Századok – 1966

Történeti irodalom - Mohr; Huber: Das katholische Apostolat (Ism. Bellér Béla) 200

\ ( TÖRTÉNETI IRODALOM 201 f [ irodalmát gazdagítja, hanem egyidejűleg magaszínvonalú eszmei és politikai harcot is folytat a Nyugat-Németország ideológiai és politikai életében olyan nagy súllyal fellépő modern politikai klerikalizmussal. A témáját mind az irodalomból, mind személyes tapasztalatból kitűnően ismerő Huber Möhr történeti kategóriaként kezeli a politikai katolicizmust. Az egyháznak azt az évszázadok óta megnyilvánuló törekvését érti rajta, amellyel a különböző korokban a haladó osztályok által képviselt progresszív társadalmi ós szellemi mozgalmakat igyekezett feltartóztatni ós ellenmozgalom indításával megsemmisíteni. Erre a célra a különböző időkben különböző szervezeti formákat hozott létre és alkalmazott. Közülük elsősorban a nagy szerzetesrendeket kell megemlíteni, amelyek a maguk idejében mint a Vatikán különleges harci osztagai az ellenmozgalmat irányították és szervezték, mint a XII. században a ciszterciek és premontreiek a szegénység és a vándormozgalmak ellen, a XIII. században a koldulórendek a városi polgárság haladó irányzatai ellen, — kezdve a plebejus antifeudális mozgalmaktól egészen az egyetemek szellemi felszabadulási törekvéseiig — a jezsuiták a XVI. században mint az ellenreformáció zászlóvivői s végezetül a XIX. században a számtalan, mintegy 400 különböző egyházi alapítás, köztük új kongregációk s egy harmadik rendtípus, az ún. világi társulatok stb., amelyek először mint a felvilágosodás ós liberalizmus, a polgári demokrácia elleni feudális reakció rohamcsapatai, majd mint a munkásmozgalom feltartóztatására és visszaverésére s a győztes kapitalista társadalomhoz való alkalmazkodásra szolgáló különleges szervezetek működtek. Ezek a XX. század első felében száznál is több új alapítással szaporodtak (6—12. 1.). Közéjük tartozik a mai Nyugat-Németországnak a szerző szerint legtekintélyesebb ós legbefolyásosabb vallásos politikai mozgalma, az ún. Schönstatt-mozgalom. E mozgalom kialakulásának, elterjedésének, ideológiájának, szervezetének, módszereinek tudományos vizsgálata a könyv tulajdonképpeni tárgya. Minthogy a német Schönstatt-mozgalom ideológiailag és történetileg az olasz Societas Apostolatus Catholici, vagyis a Katolikus Apostolság Társulatából bontakozott ki, a könyv első, szigorúan történeti jellegű fejezete ez utóbbival foglalkozik (33 —101. 1.). A Societas Apostolatus Catholicit a XIX. század harmincas-negyvenes éveiben, a XVI. Gergely-féle reakció időszakában egy római világi pap, a XII. Pius által boldoggá avatott Pallotti Vince alapította, aki a katolikus egyház modern mozgalmak ellen indítandó általános támadásának eszméjét vetette föl, amely „lényegileg a Katolikus Akcióval azonos" (Osservatore Romano, 1932. jan. 25 — 26.). Az 1835-ben, ill. 1846-ban alapított Katolikus Apostolság Társulatot Pallotti a minden haladó mozgalom, elsősorban a francia forradalom eszméi ellen indított katolikus ellentámadás központi irányító szervének („pars centralis et motrix") szánta. Egy új szerzetesrend-típust látott benne, összekötő iáncszemet a világi és szerzetespapság közt. A Pallotti halála után Olaszországban lehanyatlott Katolikus Apostolság Németországban a kapitalizmus általános válságának időszakában, az első világháború idején és közvetlenül utána páratlanul fellendült, és Schönstatt-mozgalom néven uralkodó helyzetre tett szert. A könyv II., szintén történeti jellegű fejezete (103 —176. 1.) ennek a mozgalomnak történelmi hátterét és gyökereit tárja fel. Szerinte a Schönstattmozgalom mint a politikai katolicizmusnak a szocialista világrendszer ellen irányuló szervezeti és tevékenységi formája az 1912/14 — 1920-as években abból a Mária Kongregációs Missziós Egyletből nőtt ki, amelyet a schönstatti (Rajnamenti Vallendar mellett) pallottinus misszionárius növendékek lelki vezetője, P. Josef Kentenich hívott életre növendékeinek „máriás-apostoli szellemben" való nevelésére. Ezt a szellemet a fiatal, ambiciózus spirituális a főiskolai hallgatókra, elsősorban a hittudományi hallgatókra is igyekezett kisugározni, akiket önálló, de a schönstattiakkal szoros kapcsolatban álló csoportokba szervezett. 1919. augusztus 20-án Kentenich megalapította az Apostoli Szövetséget (Apostolischer Bund ) a,zz&l a céllal, hogy képzett laikus apostolokat neveljen az egyház szellemében. Móg ezt megelőzően, 1917-ben létrehozta a Mária-Ligát (Marianische Liga). Ezzel az alapítással sikerült a szorosabb ós tágabb kört, a „vezetőket" ós a „híveket", az elitet és a tömeget elkülöníteni és egyben össze is kapcsolni. 1920-ban ós a következő években a liga „külső" köréhez újabb csoportokat csatolt, — főiskolás, gimnazista ifjú, férfi, leány, asszony, tanító- és tanítónő csoportokat. 1922. május 15-én a Schönstattmozgalom (a Szövetség és Liga) elnyerte az első nem hivatalos pápai megerősítést. A weimari Németországban a legerősebb máriás mozgalommá fejlődött, s fél-illegalitásban, kétszeri átszervezés árán a hitlerfasiszta diktatúra idején is meg tudta őrizni szervezeteit, és növelni tudta befolyását. A második világháború után XII. Pius támogatásával Nyugat-Németország legnagyobb és legdinamikusabb katolikus mozgalmává fejlődött. Hívei megszállták a nyugat-német politikai katolicizmus vezető Szervezeti és sajtó posztjait, sőt az egész katolikus világra kiterjesztették befolyásukat. Napjainkban a Katolikus Apos-