Századok – 1966
Közlemények - Munby; L. M.: Az angol helytörténet és amatőr művelői 1207
1208 L. M. MUNBY A grófságot mint történeti egységet a tizenhatodik században vizsgálták először. „John Leland (1506 —1552) . . , aki inkább topográfus volt, mint történetíró . . , látta és megörökítette a kolostori civilizáció megszűnését Angliában . . . »Útleírásáénak kézirata ... az őt követő kétszáz éven át erősen hatott a helytörténet és topográfia tanulmányozására." 1570-ben „William Lambarde megírta az első megyetörténetet vagy — pontosabban szólva — megyeismertetést »Kent bejárása« címen . . . Lambarde »Kent«-je közvetlenül hatott Carew »Cornwall leírása« című művére, melyhez az 1580-as években fogott hozzá."6 Ezt Devonshire és Leicestershire megyetörténetei követték. „Dugdale munkája »Warwickshire régiségei«, mely még mindig az egyik legbecsesebb megyetörténet, 1656-ban jelent meg."7 ,,1622-től, Burton »Leicestershire« című művének kiadási évétől a tizennyolcadik század derekáig több mint huszonöt megyetörténet látott napvilágot. Huszonkét további jelent meg 1750 és 1800 közt, s a XIX. század kezdetén már csak hét grófság nem talált krónikásra."8 Annak a megyének, amelynek történetével jómagam elsősorban foglalkozom (Hertfordshire), négy grófságtörténete van, ezek rendre 1700-ban (új nyomat 1826-ban), 1728-ban, 1815-ben és 1880-ban jelentek meg. Ezenkívül 1908 és 1914 között négy folio kötetben újból kiadták történetét; ez a Victoria grófságtörténet című megyetörténeti sorozat egyik korai kiadványa volt, mely céljául tűzte ki, hogy a korszerű tudományosság alapján az egész ország területét feldolgozza. A felsorolt megyetörténetek majdnem valamennyien egy kaptafára készültek. Alapjában véve a grófsághoz tartozó községek külön történeteinek gyűjteményei, melyek sokkal kisebb teret, néha úgyszólván semmilyet sem szentelnek a megyére mint egészre vonatkozó szakszerű tanulmányoknak, pl. a grófság gazdaságtörténetének. Az önálló községtörténetek kiadása a XVII. század végén indult meg. Nem véletlen, hogy a várostörténetek túlnyomórészt sokkal később jelentek meg. John Stow „London leírása" című műve 1598-ból való, és Lambarde „Kent bejárása" ihletésére jött létre; a XVII. században megjelent várostörténetek száma féltucat és egy tucat között lehet. „De a legtöbb angol városnak — még olyanoknak is, mint a régtől fogva jelentős York és Norwich — nem írták meg a történetét a XVIII. századnál előbb, számos városnak csak a XIX. század derekán; sőt sok olyan város van, amely még mindig nélkülözi a megfelelő várostörténetre némileg hasonlító művet."9 Kik írták ezt a megszámlálhatatlan helytörténeti munkát? Földesurak és lelkészek. Ez a tény nyilvánvaló előítéletekkel terhelte meg műveiket. Hadd idézzem ismét Dr. Hoskins szavait: „A lelkészek tovább vitték a helytörtónetírásnak a XVII. századi földesuraktól eredő hagyományát. Ez a tény jelentős torzulást eredményezett a helytörtónetírásban, . . . mely mindenek fölött abban nyilvánul meg, hogy túlzottan sok helyet szentel az uradalomtörténet részleteinek, . . . hogy előszeretettel foglalkozik az uradalmak ós a jelentős földbirtokok egyik kézről a másikra való átszállásával, valamint a birtokos családok Qf,t• íntwúaíív-1ilóо címerével ... А XVII. századi nomesúr holt keze egészen a közelmúltig vezette az élő régisógbúvár kezét."10 Marxisták számára ez a „torzulás a helytörténetírásban" egyáltalán nem meglepő. Formáját azonban néhány szóval meg kell magyarázni azoknak, akik nem járatosak az angol történelemben. 1640/42 és 1649 között Anglia győzelmes polgári forradalmon ment át; a polgárháborút egy olyan hűbéri uralkodó bűnpere és nyilvános kivégzése követte, aki uralmát az isteni jogra alapította. „Az átmenet a hűbéri termelési módból kétféleképpen történik. A termelő kereskedővé és tőkéssé lesz, ellentótben a földművelő naturális gazdálkodással ... Ez a valóban forradalmasító út. Vagy pedig a kereskedő közvetlenül keríti hatalmába a termelést."1 1 Anglia az „igazi forradalmi út"-on járt. A földművelés már а XVI. században jelentős átalakuláson ment át. Az ipar a vidéken fejlődött ki a földművelésből; a hűbéri kereskedők uralma alatt álló városok a gazdasági fejlődésre fékezően hatottak. A termelési mód forradalmi átalakulása a vidéken történt meg, itt alakultak ki a polgári forradalmi hatalom gócpontjai is. John Hampden és Oliver Cromwell „vidéki nemesurak" voltak. A gazdasági és társadalmi változások a földtulajdonban is jelentős változásokat idéztek elő. A forradalom után a hatalomra jutott új osztály országszerte úgy akarta megszilárdítani pozícióját, hogy az alkotmány folytonosságát hangoztatta. Ez a jelentősége II. Károly „restaurációjának" és az angol élet ha-• Uo. 15—16. 1. ' Uo. 17. l. 'Uo. 18. 1. •Uo. 19. 1. 10 Uo. 23. 1. — Egyszerűség kedvéért egy szakmunkából idéztem. Igen hasonló idézeteket hozhatnék számos különböző, korunkban működő, egyetemi helytörténetíró műveiből. 11 Marx Károly: A tőke. Bpest, Szikra. 1951. III. köt. 377.1. A IV. rész 20. fejezetéből: „Adalékok a kereskedelmi tőke történetéhez".
