Századok – 1966
Történeti irodalom - Csekey István: Baranya és Pécs bibliográfiája (Ism. Varga Zoltánné) 1358
1358 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM füzeteiben olvassuk, ,,a világösszefüggés mindenoldalú és mindent átfogó voltát az okság csak egyoldalúan, töredékesen és nem-teljesen fejezi ki". A döntő ezzel szemben, hogy ,,a gondolkodás a konkréttől az elvonthoz emelkedve nem távolodik az igazságtól, hanem közeledik hozzá . . . Az eleven szemlélettől az elvont gondolkodáshoz ós ettől a gyakorlathoz — ez az igazság megismerésének, az objektív realitás megismerésének dialektikus útja." És ilyen értelemben logikus, hogy a társadalmi termelőfolyamat szervezői a kutatási tevékenység racionalizálására az ismertetett sémát az idők folyamán kialakították, csak nem szabad megfeledkezniük a mindenirányú összefüggésekről. Balázs Tibor könyvének értékét kisebb pontatlanságok (Staite és Greener vagy Sawyer szabadalmának évszáma, Sprengel szerepe a higanydiffúziós szivattyú feltalálásában) nem csorbítják; akkor már inkább olykor nehézkes stílusa. A szerző azt írja a bevezetésben, hogy műve nem nevezhető tudomány- vagy technikatörténetnek, hiszen nem törekedett teljességre. Nézetünk szerint ebben tévedett. Technikatörténeti munka ez, éspedig igen érdemes, talán éppen mert nem tények aprólékos ismertetését adja, hanem összefüggésekre mutat rá. Több ilyen koncepciójú kutatásra lenne szükségünk, mert tudomány- ós technikatörténeti publikációink zöme sajnálatos módon megrekedt az adatközlés stádiumában; pedig a szakmák jelentős részében a szintézis megalkotása ma már nem adatokon, hanem elszánáson múlik. Ismét Leninre kell utalnunk, aki az emberi megismerés folyamatát úgy látta legjobban feltárhatónak, ha megírnák ,,a természettudomány történetének, a filozófia történetének + a technika történetének a kvintesszenciáját".' ENDREI WALTER CSEKEY ISTVÁN: BARANYA ÉS PÉCS BIBLIOGRÁFIÁJA Könyvek és folyóiratcikkek. Sajtó alá rendezte Vargha Károly (Pécs, 1964. 283 1.) A szerző mint a polgári alkotmány- és közjog szorgalmas és ismert művelője idős korában, nyugalmazott egyetemi tanárként szívesen foglalkozott helyismereti és helyismereti könyvészeti tevékenységgel (Hévíz bibliográfiája), érdeklődésének azon útján haladva, amely a történettudomány iránt részben szaktárgya művelése, részben a Baltikum országai, elsősorban Finn- és Észtország múltjának ós egyes kultúrtörténeti kérdések taglalása során pályája kezdetétől szembetűnően megmutatkozott. A kezünkben levő munkát szerzője hosszas betegeskedése, majd halála miatt nem juttathatta el kitartó fáradozásai ellenére sem a sajtó alá rendezés állapotáig. Pécs megyei jogú város tanácsa azonban megteremtette a kiadás feltételeit, Vargha Kárcly pedig elvégezte a sajtó alá rendezés munkáját, s a művet személy- és helynév-, valamint tárgymutatóval is ellátta. Mint ahogy Csekey Istvánnak a munka bevezetéseként „Baranya és Pécs bibliográfiája" címen közölt 1962-ben kelt sorai mutatják, a szerző a tájhoz fűző személyes vonzalom ösztönző befolyása mellett tudományos alapossággal ós tervszerűséggel végezte munkáját, s a helyismereti irodalom összegyűjtésének célkitűzéseit a régebbi feldolgozásokból levonható tanulságok mellett az újabb irodalom és a korszerű szükségletek alapján határozta meg. A korábbi gyakorlati kezdeményezéseket és elvi alapvetéseket képviselő művekre Csekey munkájában pontosan hivatkozik, valamint a feldolgozás során általa használt gyűjtőhelyeket is megjelöli, így idevágó nézeteinek kialakulását éppúgy nyomon követhetjük, mint magának a művének genezisét, a szerző alkotómódszerét is. Rövid ismertetésünkben a helyismereti kérdésnek folyóiratunk jellegéből adódó számunkra legjelentősebb ágával, a helytörténeti vonatkozásokkal, illetőleg az azokkal kapcsolatos bibliográfiai kérdésekkel kívánunk a kérdés főproblémáit érintve foglalkozni. A helytörténetírás elvi és gyakorlati kérdéseinek elemzését hazai történettudományunk — többek között a Magyar Történelmi Társulat s folyóiratunk is — mind elméleti jellegű fejtegetések, mind a könyvismertetések inkább egyes részproblémákat vitató megjegyzései formájában működése kezdete óta ismételten napirendre tűzte ugyan, mégis elért eredményeink ellenére még bőven vannak megoldandó feladataink. Elméleti vonatkozásban Csekey István helyesen, utal arra, hogy a helyismereti bibliográfia nemcsak „a helyszíni részletkutatásnak, hanem a tudományos összefoglalásnak is" legfontosabb segédeszköze. Valóban az olyan elmélyültebb ábrázolásra törekvő
