Századok – 1966

Közlemények - Szinai Miklós: Bethlen István a Szkoropadszki kapcsolatai 1218

BETHLEN ÉS SZKOROPADSZKI KAPCSOLATAI 1229 Ha nem méltóztatnál velem most rendelkezni, úgy csak f. hó 16-án jönnék megint Budapestre. Vendégem mindenképen el van ragadtatva Személyedtől, hálás és boldog a szíves fogadtatás miatt. Kegyes válaszodat kérve maradok mindig tisztelő híved Waldbott Kelemen OL. К. 468. — В/2—1928 —1383. — Gépelt tisztázat a levélíró aláírásával. — A le­vélpapír fejléce-, a Waldbott család címere. A levél első oldalán a jobb felső sarokban Hlatky­nak, Bethlen titkárának következő ceruzával írt feljegyzése olvasható : „Távirati válasz ment, 16-ra vagy utánra kértem W-t. — Hlatky." 3. Tolcsva, 1929. január 15. Waldbott Kelemen báró levele Bethlen István grófhoz a Szkoropadszkival megkezdett tárgyalás folytatásáról, a magyar kormány és Szkoropadszki között kötendő megállapodás tervezetének és több más iratnak a megküldéséről Kegyelmes Uram! Tegnapi beszélgetésünk1 tartalmáról nagyjában informáltam vendégemet és azután egész nap tárgyaltam vele és éjjel dolgoztam, hogy befejezésre juttassam az ügyet. Tár­gyalásunk alapján ő összefoglalta az általa és mi általunk vállalandó kötelezettségeket egy ,,Egyezség"-be, amelyet б hajlandó elfogadni és vállalni. Ezt a németül megfogalma­zott ,,Entwurf"-ot, amelynek véglegesen aláírt példányát bármelyik pillanatban tudnám kezeidhez juttatni, kicserélés végett, •— ide csatplva van szerencsém bemutatni. Vendé­gem úgy képzeli, hogy az okmány Te általad ós ő általa lenne aláírva és két eredeti pél­dányban kiállítva, amelynek egy-egy példánya Nálad illetve őnála maradna. Nagyon, de nagyon kéret, hogy az összeget ne méltóztassad 25 000 pengőn alul megállapítani, mert kevesebbel nem tudná magát kellőleg függetleníteni egyéb oldaltól, ami esetleg az erős és hangsúlyozott magyar orientáció rovására mehetne, amit ő minden­kép szeretné elkerülni. Továbbá appelál igazságérzésedre ós bölcs belátásodra arra vonatkozólag, hogy ő politikai okokból nem kötheti magát egyszer s mindenkorra, teljesen Magyarországhoz és egy magyarirányzati politikához anélkül, hogy mi bármiképen lekötnénk magunkat analog módon, mert ha mi például csak rövid időre folyósítanánk támogatásunkat és később abbahagyjuk, ő a 3. pont kikötése nélkül az esetben is mindenkorra obiigóban maradna. Azt, mint mondja, nem teheti, de saját nemzete előtt is lehetetlen helyzetbe kerülne. Azért volt ő kénytelen a 3. pontban foglalt kikötést felvenni.2 Egyben benyújtom Neked szives betekintés végett egy terjedelmes Memorandu­mot, amelyen még tegnap is dolgoztunk; annak idején kifogom cserélni egy hibátlan pél­dánnyal. Négy részből áll: 1.) Memorandum der Zentralleitung. 3 1 Tehát szemben a 2. sz. iratnál említett sürgönyértesítéssel, Waldbott már 1929. január 14-én tárgyalt Beth­lennel. • Mindebből arra lehet következtetni, hogy Bethlen nemcsak Szkoropadszki havi 25.000 pengős támogatá­sát sokallotta, de főleg azt, hogy ezt az összeget a szerződés-tervezet 3. pontja szerint, időhatár nélkül — azaz, mig Szkoropadszki az államhatalmat át nem veszi Ukrajnában, — kellene folyósítani. Ha Waldbott levelének ezt a bekezdését és a megállapodás-tervezet 3. és 4. pontját összevetjük, feltételez­hető az is, hogy a 3. pontot a Bethlennel folytatott tárgyalás során kialakított szóbeli megállapodással ellentétben Szkoropadszki utólag iktatta be az általa készített megállapodás-tervezetbe. Lehet, hogy Bethlen a megegyezés 1929 januári, illetőleg februári perfektuálása elhalasztásának ürügyéül, ill. okául Szkoropadszkival szemben épp­ezt a momentumot hozta fel. " A 14 oldalas német nyelvi emlékirat teljes címe: Memorandum der Zentralleitung der vereinigten hetma­nischen Organisationen. Főleg a hetman-szervezet külpolitikai célkitűzéseit ismerteti. Tájékoztat a mozgalom első­sorban lengyel, továbbá cseh, román és antant-ellenes törekvéseiről. Igyekszik bizonyítani az ukrán és magyar ellen­forradalmárok érdekeinek azonosságát a két ország „agrárkonzervatív" jellegének hasonlósága, továbbá a kommu­nizmus, a nyugati hatalmak demokratikus törekvései és a nagy-orosz pánszlávizmus elleni közös harc alapján. Kie­meli a memorandum a hetman csoport németbarátságát. Az emlékiratot az egyesített hetman-szervezetek központi vezetőségének elnökeként Kotschoubey írta alá. A levelében Waldbott azt írta, hogy a memorandumokon „még teg­nap este is dolgoztunk". Föltételezhető tehát, hogy a memorandumnak a következő jegyzetekben ismertetett, alá­írás nélküli részeit Szkoropadszki és Waldbott írták, vagy Waldbott talán csak segédkezett az emlékirat német nyelvre való fordításiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom