Századok – 1966

Vita - A párt szövetségi politikájának történeti fejlődése (1936–1962) (Tóth István–Vértes Róbert) 138

VITA A párt szövetségi politikájának történeti fejlődése A Párttörténeti Intézet tudományos ülésszakáról 19G5 tavaszán a felszabadulás 20. évfordulójával kapcsolatos jelentős megemlékezések egyikére a Párttörténeti Intézet szervezésében került sor, 1965. május 24 — 25-én. Az ülésszakra 5 referátum készült el, ezek a következők voltak: Molnár Erik: Marx ós Engels szövetségi politikája az 1872-ig terjedő időben, Pintér István: A KMP szövetségi politikájának főbb vonásai a harmincas évek közepétől a felszabadulásig (1936 —1944), Ságvári Agnes: A szövetségi politika kérdései Magyarországon a szocialista forradalom győzelméért vívott harcban (1944—1948), Xsilák András: A magyar társadalom osztályszerkezetének alakulása a szocializmus építésének kezdeti időszakában és az MDP szövetségi politikája (1949 —1956), Fass Henrik : A párt szövetségi politikájának fejlődése az ellenforradalom leverésétől a VIII. kongresszusig (1956—1902). Óvári Miklós, az MSzMP KB osztályvezető helyettese megnyitójában többek között az ülésszak témájának jelentőségéről szólva kiemelte, hogy ,,a szövetségi politika vizsgálata szükségképpen felölel olyan fontos elméleti és gyakorlati kérdéseket, mint a munkásosztály vezető szerepe, a munkásosztály és a nemzet viszonya, az osztályharc stratégiája és taktikája, a párt ideológiai harca. A hatalom megszerzéséért, megtartásáért és megszilárdításáért folyó harc szükségképpen felveti a szövetségesek kérdését is, de éppen ilyen fontos a helyes szövetségi politika kialakítása, a gazdasági és ideológiai feladatok megoldása szempontjából is, hiszen a munkásosztály egymaga nem tudja elvégezni a szocializmus teljes felépítésének hatalmas munkáját." Hángsúlyozta, hogy a párt mai szövetségi politikája jelenlegi helyzetünk marxista elemzésén túl, a nemzetközi munkásmozgalom és a magyarországi osztályharcok történeti tapasztalataira épül. E tapasztalatok tudományos elemzése megkönnyíti a jelen politikájának helyes alakítását, s egyben szerény hozzájárulást is jelent a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalataihoz. A tanácskozás jelentőségét vizsgálva rámutatott, hogy ez az ülésszak első kísérlet arra, hogy a párt történetének egy jelentős szakaszát a szövetségi politika szempontjából vizsgálja. A megnyitó után az ülésszak első előadását Molnár Erik akadémikus tartotta. Bevezetőben az angliai, franciaországi és németországi társadalmi és politikai viszonyokat elemezve megállapította, hogy a burzsoá-demokratikus átalakulás 1848-ban sehol sem fejeződött be, sőt Németországban meg sem kezdődött. A kommunistáknak viszont szükségük volt a demokratikus szabadságjogokra és az általános választójogra, mert csak ezek segítségével nyerhették meg a proletariátust eszméiknek. Az előadás első részében a kommunistáknak a kispolgári pártokhoz fűződő kapcsolatát, a demokráciáért folytatott harcban együttműködésüket, szövetségüket vizsgálta. Kiinduló pontul az 1848-as német forradalmat vette, amelyet Marx és Engels permanens forradalomnak képzeltek. A permanens forradalom egyes szakaszaiban a proletariátus szövetségi kapcsolatainak alakulását Engels 1847-ben a Kari Heinzen elleni vitairatban fejtette ki. Eszerint „antifeudális forradalmat a burzsoázia vezetésével, szövetségben az egész néppel, az Összes dolgozó osztállyal. Mihelyt azonban a burzsoázia az antifeudális harcban győzelmet arat, nyomban megindul az egész nép, a szövetkezett dolgozó osztályok harca a demokráciáért, a burzsoázia ellen. A demokráciáért küzdő osztályszövetségnek a kispolgárság, a parasztság és a proletariátus szövetségének élén a proletariátus áll. A nép a proletariátus vezetésével ragadja ki a politikai hatalmat a burzsoázia kezéből és valósítja meg a demokráciát." Az előbbiekből következik, hogy a forradalomnak ez az Engels által leírt útja már nem burzsoá-demokratikus forradalom, hanem burzsoá-ellenes demokratikus forradalom, ez pedig maga is csak átmenet a szocialista forradalomba. Ugyanezt a gondolatmenetet követte Marx az „Osztályharcok Franciaországban" című munkájában is. Az események más irányú fejlődése következtében azonban 1848-ban sem