Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

1420' EOLYÓIRATSZEMLE között az évi 2%-ot is meghaladó népszaporulat és az élelmezés problémáit világítja meg. Szükségesnek tartja a nagy eltéréseket mutató különböző területek erőforrásainak és lakosságának pontos felmórésót, foglalkozik az élelmezési helyzet megjavításának módszereivel, részletesen elemzi Ghana fejlődósét e téren. — H. W. F AIRMAN az afrikai őstörténet egyik napjainkban sokat vitatott kórdósét veti fel: Az ókori Egyiptom, és Afrika (65 — 75. 1.). Mintegy 7000 évvel ezelőtt afrikai népek jelentek meg az akkor lakhatóvá vált Nílus völgyében: a Badarian és a Nagada „kultúrák". Ezekre telepedett rá a náluk jóval fejlettebb, északkeletről érkező szemita réteg, amely megalapította a dinasztikus ókori Egyiptomot. Jelentős kapcsolatok alakultak ki a dél felé található afrikai népekkel, melyeket Egyiptom fokozatosan meghódított. Hatását a Merőé állam közvetítette tovább. A szerző állást foglal az egyiptomi kultúra afrikai jellege mellett, feltételezi, hogy sok egyiptomi szokás, ritus afrikai eredetű, pl. Horus és Hathor házassága őrzi az afrikai pásztornépek hatását is rítusában. Sürgeti az afrikanisták és egyiptológusok növekvő együttműködését. — J. DESMOND CLARK az afrikai őstörténeti kutatások fontosságát hangsúlyozza: egyedülálló jelentőségük van az ember kialakulásának története szempontjából, amellett sokszor az afrikai történelem egyedüli forrásai (76 — 98. 1.). Nagy fontosságot tulajdonít a mai gyűjtögető- és vadásznépek élete, szokásai alapos megismerésének, mert ez nagy segítséget nyújthat a régészeti leletanyag értelmezéséhez. Kiemeli az emberi környezet vizsgálatának fontosságát (a fauna-és pollen-kutatás), majd röviden összefoglalja az eddigi őstörténeti kutatások eredményeit, hiányosságait és a jelentkező problémákat. — J. G. SLAVIC REVIEW 1964. 3. (szept.) szám. — RICHARD PIPES: A narodnyikság: jelentéstani vizsgálódás (441—458. 1.) arra hívja fel a figyelmet, hogy a narodnyikság fogalma nincs kellőképpen tisztázva: az 1872— 74-es „nép közé járás" híveit, az 1878 — 81-es narcdovoleceket és a velük szembehelyezkedő értelmiségieket egyarant ezzel a szóval illették. Hajlik elfogadni Kablicnak a Nyegyeljában kifejtett álláspontját, miszerint a narodnyikok az intelligenciának magát a népnek alávető rétegét jelentik, míg a tág, kulturális értelemben népbarát elemek csak ,,narodoljubec"-ek, értelmiségi bürokraták (Piszarev, Mihajlovszkij stb.). A 90-es években a szót új jelentésben kezdik használni (Sztruve: Kritikai kérdések Oroszország gazdasági fejlődósének kérdéseihez c. könyve alapján): irányzat, amely romantikus antikapitalizmusánál fogva Oroszországban a kapitalizmust kikerülhetőnek tartja. A szerző helytelennek tekinti ezt a második értelmezést. — ALLAN К. WILDMAS: Lenin harca a kusztáripar ellen: az Iszkraszervezet Oroszországban (479 — 503. 1.) az OSzDMP II. kongresszusát megelőző éles, könyörtelen harccal foglalkozik, amely az elszigetelt, kézművesi (kusztár) módszerekkel dolgozó helyi ökonomista szervezetek provincializmusa helyén megteremtette a „hivatásos forradalmárok" vezetése alatt álló iszkrás szervezetek egységét. Hangsúlyozza, hogy Lenin már szibériai száműzetése idején megkezdte annak a földalatti hálózatnak a kiépítését, amely lehetővé tette az Iszkra befolyásának gyors térhódítását. Kiemeli a „Mi a teendő?" hatását, amely Lenin „olvasóit tanítványaivá tette", részletezi a Bund és a szociáldemokrata szervezetek vezetésének átvételére tett kísérleteket, amelyek а II. kongresszus összeülésének idejére eredményt hoztak. — Lenin a leszerelésről címen WALTER С. CLEMENS JR. (504 — 525. 1.) — kétségtelenül Lenin személyének diszkreditálása céljából — mesterkélten éles különbséget tesz Leninnek a burzsoá pacifizmust és a leszerelési szólamokat 1920, de főleg 1917 előtt élesen elítélő megnyilatkozásai és az Októberi Forradalom győzelmét, valamint az 1920 utáni nemzetközi forradalmi apályt követő politika, a békés egymás mellett élés között. Tárgyalja Lenin és Csicserin levélváltását a génuai értekezlettel kapcsolatban, és az 1922 decemberi moszkvai leszerelési konferencia szovjet politikáját. A szerző által fordulatnak ábrázolt békés külpolitika okait keresve többek között hivatkozik Krupszkaja visszaemlékezésére, amely szerint Lenin látta annak bekövetkezését, hogy a technikai fejlődés a fegyverkezést a jövőben olyan szintre juttatja, amely már gyakorlatilag kizárja a háború lehetőségét. Úgy véli, hogy a fegyverkezés és a leszerelés csak eltérő módszerek a proletárforradalom világméretű győzelmének elérésére. — R. E. MCGREW ismerteti az osztrák Haus-, Hof- und Staatsarchiv, a francia Archives du Ministère des Affaires Étrangères és az angol Public Record Office-nak az 1790 — 1812 közötti orosz történelemre vonatkozó anyagát (531 — 536. 1.). 1964. 4. (dee.) szám. — HORACE W. DEWEY: Immunitások a régi Oroszországban (643—659. 1.) elöljáróban hangsúlyozza, hogy az immunitás nemcsak igazságszolgáltatási, közigazgatási, pénzügyi és szolgálati mentességeket, hanem külön-