Századok – 1966

Krónika - Beszámoló Ádám Magda kandidátusi disszertációjának vitájáról (Stier Miklós) 1448

14 50 KRÓNIKA tőségeket eleve elvet. Ez a beállítás ugyanis eltakarja a trianoni békeszerződós rabló, imperialista jellegét. A harmadik hibacsoportba Berend T. Iván a Magyarország és a kisantant-országok közvetlen kapcsolatán túlnyúló, de azt befolyásoló nemzetközi politikai kérdések vizsgálatában jelentkező problémákat sorolta. Ilyen problémának tartotta, hogy azt a bevezetőben helyesen megoldott elvi jelentőségű kérdést, mely szerint a kisantant létrejöttében a magyar- és a szovjetellenesség tényezője együttesen hatott, szerző a disszertáció tárgyalása során figyelmen kívül hagyja, s megteszi e tényezők egyikét, a magyar-ellenességet kizárólagos indítókká. Ugyancsak tisztázatlan nemzetközi kérdésnek számít az ún. horizontális tengely ügye, s a lengyel politika kérdése, amelyek ilymódon, kellő magyarázat nélkül, nem válhatnak az események részévé. A negyedik megjegyzés a személyiség történeti szerepével volt kapcsolatos. Ádám Magda ugyanis kevés figyelmet fordított a korszak több érdekes politikus egyéniségére. „Nyilvánvaló, hogy nem ezek a figurák alakították a Duna-medence történelmét, de egyéniségük nem egyszer mégis csak sajátos színt adott az eseményeknek" — hangsúlyozta. Az opponensi vélemény második része az értekezés erényeivel, értékeivel foglalkozott, amelyeket a disszertáció gyengéi nem homályosíthatnak el. Mindenekelőtt a — jegyzetekkel együtt félezer oldalt is meghaladó — monográfia készítése során feltárt rendkívül gazdag forrásanyagra hívta fel a figyelmet. A magyar levéltárak mellett a jelölt kutatásokat folytatott a csehszlovák külügyminisztérium, a csehszlovák köztársasági elnöki ós a kárpátontúli terület levéltárában. Bőségesen használta a különböző dokumentumkiadványokat, az egykori politikusok emlékiratait és a korszakra vonatkozó legfőbb szovjet, cseh, német, angol ós magyar feldolgozásokat. E gazdag anyag alapján bátran száll szembe a helytelen állításokkal, sőt a történeti irodalomban már-már alapigazságoknak számító tótelekkel is. Igen fontos például a bledi egyezmény értékelése, amellyel az eddigi, úgyszólván megcsontosodott állásfoglalásunk korrigálására késztet a szerző, miután bizonyítja, hogy nem a német orientáció lassításáról van szó, hanem a kisantant németek által tanácsolt megbontásáról, Csehszlovákia szövetségeseiről való leválasztásáról, a román és jugoszláv semlegesség biztosításáról a várható csehszlovákiai konfliktus esetére. Meggyőző magyarázatot ad a szerző arra vonatkozóan is, hogy a bledi egyezmény ezen belső tartalma ellenére miért váltotta ki mégis Hitler ós vezérkara legdühödtebb ellenzését. Azért ugyanis, mert a terv megvalósítása egy évet késett, s olyan időben realizálódott, amikor már Csehszlovákia fegyveres megsemmisítését tűzték napirendre. Ezért Bled a német tervekre nézve már inkább zavaróvá vált. Ugyancsak avatott szemre vall az a meglátás — mondotta—, hogy Imrédy Béla kormányelnöki kinevezése után Kánya külügyminiszter engedékenyebb állásfoglalása a kisantanttal folytatott tárgyalásokon nem egyszerűen és egyértelműen valamiféle rugalmasabb külpolitika tünete, hanem sokkal inkább annak következménye, hogy előzetesen Sinaiában a magyar diplomáciának sikerült Csehszlovákia ügyét a kisebbségi kérdésben elkülöníteni, s ezekután az Imrédy-kormány hajlandó volt Románia és Jugoszlávia irányában engedmények árán keresni céljai előmozdításának útját. Uj és lényeges eredménynek tekintette az opponens a kisantant értékelésére, a szövetség céljáról vallott álláspontok kritikájára vonatkozó bevezető részeket. Sikeres a kisantant jellegében a nácizmus németországi hatalomrajutását követően beálló változás megrajzolása. Rendkívül érdekes ós fontos a kisantanttal szemben folytatott magyar külpolitika eddig feltáratlan útjainak bemutatása, a Hitler hátamögé húzódó ragadozó külpolitika leleplezés:. Összefoglalva: Ádám Magda munkája hozzásegít a Horthy-korszak történetének teljesebb, sokoldalúbb feldolgozásához, s gazdag anyaga a szomszéd országok történetírásának is hasznára válik. A sok értékes tudományos újdonság és eredmény alkalmassá teszi a jelöltet a kandidátusi cím elnyerésére. Arató Endre, a történettudományok kandidátusa, opponensi véleményében mindenekelőtt az értekezés anyaggazdagságát és fontos témáját emelte ki, melynek eredményeként méltóképpen illeszkedik az utóbbi esztendőkben napvilágot látott diplomáciatörténeti munkák sorába. A kisantant és Magyarország kapcsolatát a külpolitikai viszonyok széles összefüggéseibe ágyazza, s egyformán megtaláljuk benne a nagyhatalmak: Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, valamint a tárgyalt viszonylathoz kapcsolódó más államok: Lengyelország, Ausztria, és helyenként Bulgária politikáját, diplomáciai húzásait. A diplomáciai lépéseket azonban jobban kapcsolatba kellett volna hozni a belső eseményekkel. A polgári demokratikus Csehszlovákia szempontjából oly sokszor hátrányos jugoszláv külpolitikát például jobban kapcsolatba kellene hozni a Pál régens és Stojadinovic vezette ország fasiszta irányú belpolitikájával. Hasonlóképp