Századok – 1966
Vita - Sárközi Zoltán: Válasz az erdélyi szászok ügyében 1249
1256 SÁRKÖZI ZOLTÁN A württembergi sváb betelepítés reform jellegét csak a szándéknál ismertem el, a végrehajtásával kapcsolatos román sérelmekről pedig elsőnek írtam. Trócsányi következő állítására: ,, . . . a királyföldi faiskolák létrejöttének idejét illetően Sárközi nem közöl adatokat; kérdés, hogy ezek is nem későbbiek-e az erdélyi magyar alapítású faiskoláknál?" — az alábbi feleletet adom: Nézze meg a könyv 103. oldalának 45. lábjegyzetét, ahol ez áll: „1834-ben mindenütt létesültek faiskolák, s a fiatalokat oktatták a gyümölcsfák kezelésére." A részletmegjegyzések egy másik része nyitott kapukat dönget. Szóvá teszi pl., hogy Bánffy Györgyöt elsősorban nem mint „kamarai és guberniumi tanácsost", hanem mint gubernátort ismeri a történetírás. Ezzel szemben Gr. Bánffy Györgyöt 1777-ben kamarai és guberniumi tanácsosként vették fel a nagyszebeni szabadkőművespáholyba. Mivel a páholy 1785-ben átmenetileg feloszlott, őt magát pedig csak 1787-ben nevezték ki gubernátornak, nem világos, hogy gubernátorként is volt-e, és milyen szerepe a nagyszebeni páholy életében. II. József halála után ugyanis hivatalával együtt Kolozsvárra költözött. így tehát történetietlen lenne őt szebeni szabadkőműves mivoltában — a könyv e része csak ezzel a szerepével foglalkozik — gubernátorként emlegetni !33 A későbbiek folyamán, 1795-ben különben gubernátorként teszek róla említést (74. 1.). Az Agrártörténeti Szemlében először is jogosulatlanul felelősségre von azért, hogy 1947 — 48-ban Erdélyben nem kutattam fel a szászok általános agrártörténetére vonatkozó összeírásokat, holott korabeli feladatom nem ez volt, s amint az könyvem előszavából világosan kitűnik, az egész szászság történetének összefoglaló megírására csak 1950-ben kaptam megbízást. Azután kitanít arra, hogy az erdők és legelők nemcsak a Királyföldön közösek, hanem egész Erdélyben, holott értekezésem 15. oldalának 1. lábjegyzete I. Tóth Zoltán nyomán leszögezi: „ . . . Erdély közismerten a földközösség klasszikus hazája . . ." Ugyancsak kitanít arra, hogy a XVIII. század második felében nemcsak a szabad szász falvakban volt meg a földközössóg, hanem nyilván a jobbágyság alá vetett szász helységek jó részében is. E helységek korabeli állapotával ugyan nem foglalkoztam, értekezésem 16. oldalának 7. lábjegyzete azonban egy későbbi időpontban megadja a volt jobbágyfalvak (nagyrészt földközösségi eredetű) közbirtokainak a szabad falvakénál lényegesen alacsonyabb százalékos arányszámát is. Végül elköveti ugyanazokat a hibákat is, melyeket könyvemben kifogásolt. így pl. magyarázat nélkül használja a Századokban a román márginean szót. Marchalis helyett is nyugodtan mondhatott volna közgyűlést. Válaszomban kifejezetten arra törekedtem, hogy magyar forrásanyagot használjak, s így igazoljam könyvemnek a szász irodalmon alapuló megállapításait is, ami két eset kivételével lényegében sikerült. így elesik kritikusomnak az a megjegyzése, hogy a történeti tényeket a szász munkák szemüvegén át, torzítva mutattam be. Az olvasóban könyvemről bizonyára tárgyilagos kép fog kialakulni, ha e választ a recenziókkal és a munkával összehasonlítja. Az ismertetőt pontatlansága ós tárgyi tévedései akadályozták meg abban, hogy idáig eljusson. A nyitva hagyott kérdések zömének megoldását pedig levéltári anyagra való hivatkozással — amint ezt válaszom is bizonyítja — nem lehet elnapolni „ad Graecas Kalendas".* Abifi: i. m. 1893. III. köt. 220., V. köt. 341., továbbá Jancsó Elemér: A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században Cluj. 1930. 246—257. 1. • Sárk..zi Zoltán válaszának közlésével a szerkesztőség a vitát lezárja.
