósról. 77. évf. (1965) 1. sz.: ORTUTAY GYULA A szájhagyomány törvényszerűségei c. tanulmánya a néprajztudomány központi feladatának tekinti a szájhagyományozás tanulmányozását, mivel itt ragadható meg leginkább a népköltészet keletkezésének, továbbélésének, alakulásának társadalmi folyamata, s a művek eleven kapcsolata az őket létrehozó és fenntartó társadalommal. Ezt a folyamatot a néprajztudomány hagyományos, típusokat összehasonlító, tehát kizárólag műveket vizsgáló módszerével nehezen lehet megragadni. — SZABÓ ISTVÁN Jobbágyság — parasztság. Terminológia, fogalom, társadalomszerkezet c. tanulmánya a magyar parasztságra mint társadalmi osztályra alkalmazott terminusok történelmi fejlődését vizsgálja. Elemzi az egyes terminusokat és megmutatja, hogyan tükröződik a paraszti társadalom szerkezete lő Századok 1966/1 225 ezekben a terminusokban. A jobbágy fogalmat tárgyalva megállapítja, hogy a jobbágyság, a XHI —XIV. század fordulóján történt kialakulásától, 1848-as megszüntetéséig rendi osztály volt; ebben a kifejezésben a szerző egybefoglalja a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt azonos helyet, a társadalmi osztály kritériumát és a jobbágy-parasztság azonos jogi helyzetét — a rend kritériumát. A jobbágy terminus — mint megállapítja — a jogi helyzetre utalt; földesúri joghatóság alá tartozó íszemélyt jelentett. A fogalom történetileg elüt a nyugat-európai nyelveknek a jobbágyságra alkalmazott kifejezéseitől. Ezek korábban alakultak ki és eredetileg szolgát, rabszolgát jelentettek. Ilyen volt az angol és francia serf szó (a latin servus-ból) és a német Leibeigene, ill. Hörige kifejezések. A magyar szó a társadalmi rend kialakulásával egy időben született, és eredetileg is földesúri fennhatóság alá tartozó személyt jelentett. A jobbágyparasztságra vonatkozó egyéb kifejezések: villanus, colonus, rusticus és a legfontosabb, a jelenig továbbélt paraszt szó a földművelő foglalkozásra utaltak. Gyakorlatilag ezek a szavak általában szinonimái voltak a jobbágynak, noha nem egész pontosan fedték annak tartalmát. — A tanulmány második része a paraszt szó értelmezésével foglalkozik. A paraszt terminus foglalja össze azt a rendi osztályból kinőtt, a kapitalista társadalomba átszármazott társadalmi elemet, amely jogilag egységes rend volt, de a felszabadítás időpontjában már nem volt egységes társadalmi osztály. A gazdag paraszt kiskapitalista volt, a középparaszt kispolgári jellegű volt, a birtoktalan parasztság a proletariátusba tartozott. A paraszt szó ennek ellenére máig is érvényesen jelent bizonyos szociológiai egységet, amely a közös életforma alapján egy társadalmi csoportba fogia össze a különböző osztályba tartozó mezőgazdasági elemeket. — A tanulmányhoz hozzászólva KIRÁLY PÉTER A „paraszt" szó jelentéstörténetéhez címen kifejti, hogy a paraszt szó a szláv proszt szóból származik. Eredeti jelentése: egyszerű, dísztelen, közönséges. Magyarországon a XV. században tűnik föl. Eredeti jelentésével rokon összefüggésben a XV — XVI. században szerepelt megmunkálatlan, parlag föld; dísztelen, hímtelen ruha értelemben, továbbá laikus, világi értelemben. Ezekkel a jelentésekkel összefüggésben a XVI. században felveszi a szó a nemtelen értelmet a nemes ellentéteként. Innen tevődik át jelentése a földművesekre, mint legszámosabb és legjellegzetesebb közrendű tömegre. — GYIMESI SÁNDOR A telepitvény es falvak népe címen ugyancsak Szabó István cikkéhez hozzászólva rámutat, hogy