Századok – 1966

Krónika - Beszámoló Serfőző Lajos kanditátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 1453

KRÓNIKA 1455 tény, hogy a konszolidáció után már nem volt szüksége Bethlennek az ellenzékre, hatásában 1924 őszén hoz majd határozott változást a párt politikai tevékenységében. Nem bizonyítja Serfőző felfogását az az érv sem, hogy 1923 őszén a fajvédő frakció különválása a Bethlennel való szembefordulásra ösztönözte volna az SzDP vezetőségét, mert itt nem általános, hanem egy bizonyos kérdésben történő szembefordulásról van szó. Végezetül röviden kitért a szociáldemokrata emigráció és az SzDP kapcsolatainak elemzésére, hangsúlyozva ennek jelentőségét; különösen Garami Ernő befolyását tartotta igen erősnek. Mint mondotta, a felhozott kritikai észrevételek nem érintik a disszertáció lényeges mondanivalóját, amellyel teljespn egyetért; szerzőjét érettnek tartja a kandidátusi cím elnyerésére. B ifogh Sándor kandidátus opponensi véleményében mindenekelőtt a disszertáció jelentőségéről szólt. A személyi kultusz éveiben nem volt lehetőség a szociáldemokrata párt történelmi szerepének valós ábrázolására, s az akkori torzításoktól megtisztítani a párt történetét: egyben a marxista történettudomány erősödését is jelenti ma — mondotta. Kiemelte a dolgozat azon érdemét, hogy az érintett kor tárgyalásakor nemcsak a szociáldemokrata parlamenti frakció történetét igyekszik tisztázni, hanem általában is betekintést nyújt a Horthy-korszak parlamenti viszonyaiba, hozzásegít a korszak parlamentarizmusának megítéléséhez. Helytállónak és megfelelően árnyaltnak tartotta a párl vezetés ellentmondásosságának bemutatását s annak az egyes időszakonként változó szerepnek a megrajzolását, melyet a szociáldemokrata párt a rendszer politikai életében betöltött. Kifogásolta azonban, hogy a szerző helyes tárgyalási módja — a párt tevékenységének a korszak politikai életének egészébe történő beillesztése — a dolgozat második felében olykor elhalványul, hézagossá válik. így például túlságosan vázlatosnak tartotta az utolsó fejezetnek az 1926-os választásokkal1 foglalkozó részét. Ugyancsak részletesebb elemzést érdemeltek volna az SzDP újjászerveződésének, belső pártéletének kérdései is. Fontosnak tartotta volna továbbá az ellenforradalmi rendszer jellegéről vallott szociáldemokrata nézetek beható elemzését. Véleménye szerint igen hasznosnak bizonyult volna, ha a szerző a vizsgált kérdésekre vonatkozó és a téma kifejtése során érintett történeti irodalmat külön, összefoglalóan is áttekinti és bírálja. Javasolta a stílusbeli hibák kijavítását és néhány fejezetcím módosítását, hogy jobban fedjék azok e fejezetek tartalmát. F< lhívta a szerző figyelmét a rendszer általános jellemzését érintő megállapítások pontosabbá tételére, a finánctőke, „csatlós imperializmus" konkrétabb körülírásának szükségességére. Végül javasolta a disszertáció elfogadását és a kandidátusi cím odaítélését. Siklós András kandidátus hozzászólásában az opponensekhez csatlakozva kiemelte a dolgozat jelentőségét, mivel az gyökeres szakítást jelent a szociáldemokrata párt történetének korábbi dogmatikus felfogásával. Hiányolta viszont a témával kapcsolatban a nemzetközi összefüggések szélesebb körű feltárását. Véleménye szerint vizsgálni kellett volna a párt politikájának a II. Internacionáléhoz vezető szálait, mert így a magyar szociáldemokrácia egyes kérdéseit is más mércével mérhetjük. A szerző stílusával kapcsolatban kifogásolta, hogy könnyedsége sajnos gyakran lekezeléssé vagy fölényességgé válik, különösen amikor a polgári radikalizmusról vagy például Hébelt Edéről beszél. A párt bírálata sem szabad, hogy annak lenézését, lekicsinylését eredményezze. Végül néhány apró ténybeli helyesbítést tett, hangsúlyozva, hogy e pontatlanságok nem jellemzők a dolgozatra, amely a szerző nagy fejlődését jelzi. Serfőző Lajos válaszában egyetértett Szakács Kálmán véleményével, hogy ti. a párt szerepének értékelésekor az objektív történeti körülményeket mindig figyelembe kell venni; az SzDP-vei szemben támasztott követelményei kialakításakor maga is ezt kívánta szem előtt tartani, ha talán egyes részletek tekintetében kevesebb sikerrel. A munkásosztály szervezeti és politikai érettségének fokáról szólva elmondotta, hogy szerinte némi leegyszerűsítéssel különbséget kell tennünk a munkásosztály soraiban a jobboldali vezetés közvetlen tömegbázisa és ennél szélesebb tömegbefolyása között. Ugyancsak különbség van a vezetés politikája és a munkástömegek törekvései között, s ez a tárgyalt időszak első felében figyelhető meg inkább. A vezetés, opportunizmusa következtében, nem használta ki a tömegekben rejlő energiákat, s lépten-nyomon megalkuvó taktikázásba bocsátkozott. A szociáldemokrata ideológia, politikai felfogás teljesebb felvázolását hiányoló kritikai észrevételre válaszolva megismételte a disszertációban is kifejtett azon álláspontját, hogy az SzDP-nek nem volt átgondolt koncepciója. Véleménye szerint a különböző reformista szociáldemokrata fejtegetések a parlamenti viták ismefeetése során eléggé bőven szerepelnek a disszertációban. A gyakorlati politikai irányvonal tekintetében már más volt a helyzet: e téren határozottan kialakult felfogásról beszélhetünk, s többek között ez vezetett az 1921-es paktum megkötéséhez. Az e felfogásban megfigyelhető változást valóban folyamatként kell felfogni, de ennek kezdetét továbbra is 1923