Századok – 1966
A Magyar Történelmi Társulat és a Századok múltjából - Glatz Ferenc: Kísérlet történelmi folyóirat indítására 1865-ben 1278
KÍSÉRLET TÖRTÉNELMI FOLYÓIRAT INDÍTÁSÁRA 1865-BEN 1287 Ezek a körülmények arra késztették a szerkesztőt, hogy bízva az idők jobbra fordulásában, elhalassza a lap megjelentetését. A Ráth Károly és Thaly Kálmán levelezésében található elszórt megjegyzések6 0 azt mutatják, hogy Pesty nem mondott le a folyóirat megindításának gondolatáról. Mindenesetre a Századok létrejöttének történetében az első szakasz lezárult, s ez bebizonyította, hogy kedvezőbb politikai és művelődési körülmények között, s szélesebb körű társadalmi összefogás, bázis alapján lehet csak megindítani a történelmi folyóiratot. IRATOK 1. Pest. 1864. december 8. Pesty Frigyes Ráth Károlyhoz intézett levelében elmondja a megindítandó „történelmi hetilap" tartalmára, kiállítására vonatkozó elképzeléseit. Pest december 8"á n 1864 Kedves Károly barátom! Elvégre van egy szabad napom, és azt arra használom, hogy Önnek irjak a világ minden dolgairól, és még néhány egyebekről ... 6 1 Most a kiadandó történeti hetilapról. Én időközben tudakozódtam Emichnól6 2 a nyomtatás költségeiről. A Gazdasszonyok lapja negyedrót alakjában papír és nyomtatás kerül 500 példány 20 frtba. A Koszorú alakjában, nyolcadrétíí féliv 500 példány 16 frt, — 1000 példány 21 frt.6 3 Én az utóbbi kiállítás mellett volnék. Hozzá számítandó még a bélyeg és az expe(litió költsége. Az Írókat dijazni kellene, ha nem is fényesen, de legalább méltányosan, különben jóra való munkát nem kapunk. De most az a kérdés támad, honnan merítsük a szükséges pénzt? Erre csakugyan nem tudok feleletet adni, — és ha ezt szóba hozzuk a történetkedvellők gyűlésén, bizony ott is kemény konc lesz. Azt hiszem, hogy a lap minden száma legalább is másfél ívből — ha lehetne — 2 ívből álljon, különben csupán aprólékosságból állítjuk össze a lapot, és kidolgozott tárgynak alig alig engedhetünk helyet. Én legnagyobb buzgalomal ragadnám meg a történeti lap ügyét, ha az anyagi kiállításon kivül, annak szellemi támogatása tekintetében is meglehetnék nyugtatva. Hogy a történettudomány szakmájában vannak képes, és nagyérdemű embereink, ki tagadhatná? De munkás író igen kevés. A történeti lap szellemi kiállításán pedig sohasem szabad éreznünk, hogy a kéziratok hiánya vezérelte a szerkesztőt az összeállításban. Szeretném, hogy akik érdekkel viseltetnek a vállalat iránt, már most készítsék elő a kellő értekezéseket és adalékokat. Óhajtásom az volna, hogy a lap már jövő április elején meginduljon, — ha ön jónak találja, azonnal folyamodok az engedélyért, a mi nehézséggel nálam nem járhat, miután 1860 évben a Delejtűt politikai lapul inegjelenhetésót engedélyezték — habár később nem éltem az engedéllyel.6 4 60 Ráth Károly — Thaly Kálmán. 1866. febr. 15. OL. Thaly cs. lvt. Levelezés. 61 Pesty ezután a Hazai Okmánytár részére küldendő lemásolt okleveléről ír, melyre majd Ráth válaszlevelében rövid utalás történik. (Vö. Iratok 2.). " Emich Gusztáv az 50—00-as évek első, teljesen magyar munkák megjelentetésével foglalkozó kiadója, nyomdatulajdonosa. (Gárdonyi Albert: Régi pesti könyvkereskedők. Bpest. 1930. 105—109. 1.) A 60-as évektől mind jobban tudományos, kulturális és ellenzéki lapokkal foglalkozik. (OL. Abszolutizmuskori levéltár. Helytartótanács elnökségi iratok. Pest Budán megjelenő újságoknak Előfizetői számok szerinti kimutatása. 1866. 6983. ein. IV. В. 519.) 83 A „Koszorú" Arany János lapja, a Szépirodalmi Figyelő utódja. A lapot éppen 1865-ben az olvasók számának folytonos apadása, s mind aggasztóbb anyagi körülményei miatt szünteti meg a költő. (Bisztray Gyula: Arany János „Koszoru"-jának olvasóközönsége. Magyar Könyvszemle. 1962. 1. sz. 75—81. 1.; Kozocsa Sándor: Arany János szerkesztői munkásságához. Magyar Könyvszemle 1963. 1—2. sz. 99—101. 1.) Pesti valóban 1860-ban kérvényezte, hogy a Delejtü politikai lapként jelenhessen meg, ezt azonban .először megtagadták tőle, s esak 1801 márciusában kapta meg erre az engedélyt. Közben országgyűlési kepviselővé választották, a lap szerkesztését ötevényi Nagy Ferenc vette át, s a Delejtüből sohasem lett politikai lap. (Berkeszi István: i. m. 111—115, 1.)
