Századok – 1966

Történeti irodalom - Sapiro; A. L.: Russzkaja isztoriografija v period imperializma (Ism. Menyhárt Lajos) 1333

TÖRTÉNETI IRODAXOM 1335 feldolgozásában érdemei elévülhetetlenek. A orosz évkönyvek vizsgálata során megállapítja, hogy azok nem mechanikus másolások, hanem mindegyik egy-egy irodalmi igénynyel készült munka, a megrendelő érdekeinek megfelelően, ha a szerzők fel is használtak korábban meglevő évkönyveket. A datálatlan források időrendjének megállapítását segítették elő a tanítványai által kidolgozott oklevél- és évkönyvtípusok, melyek az írásmód, a betűforma, a szerkezeti felépítés alapján differenciálódtak. Az ökonomista materializmus oroszországi képviselői tehát, szemben a pozitivizmus hatása alatt álló történészekkel, akik a burzsoá történetírás válsága idején agnosztikusokká, szubjektív idealistákká váltak, már törvényszerűségeket keresnek a történelemben. A gazdasági törvényszerűséget viszont ritkán és általában helytelenül látják meg. (A csere mechanikus előtérbe helyezése pl. a termeléssel szemben.) Legtöbbjük pedig pszichológiai, biológiai törvényszerűséget lát, ami véleményünk szerint többek között Spencer hatását mutatja. Külön fejezetben vizsgálja a szerző a burzsoá történetírás viszonyát az oroszországi forradalmi mozgalmakhoz, különös tekintettel a forradalmi demokraták értékelésére. Általánosságban megállapítható, hogy forradalomellenesek. Vannak, akik nyíltan elítélik a forradalmi demokratákat és a reakció előretöréséért például Csernisevszkijt és társait okolják. A liberális irányzat törekvése viszont az, hogy a forradalmi demokraták forradalmi voltát tagadva azokat és mozgalmukat liberálissá szelídítsék. 1905 után aztán már a liberálisok is elítélik a forradalmi demokratákat és egyáltalán a forradalmi nézeteket, így a marxizmus forradalmi nézeteit utópiának nevezik. V. I. Szemevszkij munkásságának vizsgálata tulajdonképpen a narodnyikok törtónetfelfogását világítja meg. Értékelésekor megállapítja a szerző, hogy bár történetszemléletében a helytelen narodnyik nézetek uralkodnak, maga az a tény, hogy a parasztság történetéről, a munkásosztályról, sőt a dekabristákról ír, pozitívan értékelendő. Érdekes G. V. Plehanov nézeteinek változása az orosz történelemmel kapcsolatban. Munkásságának első szakaszában, 1883 — 1884-ig mint narodnyik értékeli a történelem eseményeit, alakjait. Az 1884 — 1903 közötti szakaszban, mint a marxizmus oroszországi terjesztője, bírálja korábbi nézeteit a parasztságról, az obscsináról, az orosz történelem jellegéről és sok tekintetben közel áll a helyes marxista felfogáshoz. Belinszki jt például mint forradalmár gondolkodót, mint az oroszországi marxista gondolkodás előfutárát értékeli 1900-ban. 1903 után mint mensevik a forradalmi demokratákat liberálisokként állítja be. A nagy parasztmozgalmakat pedig speciális kozákháborúként értékeli, nem látja azok osztályharcos tartalmát. Sapiro összegezése szerint Plehanov az orosz történelmet egészében véve nem tudta marxista módon értékelni, legfeljebb a kapitalizmus korának jelenségeit. A marxista történetszemlélet és a burzsoá irányzatok eklektikus összeolvadása figyelhető meg N. A. Rozskov munkáiban. „A moszkvai Oroszország mezőgazdasága a XVI. században" c. műve témáját és módszerét tekintve jó kísérlet. Végkövetkeztetései azonban hibásak. Ugyancsak eklekticizmus jellemzi M. N. Pokrovszkij nézeteit. Haladó burzsoá talajról indult és Lenin hatására válik marxistává. Nézeteiben azonban végig fellelhetők a burzsoá hatások. Az obscsinát például nem az állam által lótrehozott intézménynek tartja, mint a korábbi burzsoá történetírás, hanem a történelmi fejlődés kezdetein kialakult jelenségnek. Állást foglal a régi szlávok földművelő volta mellett, tagadja a normann elméletet, az államot mint az osztályelnyomás eszközét tekinti. A „zavaros idők" mozgalmainak osztályjellegét viszont már nem látja. Ugyancsak hibás törtónelemperiodizációja-Külön periódusként tárgyalja az ún. „kereskedelmi kapitalizmus" korát, ezzel a marxista felfogástól eltérően egy új társadalmi formációt konstruált. Látható tehát a marxista történetszemlélet elemeinek terjedése az imperializmuskori burzsoá történetírásban. A történelem folyamatának helyes marxista-leninista felfogása azonban Oroszországban csak 1917 után, Lenin munkásságának eredményekónt vált lehetségessé. A könyv részletesen tárgyalja Leninnek azon munkáit, melyek a történelmi materializmust felhasználva és továbbfejlesztve lehetővé tették a történelem marxista értékelésót Oroszországban. Világosan előttünk áll, hogyan bírálja meg Lenin a különböző helytelen burzsoá történeti nózeteket, cáfolja meg azok filozófiai alapjait. Lenin munkái alapján bizonyítja a szerző a burzsoá történetírás válságát, rámutatva annak reakciós, agnosztikus (empiriokriticista és szubjektív idealista) vonásaira. A válságba jutott burzsoá történetírás bírálata és cáfolata mellett kiemeli a szerző, hogy Lenin művei alapján lehetővé vált Oroszország történetének helyes periodizálása a társadalmi formációk szerint, és az orosz történelem folyamatának, eseményeinek, személyiségeinek marxista értékelése.