Századok – 1966
Történeti irodalom - Mohr; Huber: Das katholische Apostolat (Ism. Bellér Béla) 200
( TÖRTÉNETI IRODALOM 203 zést is megengedő egyházi nyelvhasználat miatt egyszerűen nem alkalmasak az érvelésre (29 — 30., 230 — 230. 1.). A fönti alapkoncepcióból eredő erőszakos leegyszerűsítés az a vélemény, amely a iSchönstatt-mozgalmat elsősorban, sőt kizárólag politikai mozgalomnak látja, s mint ilyet egyértelműen a hitlerfasizmus oldalán helyezi el. Éppen ezért a Schönstatt-mozgalom eszmei arculatáról teljességgel hiányoznak a vallásos vonások, ill. ha mégis akadnak ilyenek, ezek csupán politikai eszméknek többé-kevésbé ügyes álcázásai. A szerző a Schönstatt-mozgalom kommunistaellenességében, ennek eszkatológiai kiélezésében éppenúgy a fasiszta jelleg bizonyítékát látja, mint a Mária-kultuszban, a szenthelyek tiszteletében vagy az elit-principiumban (183 — 207. 1.), nem mérlegelvén azt, hogy egyrészt különböző kategóriákról, másrészt felületi egyezésekről van szó. A Schönstatt-mozgalomnak ,,máriás-fasizmus"-ként (125. 1.) való jellemzését tehát aligha lehet elfogadni. Természetesen a Schönstatt-mozgalom nem politikamentes, még kevésbé haladó politikát folytató mozgalom, de politikai tevékenységét is mint vallásos szervezet végzi. Ezt a kettősséget s az ebből eredő manőverezési lehetőségeket kellett volna a könyvnek konkrét elemzéssel feltárni, ahogy ezt kutatási szempontként fel is villantja (20. 1.), de megvalósításával javarészt adós marad. A vallási ós politikai kategóriák azonosításán és feloldásán túl nem érthetünk egyet a világnézeti és politikai kérdések hasonló kezelésével sem. Világnézeti szempontból — egymást kizáró totalitás-igányük miatt — a katolicizmus és a fasizmus nem egyeztethetők össze. A katolicizmus és a Schönstatt-mozgalom egyideig együtt haladhatott a f hitlerfasiszt ákkal, a kommunisták elleni világnézeti, sőt politikai harcban (127—130. 1.), a világnézeti és politikai ellentétek kiéleződésével azonban a Schönstatt-mozgalom szükségszerűen egyre élesedő ellentétbe került a hitlerizmussal. Nemcsak fél-legalitásba szorult, hanem a mozgalom résztvevői közül viszonylag nagyszámú pallottinus papot bebörtönöztek, koncentrációs táborba hurcoltak (magát a Schönstatt-mozgalom alapítóját, Kentenich pátert is), sőt a Schönstatt-mozgalom bizonyos ellenállási érdemekre, néhány vértanúra is hivatkozhat (131 — 134, 136, 224—230. 1.). A szerzőnek teljes mértékben igaza van, amikor kimutatja ennek a „schönstatti ellenállásnak" gyöngéit, következetlenségét, felemás voltát, így pl. a fasisztaellenességet erősen korlátozó kommunistaellenésséget, amikor a történeti tények világánál kissé megtépázza ezeknek a „mártíroknak" glorioláját, de nincs igaza, ami кот' elvitat a „schönstatti ellenállástól" minden pozitív vonást. Szintén differenciáltabb elemzésre van szükség Schönstatt s a kommunizmus viszonyát illetően a második világháború után. A világnézeti, sőt a politikai ellentét nyilván ma is változatlanul fennáll Schönstatt és a szocialista világ közt, de kétes, hogy ennek az elletétnek jellemzésére alkalmasak-e az ún. „titkos beszivárgás", az „aknamunka" és az „összeesküvő tevékenység" szavai, különösen minthogy sohasem pontosan felderített és ellenőrzött tények szolgálnak e minősítések alapjául. Egyébként az olvasó attól a kételyétől sem tud teljes mértékben megszabadulni, hogy a Schönstatt-mozgalom valóban egyike-e Nyugat-Németország legjelentősebb klerikális mozgalmainak, s Nyugat-Német -országot lehet-e ezen az alapon — Spanyolországgal és Portugáliával közösen — klerikálfasiszta államnak minősíteni. A könyv erre vonatkozó bizonyító anyaga nem meggyőző; azonkívül hiányzik a szükséges összehasonlító alap, a Schönstatt-mozgalom mellett a többi nyugat-német katolikus vallásos szervezet működésének bemutatása. Végezetül említsük meg, hogy az impozáns kiállítású ós mintaszerű tipográfiával, kötéssel készült könyv fedőlapjának egyébként Daumier-re emlékeztető kitűnő szatirikus karikatúra-képét nem tartjuk ideillőnek, mert megtéveszt a könyv jellegét illetően. Egy ilyen rajz ugyanis inkább népszerű antiklerikális művet sejtet, mint szigorúan tudományos feldolgozást. Möhr óriási anyagot imponáló tudományossággal és alapossággal feldolgozó munkája bizonyos szemléletbeli és módszertani hibák — egyfajta leegyszerűsítés, átpolitizálás stb. — következtében nem hozta meg a teljes eredményt. Ez azonban mit sem von le az úttörő munka érdeméből, csupán a feladat rendkívüli nehézségeit jelzi. BELLKR BÉLA
