Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1396

FOLY (3 IRATSZEMLE 1413 rátussal. A burzsoázia a XIX. század második felében igen gyorsan be tudott kapcsolódni a nemzetközi kereskedelembe, mert az egyes országok nyersterményeit szállította ki. A termelés növeléséhez kevés befektetésre volt szükség, mert a korlátlanul rendelkezésre álló munkaerő növelésével meg lehetett oldani. így a kapitalizmus előtti gazdasági struktúra hosszan fennmaradt, egyedül Argentina és Uruguay alakult át tőkés országgá. Az 1929-es válság után a korábbi tendenciák ellekezőjükre fordultak, bizonyos elzárkózás mutatkozik meg. Ebből vagy a kapitalizmus előtti formákhoz, a mezőgazdasághoz és a kézművességhez lehet visszatérni, vagy az iparosítást kell megvalósítani. A stagnálás mutat ja, hogy a latin-amerikai országok fejlődése eltér a szokványos tőkés fejlődési típustól. — LAURETTE SÉJOURNÉ : A mai mayák (32 — 43. 1.) a mexicói indiánok elesettségének ós a modern élettől való elidegenültségének az okát abban látja, hogy megőriztek valami alapvető spirituális vonást, a mindenséggel való belső kapcsolatot, amely a mai emberből hiányzik. — MARCEL ÉMERIT: AZ algériai kiváltságos törzsek a XIX. század első felében (44 — 68. 1.) ismerteti a török janicsárok és arab nők házasságából származó kuluglukat, akik katonák és kézművesek voltak, és a maghzentörzseket, arab lovasokat, akik mind a török uralom támaszai voltak, s a francia hódítás során felhasználták őket a franciák, de utána kiváltságos helyzetüket már nem tartották fenn. — DOMINIQUE CHEVALLIER: A lassú termeléstől a dinamikus gazdasági életig Szíriában (59 — 70. 1.) az 1963 októberi államcsíny utáni helyzetet elemzi Ankarában tartott előadásában: a kézművesség és a hagyományos módon folytatott mezőgazdaság visszahúzó erőt jelentenek, amely ellenáll a gazdasági élet korszerű formáinak. — S. O. SCHMIDT: A cárizmus belpolitikája a XVIII. század derekán (95—110. 1.) az 1750 — 1760 közti korszak reformjavaslataiban látja az orosz felvilágosult abszolutizmus programját, ezek a javaslatok készítették elő II. Katalin politikáját. — MICHEL LARAN: Nemesek és parasztok Oroszországban a jobbágyrendszer „aranykorától" megszüntetéséig, 1762 —1861 (111 —140. 1.) szovjet történeti feldolgozások és forráskiadványok alapján ismerteti a nemesség ós a parasztság helyzetét, a jobbágyfelszabadítás ideológiai előkészítését (kitérve ennek irodalmi visszhangjára) és menetét. — EUGENIO PEREIRA SALAS : Az idő fogalmának fejlődése és az órások Chilében a gyarmati korszakban (141 —158. 1.) utal a kettős időszámításra: a Nap állásához igazodó „egyházi" és a pontosabban mérő „kereskedelmi" időszámításra, megállapítja, hogy az órák különböző fajait felhasználó második forma előretörőben volt, de csak a városokban, falun még a múlt százacji első felében is csak a Nap járásához igazodtak. — MARIO GONGORA: Vándorlás és pásztortársadalom Latin-Amerikában, különösen Közép-Chilében (159 — 177. 1.) a XVIII—XIX. században ismerteti a csavargó pásztorkodó életmódot folytató lakosságot és szerepót a szabadságharcokban. — Az ismertetések egyik csoportja a nagy francia forradalom történetét tárgyaló munkákat bírálja (201 — 226. 1.), a másik a Latin-Amerikával foglalkozó kézikönyveket, adatgyűjteményeket és bibliográfiákat (226—238.1.).— N. REVUE HISTORIQUE 1965. okt.-dec. szám. — ROBERT MAUTRAN: A történettudomány iránya Törökországban (311—322. 1.) a modern török történetírás feltételeivel, helyzetével, az első világháború után megindult és 1945 után megszilárdult új tudományos történeti iskola fő irányaival és eredményeivel foglalkozik. — P. GUILLEN—J. -L. MIÈGE: A marokkói német politikakezdetei (1870-1877) (323 — 352.1.) áttekintve a vonatkozó eseményeket, megállapítja, hogy a német érdeklődós az 1870-i francia—német háború kapcsán fordult Marokkó felé, minthogy az afrikai problémákat a francia politikára gyakorolható nyomás alkalmas eszközének ismerték fel. Az angolokra támaszkodva előbb konzulátust, 1875-ben pedig követséget állítottak fel, s jelentős kereskedelmi tevékenységbe kezdtek, óvatosan elkerülve kezdetben, hogy politikai kérdésekbe beavatkozzanak. Bismarck a német befolyás megszilárdítására a legjobb eszközöknek egy szilárd és aktív német kolónia kialakítását és a kereskedelmi kapcsolatok szélesítését tekintette. 1876-ban a spanyol— marokkói konfliktus kedvező körülményeket teremtett a nagykövetség felállítására, ami a német befolyás jele ós egyúttal további növekedésének előfeltétele volt. A gazdasági behatolás elősegítése mellett a német politika fő célja ebben az időben arra irányult, hogy a marokkói politikai ós területi kérdések felmerülését késleltesse. Ez a Bismarck-féle vonal a német politikában a XX. sz. elejéig uralkodott. — Y. TURIN: A tanírók és az algériai gyarmatosítás a XIX. században (353 — 374. 1.) abból indul ki, hogy a gyarmatosítási folyamat az erőszak alkalmazása ós különféle anyagi eszközök felhasználása mellett általában rendelkezik egy másik arculattal is; a gyarmatosítás egyúttal egy civilizáció kirajzása, elterjesztése, azaz „iskola általi hódítás" is. Ismerteti a XIX. sz. végén a franciák által Algériában kiépített iskola-19*