Századok – 1966

A történelemoktatás kérdései - Huszár Lajos: A numizmatikai anyag jelentősége az oktatásban 1300

1304 HUSZÁR LAJOS közi pénzt verető állammal vagy várossal szorosabb gazdasági összeköttetésben állottak. Eddig az érmeknek arról a szerepéről tettünk említést, melyet egyedi emlék formájukban, egyéni tulajdonságaik alapján töltenek be az ismeretközlés könnyítésére. Van azonban más szerepük is, melyet nem mint egykori fizetési eszközök, hanem mint kimondott történeti, helyesebben régészeti emlékek töltenek be, és ebben a vonatkozásban az ügynevezett talált vagy lelt érmek jönnek figyelembe. Az éremleletek lehetnek szórványosan talált egyéni érmek, több, illetve sok példányból álló zárt vagy kincsleletek, végül sírleletek. Történeti vagy régészeti forrásértékük minden esetben más, de valamennyi egyaránt fontos, főként keltező képességüknél fogva. A hiteles lelőhelyekről származó érmek demonstráló ereje igen erős éppen leletszerfíségük következtében, és arra nézve, hogy mi mindent lehet velük demonstrálni, szintén néhány példát lehet szolgáltatni. Igy a Kárpátmedence területén megfordult barbár törzsek elhelyezkedését és mozgását a pénzek ismerete nélkül nehéz lenne kijelölni. Minthogy ezek a törzsek a görög pénzek mintájára külön-külön verték a saját pénzeiket, viszont ezek forgalmi területe nem igen ment túl a törzsek letelepedési területén, az érmek lelőhelyeinek segítségével állapítható meg hozzávetőleg az egyes törzsek elhelyezkedése. Más természetű a sírleletekben előforduló érmek jelentősége. Persze itt is elsősorban a sírok datálása a lényeg, de példának okáért a honfoglaláskori magyar sírokból előkerülő átlyukasztott olaszországi és egyéb nyugat-európai dénárok a honfoglaló magyarok nyugati kalandozásainak is az emlékei. A nyugatról magukkal hozott dénárokat azonban nem fizetési eszköz formájában használták, hanem ékszerül vagy díszítő tárgyul, mégis ezekkel a véretekkel lehet a legjobban érzékeltetni a kalandozások útját és irányait. Ugyancsak a sírleletekből származó érmek egyben mint kultikus tárgyak (Charon obulusai) is jelentkeznek, és ilyen esetben a régi népek temetkezési szertartásaihoz nyújtanak érdekes adalékot. A talált érmek datáló értéke egyébként érvényesül minden telep, rom vagy egyéb műemlék feltárásakor is. Az ilyen alkalmakkor előkerülő érmek jelenléte, sőt a rájuk történt egyszerű hivatkozás is biztosabban meghatározza a műemlék építésének vagy renoválásának a korát, mint bármilyen széleskörű fejtegetés. Megint másirányú tanulság vonható le a zárt vagy tömegleletekből. Ezeknek a tartalmából lehet bizonyságot szerezni arról, hogy adott korban milyen idegen pénzek forogtak valamely területen és az előkerülő érmek kézzelfogható bizonyossággá teszik az írott források erre vonatkozó szűkszavú és néha nem egészen világos közléseit. Magyar vonatkozásban a XIII. századból a friesachi dénárok és bécsi dénárok, a XIV. századból a cseh garasok, a XVI — XVII. századból pedig főként a német tallérok és lengyel aprópénzek teszik ki az éremleletek anyagának a zömét. Mind ezek az érmek, mind a többi, ezúttal nem említettek gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat világítanak meg, illetőleg az ismert kapcsolatokat mindenki számára közérthető módon demonstrálják. Az éremleletek jelentőségének a kihangsúlyozása az oktatás folyamán azonban megfordítva is igen hasznossá válhat a tudományos kutatás számára. Felhívja ugyanis a figyelmet a leletek fontosságára, és így esetleg lehetővé