Századok – 1966
Közlemények - Simonyi Henri: Visszaemlékezések 98
VISSZAEMLÉKEZÉSE К. 115 Szegeden. Már én akkor nem voltam ' olt, amikor később a fönt említett Oondrecourt tábornok jött át Aradról francia parancsnokul. Oondrecourt királypárti reakciós volt, az aradi ellenforradalmárok nagyon megértették vele egymást. Oondrecourt tábornok Szegedre kerülve nagy barátságot tartott Zadravetz páterrel is, Horthynak későbbi tábori püspökével, a frankhamisítóval. Zadravetz páter még a Károlyi-kormány idején azt fújta Szegeden, ahol ferencrendi plébános volt a Felsővárosban, hogy ö szíve és lelke szerint is demokrata! Nem is lehetek én más, mondogatta, hiszen Szent Ferenc fia vagyok ! A kommunizmust mi a magunk területén már századok óta megvalósítottuk és közösségi életben élünk. Ez a kommunizmus a legideálisabb életközösség és forma. Sieyès abbé, vagy a magyar Martinovics apát egészen jó forradalmárok voltak. Ö, Zadravetz páter jómaga is szükségesnek tartja a haladást. Elsősorban pedig gazdasági reformokat sürget ő is, a még uralkodó kapitalizmus letörésére. Zadravetz páter a szegedi Katholikus Tudósítóban azt írta ekkor, hogy a mi őszi rózsás októberi, Károlyi Mihály vezette forradalmunk megmozdított mindent, ami eddig el volt nyomva. Le a régi rendszerrel ! Ami pedig eddig a püspöki és általában a főpapi kinevezések körül nálunk folyt, az csak korrupció volt ! A régi világ azonban megbukott. Ha egyik másik gazdag és óstilü pap bácsi morog is egy kissé érte, —a megújhodott, megfrissült autonóm egyház ma jd végez vele ! Mily nagyot fordult ez az álszent pap a fehér világban! Somogyi Szilvesztert a franciák kivonulása után, a fehér uralom alatt, amikor én már emigrációban éltem Becsben, a szegedi ellenforradalmárok bevádolták, hogy támogatta a vörösöket. A polgármestert fegyelmi bíróság elé állították. Nem lett azonban semmi baja, meri melléje állt a nagy Somogyi-család és a város nagy többsége. A fegyelmi bíróság előtt többek között azzal vádolták, hogy a szegedi Kaszinóban sokak előtt kijelentette, hogy igenis ö barátja a magyar kommunistáknak, nekik van igazuk. Erre a vádra a válasza ez volt: Valóban igaz, mondottam többször is, hogy minden becsületes magyar embernek támogatnia kellene a kommunistákat, ahogyan akkor én is tettem. Ez az egy mód volt rá, hogy megvédjük a magyar hazát, amelynek a védelmére alakult meg 1919 márciusában a magyar tanácskormány. Vádolták azzal is, hogy városi diszfogatot bocsátott a Szegedről menekülő kommunisták rendelkezésére. Somogyi válasza erre ez volt : Ő csak emberségesen beleegyezett abba, hogy a kommün bukásakor ezek valóban elmenekülhessenek. A többivel ő nem törődött. Különben nem városi diszfogatot, hanem csak rendes városi kocsit adatott, mert akkor vonat még nem indult Szegedről. A menekültek közt volt dr Hollós József is, a városi kórház addigi főorvosa, a szegedi munkások, kisemberek jó barátja, ingyen gyógyítója, akit segíteni neki emberi kötelessége volt. Vádolták, hogy eljárt a kommunista dr. Szakáll József rendőrkapitány érdekében is, amikor a szegedi ellenforradalmárok az elmozdítását és szigorú megbüntetését követelték. —. Ez a színigazság! — felelte. Megérdemelte a segítségem. Elmondta Somogyi a bizottság előtt, hogy a francia megszálláskor a szegedi munkások arról tárgyaltak, hogy gépfegyverekkel s ágyúkkal is megtámadják a franciákat, s kiverik őket Szegedről. Erre ő beszélt velük és meggyőzte őket, hogy ebből nagy bajuk lenne. Udmrdy és Neubörger, a szegedi kommunista párt vezetői közül ezután bejelentette, hogy a munkásság letett a támadásról. A kommün bukása után azokat is üldözték, akik ugyan nem léptek be a kommün alatt a pártba, de az új rendszer szép alkotásai lelkes híveinek bizonyultak. Csak természetes, hogy akkor az üldözöttek sorában volt Móra Ferenc is, a Somogyi-könyvtár és a Múzeum igazgatója. De a pAgármester őmellette is kiállt, s megmentette. Az októberi forradalom után Juhász Gyula, a költő, aztán a szocialista Wallisch Káljpán — ugyanaz, akit később a kommün bukása után a fehérek Nyugat-Magyarországon elfogtak, s utána kivégeztek, továbbá dr. Czibula Antal sűrűn jártak el Móra Ferenchez, s négyesben vitatták meg, hogy mi lett az oly szépen indult októberi forradalomból, amely polgári forradalomnak indult, s az is maradt. Ők ti. mást vártak. Már március elején, tehát a Tanácsköztársaság előtt, megmondotta Móra Ferenc, hogy ő szentül hiszi, biztos is benne, hogy nálunk rövidesen fordul majd a világ! És ahogy láthattuk, fordult is. De Szegeden csak pár napig tarthatott a Tanácsköztársaság, s a várost hamarosan a francia megszálló katonaság tartotta kezében. * Pár hetes tartózkodás után visszamentem Budapestre. Május elsejét már itt ünnepelhettem. A románok május vége előtt győzelmes csapatainkkal fegyverszünetet kötöttek, Böhm