Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

1416' EOLYÓIRATSZEMLE pártok megerősödésénél jelezte, hogy a párttagok tekintélyes része a másotiik világháború partizánhareai során lett kommunista, anélkül, hogy a marxizmust mint elméletet elsajátította, megemésztette volna. Hobsbawm egyúttal utal arra is,hogy a marxizmust nem lehet néhány tételben összefoglalni, maga is állandóan alakult, változott, kiegészült, nem lehet az egyes marxi analíziseket a kortól elszakítani, s így a megállapításokat önkényesen egymással szembeállítani. Végeredményben az önálló vizsgálódástól, a kérdések bátor felvetésétől s megválaszolásától függ a marxizmus nagyobb megbecsülésének sorsa. Hobsbawm az utóbbit különösen fontosnak tartja, mivel úgy véli, hogy Sztálin halála után a kommunista mozgalomban egyelőre még inkább csak kérdeztek, s nem annyira válaszoltak. A válaszokat az új jelenségek elemzése alapján lehet csak megadni, mert hiszen az 1930-as évek, vagy az 1950-es évek válaszai ma már nem sokat érnek. — J. PAST AND PRESENT 1965. 30. (ápr.) szám. — S. POLLARD: Gazdaságtörténettársadalomtudomány? (3 — 22. 1.) vizsgálódása körét kiterjeszti általában a történettudományra, mint tudományra is. Bevezetőül áttekintést ad az angliaj egyetemi gazdaságtörténeti oktatás múltjáról és jelenéről, eredményeiről, kiemelkedő angliai és amerikai művelőinek (Marshall, Bobbins, Keynes stb.) koncepcióiról, a harmincas évek egyik legnevesebb angol gazdaságtörténészének, Sir Jchn Claphamnek véleményét idézve eljut Marx értékeléséig, elemezve a történelemfelfogás „gazdasági", illetve „materialista" interpretálását. Történészek szerinte gyakran azért állanak szemben egymással, mert különböző mikroszkópot használnak. Nem tartja helyesnek a történettudomány tudományosságát úgy bizonyítani, hogy teljes hasonlóságot igyekezzünk kimutatni — módszertanában és céljaiban egyaránt — a természettudományokkal. Ellentét nincs viszont a természettudomány általánosító módszere és a történész által kezelt események egyedisége között. A történelem mindkettőt egyesíti. Egyedi pl. bizonyos értelemben: a gőzgép feltalálása és elterjedése; egyedi: a nyugati burzsoá társt dalom, egyedi történeti eseményeivel. De a folyamat általános: megismétlődik minden országban, minden tájegységben. A történeti általánosítások mögött állnak az egyéb tudományok által felfedezett törvények és törvényszerűségek. (Pl. a biológia adta törvényszerűség: hogy az ember éljen, ennie kell; a társadalom-pszichológiáé: minden embercsoportból néhány egyén, mint vezető emelkedik ki, stb.) E törvényszerűségeket összegyűjtve, egy bizonyos történelmi helyzetre lehet alkalmazni. A történész nem az általános törvények alkotója, hanem fogyasztója. E törvények adják a kereteket, melyeken belül saját társadalmunk törvényszerűségeinek a kitapintása a cél. Ezen dolgozva szükségszerűen találkoznak a közgazdászok, szociológusok és más társadalomtörténészek. E feladat fő gondozója azonban a gazdaságtörténész. Marx lángelméjének adós minden társadalomtörténész. A sajnálatos, hogy tanításait oly sokszor száműzték. A szerző szerint a történész feladata, hogy állandóan törekedjék a teljességre, tettek révén tanuljon, és avval a tudattal tevékenykedjék, hogy az egész társadalom a vadászterülete. A mikroközgazdaságtan, mikro-szociológia, mikrogazdaságtörténet hozzájárul a társadalom egész mozgási folyamatának megismeréséhez. A gazdaságtörténész feladata mindennek keresése, figyelése, összegyűjtése. Felelőssége óriási. — M. ASTON: John Wyclifje református értékélése (23 — 51. 1.) szerint hasonlóan más kiemelkedő, problematikus történeti személyiséghez, Wyclil'fe is történelmi szellem lett. S bár kétségtelenül ő is az angol középkor egyik legtöbbet tanulmányozott és legünnepeltebb hőse, egyszersmind a legtöbb vitát is keltette. Wycliffe megértéséhez, értékének megvonásához nyomon kell követni hírnevének genezisét és leválasztani az utókor laikusai által személyéhez fx'ízött magyarázatokat, magnetikus személyének, beszédei és írásai hatalmas erejének hamis közvetítését. Ennek a folyamatnak egy láncszeme a XVI. századi protestáns értékeléseknek és Wycliffe-magyarázatoknak a leválasztása is. — W. T. MACCAFFREY: Anglia: a korona és az új arisztokrácia, 1540—1600 (52 — 64. 1.) azt vizsgálja, hogy a Tudor-kori Angliában mit fedett az „arisztokrácia" fogalma és milyen értelemben lehet beszélni „új" osztályról. — Összképet kíván adni hosszabb tanulmányában P. NETTL a Németországi Szociáldemokrata. Pártról 1890 — 1914 (65 — 95. 1.), szervezeti felépítéséről, a bolsevikok és a német szociáldemokraták szervezeti eszméinek néhány rokon vonásáról, a párton belüli, egymással szembe álló marxista és revizionista főbb csoportosulásokról, a vezetők ideológiájáról, a párton belüli politikai vitákról, az 1907-es választásokon a szociáldemokraták vereségéről és ennek hatásáról, a pártnak a társadalomban elfoglalt helyéről, az elszigetelődés kérdéséről. Az érdekes részletadalékok közül megemlítendő a „Kathedersozialisten", főleg Sombart bírálatának fogadtatása Mehring és Luxemburg részéről, valamint az 1910 és 1914 közötti időszak alter-