Századok – 1966

Történeti irodalom - Siklós András: Az 1918–1919. évi magyarországi forradalmak (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 183

( TÖRTÉNETI IRODALOM 183 SIKLÓS ANDRÁS: AZ 1918-1919. ÉVI MAGYARORSZÁGI FORRADALMAK Források és feldolgozások (Magyarország legújabbkori történetének forrásai és irodalma. I. köt. Budapest, Tankönyvkiadó. 1964. 205 1.) A módszeres történeti kutatómunka elengedhetetlen feltétele annak tisztázása, milyen jellegű, mennyiségű és értékű forrásanyaggal rendelkezünk, milyen sajtóra, irodalomra támaszkodhatunk korszakunkban, témánkban. A legújabbkorra nézve jóformán napjainkban indult meg a felmérés eredményeinek szélesebbkörű ismertet ése. A sorozat és annak első kötete, Siklós András munkája, így hézagpótló jelentőségű. ' Siklós nagy munkát vállalt magára, amikor e kötet anyagát összegyűjtötte. Kétféle nehézséget kellett leküzdenie: egyrészt a rendkívül időtrabló, fáradságos technikai és anyagnyomozó munka akadályait, másrészt az egybegyűjtött anyagból fakadó, az értékeléssel összefüggő problémákat. Siklós ugyanis nem elégedett meg az egyes munkák tartalmi bemutatásával, ahhoz, hogy érdemi megállapításokat tegyen, nyomon kellett követnie nemcsak a hazai, de a nemzetközi munkásmozgalom alakulását, ennek hatását a két forradalom megítélésére. így, a források és irodalom részletes feltüntetése mellett korszakokon átnyúló történeti, elvi kérdések kapnak helyet kötetében. Az elemzést Leninnek az 1918—19. évi magyarországi forradalmakra vonatkozó írásai, megnyilatkozásai vezetik be. A szerző ily módon hangsúlyozni kívánja nagy jelentőségüket a forradalmak megítélésében, noha „Lenin természetszerűleg nem történetírói célkitűzéssel" foglalt állást, s megállapításainak tényleges értékét egész művének egészébe illesztve kaphatjuk csak meg. Feltétlenül egyet kell értenünk szerzővel, hogy az Osztrák-Magyar Állam népeihez intézett kiáltványt külön pontban- ismerteti, ezzel is aláhúzva fontosságát. Lenin írásairól szólva ráirányítja a figyelmet pl. Szántó Béla ki nem aknázott visszaemlékezéseire, kellően nem gyümölcsöztetett iratokra, s ha szükséges, bírálja is Lenin hazai ismertetőit. Ezután mutatja be a könyv a levéltári anyagok helyzetét, jellegét, az egyes levéltárak sorrendjében, felhasználva az elkészült levéltári ismertetőket. Röviden jelzi a külföldi forrásokat is. Az egykorú könyvekkel, brosúrákkal, röpiratokkal, az ezeket ismertető bibliográfiákkal, feldolgozásokkal foglalkozva rámutat a forradalmak idején rendkívül erős szellemi pezsgésre, valamint a korszak sok fontos, ma még kellően fel nem tárt kérdésére (pl. a Kán>lyi-rendszer kii, illetve mit tartott történelmi elődjének, milyen volt a Kommunisták Magyarországi Pártja ideológiai, politikai munkája stb.). A sajtóval kapcsolatban áttekinti a hírlapokat és folyóiratokat, a cenzúra működését, a háború éveiben kialakult helyzetet. Úgy érzem, itt — részben a korlátozott terjedelem következtében — elemzése nem minden esetben elég sokoldalú. így pl. a polgári sajtónak az oroszországi forradalmakkal kapcsolatos magatartását még számos fontos részlettel lehetett volna kiegészíteni. Talán utalni lehetett volna arra is, hogyan függött össze a polgári demokratikus kormányzatnak a demokratizmusról alkotott felfogása és gyakorlata a sajtó támogatásával s hogy illeszkedik ebbe egy-egy politikus egyéni macratartása. Tájékoztat a könyv a plakátokról, aprónyomtatványokról, olvan kuriózumokat is számbavéve, mint a francia merszálló csapatok arab katonái számá'a kiadott arab nyelvű röplapok. A filmek, lényképek kapcsán az olvasó feltétlenül arra gondol, ezeket még távolról sem kamatoztattuk a lehetőség szerint. Siklós könyvének második része a feldolgozásokat veszi vizsgálat alá, főbb irányzatok szerint csoportosítva azokat, a legrészletesebb áttekintést a kommunista, marxista irodalomról nyújtva. E részben nem egy-egy könyv tartalmi ismertetését adja, hanem, elsősorban a szerző koncepciójának lényegére utalva, a különböző irányzatok felfogásának alakulását, változását kíséri nyomon. Elég részletesen tárgyalja egy-egy munka megírásának körülményeit , fogadtatását, a körülöt te kibontakozott vitát. Ez kétségtelenül megkönnyíti annak helyzetét, aki kézbeveszi a könyvet, mert tartalmát maga könnyen megállapíthatja, megértéséhez azonban a Siklós által festett kép nélkülözhetetlen . Az ellenforradalmi munkák sorában csupán rövid utalást kapnak a pamflettek, röpiratok. A visszaemlékezések tárgyalása — tematikus csoportokban — lényegében véve minden jelentős művet tartalmaz, sőt, néhány munkára éppen Siklós hívja fel a