Századok – 1966
A XII. nemzetközi történészkongresszus 3
A XII. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGlíESSZUSS 9 kezdeti időhatárának kitolódására a VI— IX. századig, a korábban domináló jogtörténeti szemlélet fokozatos háttérbeszorulására, a komplex kutatási módszerek térfoglalására. Hangsúlyozta, hogy a városkutatás nem szakítható ki a tájkutatás keretéből. A vita inkább kiegészítő jellegű volt, a hozzászólók a saját országuk kutatási eredményeiről számoltak be. A IV. szekcióban a középkori témák közül elsősorban a közép-európai államok keletkezéséről szóló előadás volt érdekes, melyet F. Graus csehszlovák professzor készített. Referátuma az államgenezis folyamatában a társadalmi tényezőket állította első helyre; igen óvatos megfogalmazásban beszélt a dákoromán kontinuitásról és a X. századi román feudális államról, történetietlen képet rajzolt azonban a nemzeti érzésről a X —XI. századi kelet-európai államokban és a nemzeti ellentétet Németországgal szemben élezte ki. A felszólalók között vita úgyszólván nem is volt. Mindenki elmondta a saját véleményét anélkül, hogy különösebben reflektált volna a többi hozzászólásra. Daicoviciu és Otetea román kollégák régészeti adatokra és a magyar Anonymusra hivatkozva szóltak a X. századi román államról. A felszólalók közül még P. Ratkos-1 (Csehszlovákia) kell kiemelnünk, aki a szlávok és a Morva Birodalom jelentőségét húzta alá. Vele polemizálva Nestor (Románia) vitatható régészeti érvek alapján egyedül a dák kontinuitást tartotta jelentősnek. Magyar részről Bartha Antal felszólalásában bírálta a X. századi román feudális állam koncepcióját és a késői nemzetségi-törzsi-szervezeti formák meg a korai államszervezetek közötti kapcsolatok, illetve különbségek érzékeltetésének hiányosságait. Az újkori szekcióban az első napon került sorra Molnár Erik: Az abszolutizmus gazdasági és társadalmi alapjai c. előadásának vitája. Ez volt az egyetlen referátum, amelyet magyar történész tartott. A vitát a legélesebb hangnemben Mousnier jobboldali francia történész folytatta, ugyanaz, aki a római kongresszuson az abszolutizmusról szóló referátum társszerzője volt. A lényeget tekintve, az ellen tiltakozott, hogy az előadás a marxizmus kategóriáit alkalmazza a francia történetre, miközben kitűnt, hogy a marxizmus kategóriáit helytelenül értelmezi. Előnyösen különbözött Mousnier felszólalásától R. Mandrou francia történész álláspontja, valamint Porsnyev professzoré is, aki, magáévá téve az előadás téziseit, a saját munkáihoz kapcsolódó külön vitába bocsátkozott Mousnier-vel. A vitában felszólalt Ember Győző is, aki a Habsburg-abszolutizmus XVIII. századi magyarországi gazdasági és társadalmi alapjait világította meg gazdag anyag alapján, kapcsolódva azokhoz a kérdésekhez, amelyek Molnár Erik előadásának korreferátumaiban felmerültek. A bevezető és a zárszó módot adott arra, hogy Molnár Erik részletesebben kifejtse nézeteit a burzsoázia szerepéről a francia abszolút monarchiában. S. Pascu román történész vezetésével készült a Parasztmozgalmak Közép-és Délkelet-Európában a XV—XX. században c. előadás, amely áttekintést adott a Kelet- és Közép-Európában lejátszódott főbb parasztmozgalmakról, utalt ezeknek különböző formáira és nagyon erősen hangsúlyozta, sőt, bizonyos mértékben előtérbe állította a parasztmozgalmak nemzeti jellegét. Azt lehet mondani, hogy talán Pascu előadása részesült a kongresszus során a legélesebb kritikában. Többen hivatkoztak arra, hogy az előadás nem fordít elég figyelmet a parasztmozgalmak társadalmi-gazdasági alapjára, nem különböztet világosan a parasztság tudatos és ösztönös mozgalmai között, és messzemenően eltúlozza
