Századok – 1966

Vita - A párt szövetségi politikájának történeti fejlődése (1936–1962) (Tóth István–Vértes Róbert) 138

A PÁRT SZÖVETSÉGI POLITIICÁJÍNAK FEJLŐDÉSE 143 további fejlődésének. A párt befolyása tovább nőtt, a koalíció átalakulóban volt a'/, osztálypártok szövetségévé. Befejezésül a szerző a párt gyors növekedéséből ós bizonyos elméleti bizonytalanságokból adódó árnyoldalakkal foglalkozott, melyek a szövetségi politikát is érintették. Ilyen volt mindenekelőtt a népi demokrácia és a szocializmus közvetlen összefüggéseinek elhomályosítása. Ez egyrészt növelte a párt vonzóerejét a szövetségesek körében, gyorsította ezervezeti erősödésének ütemét, másrészt csökkentette a párt politikai elhatározó képességét. A pártnak a proletárdiktatúra szövetségi rendszerében elfoglalt helyét illetően is volt zavar. Rákosi Mátyás szerint a párt ,,. . . az ipari munkások kommunista pártja, melyben benne van a paraszt és a haladó értelmiség, mint szövetséges". Ezek szerint nemcsak irányítója, hanem eszköze, szervezeti kerete is volt a szövetségi politikának, sőt tömegszervezet is. Tehát a párt bizonyos értelemben tömegszervezeti szerepet is betöltött, ugyanakkor a klasszikus értelemben vett transzmissziók szerepe elhalványult. Mindenesetre 1 948 nyarára a létrejött tömegpárttal adva volt a munkáspárt által közvetlenül vezetett népfront megalkotásának a lehetősége és a párt által felvázolt gazdasági, társadalmi, politikai perspektíva alkalmas volt arra, hogy azok az osztályok, amelyek a győzelemig együtthaladtak, együtthaladjanak a munkásosztállyal a szocialista átalakulás időszakában is. Befejezésül rámutatott arra, hogy a nemzetközi feszültség fokozódásának sem kellett okvetlenül a belső frontok atomizálódásához vezetnie. A növekvő imperialista agresszió egyes rétegeket természetesen aktivizál, más rétegek visszavonulnak a politikai élettől, de az éleződő harcban helyes irányvonal esetén a nemzeti függetlenség védelme elősegítheti az alapvető tömegek további tömörülését. Zsilák András, a Párttörténeti Közlemények felelős szerkesztőjének előadása а/, első politika-történeti összefoglalása az 1949 —1956 közötti időszaknak.2 Referátumának bevezetőjében abból indult ki, hogy a szövetségi politikával való foglalkozás nem más, mint a párt politikájának és gyakorlati tevékenységének meghatározott aspektusból való tanulmányozása. A pártnak szövetségi politikát megvalósítani hivatott különböző rendszabályok kidolgozásakor nemcsak a szükséges és lehetséges szövetségesekre kell tekintettel lennie, hanem arra az osztályra is, sőt elsősorban arra, amelyre a párt támaszkodik. Népi demokratikus fejlődésünk első szakaszában az MKP egészében helyesen mérte fel a kialakuló osztályerőviszonyokat és dolgozta ki a munkásosztály szövetségi politikáját. De a politikai hatalom jellegében 1948-49-re bekövetkezett változások és a szocializmus építésének megkezdése a párt szövetségi politikájának ismételt felülvizsgálását, további tökéletesítését tette szükségessé. A referátum részletesen elemzi a társadalom szerkezetében 1949-re bekövetkezett változásokat. A szocialista építés kezdetén a pártnak szövétségi politikája kialakításánál egyrészt a népi demokratikus fejlődés első időszakában létrejött osztályviszonyokból kellett kiindulnia, másrészt tekintettel kellett lennie arra, hogy a szocializmus építése során a gazdasági viszonyok változásával a társadalmi struktúra is változni fog. A munkásosztály 1949 utáni fejlődését elemezve rámutat arra, hogy az előző időszakban tapasztalt csökkenő tendenciával szemben a munkásosztály, de különösen az ipari és építőipari munkások létszáma gyorsan növekedett és ez egyben a munkásosztály nagyarányú felhígulásával járt együtt. A munkásosztály elsősorban kispolgári-paraszti elemekkel való gyors feltöltődése átmenetileg negatívan befolyásolta eszmei-politikai arculatának, kulturális színvonalának és szakmai műveltségnek alakulását. Mindez a munkásosztály felhígulásával járó politikai feszültséget szociális feszültséggel is tetézte. Ez a párttól nagyobb körültekintést, a munkásosztály összetétele alakulásának rendszeres tanulmányozását, ennek alapján differenciáltabb politikai munkát, szociális és kulturális intézkedéseket követelt. A pártvezetés azonban elmulasztotta a legszükségesebb intézkedések megtételét, mert nem tanulmányozta a munkásosztály soraiban végbement változásokat, tulajdonképpen nem dolgozta ki munkáspolitikáját. A munkáskérdést munkaerő-kérdéssé szűkítettékJe. ,,A munkásosztály vezető szerepe érvényesítésének biztosítását csupán a munkások vezető posztokra állításában látták — aminek politikai jelentőségét nincs okunk kétségbevonni —, de lemondtak az egész osztály politikai aktivitásának növeléséről. A demokrácia negligálása a párt- és az állami életben kezdettől fogva az üzemi demokrás Összefoglalónkban elsősorban az 1948 —49-es fordulattal foglalkozó fejtegetéseket ismertetjük részletesebben Zsilák András előadásából. Nem térünk ki részletesen az MDP-nek a munkáshatalom kiépítéséért, a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válásáért, a szocialista ipar fejlődéséért, a szövetkezés eszméjének elterjesztéséért, a szövetkezeti gazdaságok meggyökeresedéséért, a kizsákmányolás és a dolgozó tömegek létbizonytalanságának megszüntetétéséért, a kultúrforradalom kibontakozásáért vívott harcának és eredményeinek ismertetésére.