Századok – 1966

Történeti irodalom - Pjatnyickij; O.: Egy bolsevik visszaemlékezései (Ism. Agárdi Ferenc) 1319

1319 TÖRTÉNETI IIÎ.ODALOM amikor azt írja, hogy Kánya „határozottan kitart eddigi németbarát politikája mellett", azonban „érzékeltette, hogy Magyarország, ha nem kap kellő támogatást Németország részéről, más úton is haladhat, esetleg kibékülhet a szomszéd államokkal". További megjegyzéseink a tartalmi kivonatokkal kapcsolatban: a 114. és 115. sz. dokumentum tartalmi kivonatai fel vannak cserélve; a 147. sz. kivonatból hiányzik a-Volkstum-elvvel kapcsolatos probléma jelzése, a 178. sz.-ból ugyanez, továbbá a magyarországi német kisebbség ügye. A 187. sz. kivonatban az olvasható, hogy „a lengyel kormány nem engedi hangoztatni, hogy a szlovákok által lakott felvidéki részeket Lengyelországhoz csatolják"; magában a dokumentumban azonban arról is szó van, hogy a lengyel kormány részéről „az ilyen hangokat eddig szándékosan nem némították el". A 197. sz. dokumentumban nemcsak a nyilasok, hanem a magyarországi német kisebbség nómetbirodalini támogatásának kérdéséről is szó esik. A 233. sz. dokumentumban az olvasható, hogy „Litvinov Prágának oly irányú tanácsokat ad, hogy igyekezzen a tótokkal, magyarokkal és lengyelekkel valahogyan megegyezni, hogy pozícióját így megerősítve, a németek követeléseit leszoríthassa". Erről a lényeges kérdésről a megfelelő tartalmi kivonatban mindössze ez áll: „A magyar követ Fierlinger iránta tanúsított különös figyelmét Litvinov befolyására vezeti vissza." A helyenként előfordult hibák és fogyatékosságok ellenére a kötet összeállítójának és sajtó alá rendezőjének munkáját igen pozitívan értékelik mindazok, akik ismerik az ilyen természetű feladat megannyi nehézségét, és hálásak neki azért, hogy a tudományos kutatás számára hozzáférhetővé tette annak rendkívül értékes dokumentumanyagát. E kötet megjelenésével a nagyjelentőségű magyar külpolitikatörténeti kiadványsorozat ismét jelentős lépést tett előre célkitűzésének megvalósítása felé. TILKOVSZKY LÓRÁNT 0. PJATNYICKIJ: EGY BOLSEVIK VISSZAEMLÉKEZÉSEI (Budapest, Kossuth Kiadó. 1963. 238 1.) Az elmúlt években örvendetesen megszaporodtak könyvkiadásunkban azok a visszaemlékezések, melyeket a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Párt ezt megelőző illegális korszakának a résztvevői írtak. Eme immár történelmivé vált időkre emlékező jelentős vagy kevésbé jelentős szereplők könyvei nemcsak a bennük foglalt események jobb megismerése végett fontosak, hanem mert túl az adatközléseken, a forradalmi gárda tagjainak személyiségére nézve is érdekes és értékes felvilágosításokat nyújtanak. Az 1882-ben született Oszip Aaronovics Pjatnyickij litvániai szabómunkás, majd villanyszerelő, tizenhatesztendős korában lépett be az OSzDMP-ba és lett Lenin fegyvertársaként hivatásos forradalmár. Mintegy két évtizeden át végezte, csak fogságoktól megszakított fontos pártmunkáját. Funkciója elsősorban a pártsajtó megszervezésére, fenntartására és terjesztésére irányult. Kortársak visszaemlékezéseiből is tudjuk, hogy ezt az elsőrendű feladatot mind külföldön, mind odahaza a cári Oroszországban, bolsevik odaadással, példamutató szívóssággal és ügyességgel látta el. Könyve révén életútjának ezt'a részét kísérhetjük végig. Látjuk az orosz munkásosztály első szervezkedéseit, melyek kezdetben csak a nagyobb karaj kenyér kiharcolásáért folynak. A szakszervezeti keretben folytatott küzdelem felébreszti az osztálytudatot és vele a felismerést, hogy a cári autokrácia megdöntése átmeneti eól, amely után az új, a szocialista társadalom kivívása következik. Pjatnyickij forradalmi munkája az illegális sajtónak külföldről a cári birodalomba való becsempészésével kezdádött. Összeköttetésbe került az Iszkrával és a II. kongreszszussal kapcsolatos belső harcok idején a bolsevikokhoz csatlakozott. Idővel már nemcsak a nyomtatványok eljuttatásában, hanem előállításukban is mind fontosabb funkciót vállalt. Külföldi és belföldi nyomdák megszervezése lett a feladata. Munkájával párhuzamosan a lenini vonalnak a reformisták feletti győzelméből is kivette a részét. Az idegenben nagy benyomást tett rá a német munkásság szervezettsége, de megdöbbenve látta köztük a forradalmi célkitűzés elsorvadását. Még jobban meghökkentette, hogy a hatalmas szakszervezetekre támaszkodó angol munkásságnak szinte nincs sajtója. Nem lepte meg később, 1914-ben, hogy a német, a francia munkásvezórek az imperialista háború mellé álltak.