Századok – 1966
Történeti irodalom - A polgárháború a Szovjetunióban 1918–1922 (Ism. Glatz Ferenc) 1323
1323 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM pontját, amelyre Lenin is gyakran hivatkozott: a nemzeti kérdés alá van rendelve az egyetemes emberi haladás, ill. később a proletárforradalom ügyének. S a valóban rendkívül bonyolult események között Rapant egyoldalúan tájékozódik: a magyar mozgalom kétségtelenül meglevő korlátait vette kizárólag tekintetbe, csakúgy, mint a szlovákok fellépésére jellemző demokratizmust, anélkül, hogy felismerte volna a magyar forradalom és pzabadságharc előremutató mozzanatait, valamint a szlovák nemzeti küzdelém súlyos hibáit, amit a polgári historikustól eltérően, több mint száz évvel korábban, az egykorú cseh ós szlovák értelmiségiek közül jó néhányan maguk is észrevettek és hangoztattak. RapanttóLfüggetlenül néhány szlovák és cseh történész korábbi „dogmatikusnak" mondott felfogásuktól eltérően hasonló nézeteket képvisel, valamint Andics Erzsébet Rapant cikkére írt válaszával szemben, némi fenntartással ugyan, de alapjában véve az utóbbival értett egyet.2 Visszatérve a szóban forgó munkára az elmondottakból következik, hogy csupán néhány kisebb kritikai észrevételt tehetünk. így a bevezetést szolgáló fejezet bár tárgyalja, nem mutatja meg eléggé, milyen érdekek fűzték a magyar közópnemességet a polgári átalakulás ügyéhez. S noha a szerző jól látja az osztrák ellenforradalom és a magyar szabadságharc alapvető ellentétét, mágis egyes helyeken úgy tűnik, mintha Averbuh professzornő a forradalom táborán belüli ellentéteket tekintené elsődlegeseknek, holott a polgári átalakulás ügyének legfőbb gátja ekkor a Habsburgok 1848 márciusa után is fennmaradt feudális abszolutizmusa volt, s így a fő frontvonal 1848 márciusa után sem a forradalom ós szabadságharc táborán belül, hanem e tábor egésze és az ellenforradalom központja, a Habsburg-abszolutizmus között húzódott. S végül: a szerző felismeri és jól látja azokat a problémákat, amelyek Magyarország soknemzetiségű jellegéből fakadtak, de a nemzeti mozgalmak bemutatásával keveset foglalkozik, pedig a forradalom és szabadságharc belső problémái között a nemzetiségi kérdés az egyik legfontosabb volt. E hiányosságok nem változtatnak azon az összképen, amelyet szerzőnk ad: ez lényegében azonos a mai magyar marxista történetírás koncepciójával. Tehát míg egyfelől hangsúlyozza a forradalom polgári jellegét, másfelől részletesen taglalja a forradalom vezetésének nemesi irányát, ebből fakadó súlyos korlátait. Majd kiemeli a szabadságharc nemzeti-felszabadító vonásait, de ugy anakkor bőségesen tárgyalja a magyar uralkodó osztály nemzetiségeket elnyomó törekvéseit és intézkedéseit, egyszóval mindvégig nagy gonddal elemzi a forradalom és szabadságharc menetének e belső ellentmondásokból fakadó rendkívül bonyolult szövevényét. ARATÓ ENDRE A POLGÁRHÁBORÚ A SZOVJETUNIÓBAN 1918-1922 (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1964. 521 1.) A szerzők már munkájuk címében is utalni igyekeztek arra, hogy vállalkozásuk a több száz oldalnyi terjedelem ellenére is csak „rövid" áttekintése, összefogása kíván lenni a polgárháború történetének. Jelen népszerűsítő kiadvány történetéhez tartozik, hogy ezt már megelőzte a Szovjetunióban egy többkötetes tudományos összefoglalás, ós több e tárgy köréből összeállított dokumentumgyűjtemény. (Vö. D. K. Selesztov: A polgárháború és katonai intervenció szovjet historiográfiája. Vopr. Iszt. 19G4. 2. sz. 22—48.1.) Magyar nyelven azonban ez a polgárháború korával foglalkozó első monográfia. A szélesebb olvasótömegek számára is egyszerű, közérthető stílusban íródott munka ismeretterjesztő jellege mellett vitathatlanul tudományos igényű: szerzői a szovjet történettudomány eredményei mellett felhasználtak sok nyugati visszaemlékezést, dokumentumgyűjteményt, tanulmányt, gyakran az orosz anyagban is visszanyúlnak az elsődleges forrásokhoz. A polgárháború eseményeinek alakulását közvetlenül az 1917 októberi helyzetből bontja ki s részletesen ismerteti a forradalom utáni hónapokban fogant antant-interven-2 Vö. ezzel kapcsolatban: J. Mésároí: К níektorym otázkam hodnotenia L'udovlta Stúra. Slovenská literatúra, 1965. 5. sz.; M. Hilbl: Nová diskuse о roku 1848? Literární noviny, 1966. 24. sz.: ./. N[ovotn$ ] rövid ismertetése Rapant fent idézett cikkéről. Ceikoslovensky őasopis historicky, 1966. 2. sz. 266. 1.; J. Mésároí: Treba revidovat' názory Marxa a Engelsa о revolúcii rokov 1848 — 1849? I'redvoj, 1966. 30, 31. sz.); K. Hebro: Státoprávne poüiadavky Slovákov V rokoch 1848—1849. Slováci a ich národny vyvin. Bratislava 1966. 182 — 212. 1. Bizonyos különbséget mutat s közelebb áll a szlovák marxista történetírás korábbi, s a mi felfogásunkhoz L\ Harakirim tanulmánya: Národnostná otázka a slovenské národné hnutie v revolúcii 1848 — 1849. Lgyanott 130 — 181. 1. Egyes kérdésekben kritizálja Rapantot J. Mésároí: Súöasny stav bádania stúrovskej problematiky. Historicky őasopis, 1966. 2. sz. 270 — 280. 1. E nézetektől különbözik L. Novomeskú költő, irodalomtörténész igen figyelemreméltó, jelentős cikke: Na prelunie. Slovenská Literatura, 1966. 1. sz. 1—20. 1. A Stúr-évforduló alkalmából megjelent írások, valamint a vita ismertetésére még visszatérünk. — Andics Erzsébet említett cikke: Revízió alá kell-e vennünk Marx és Engels nézeteit az 1848 —49-es forradalomról? Valóság, 1960. 4. sz. 40-53. 1.
