Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
» AZ ERFURTI PROGRAM MEGSZÜLETÉSÉHEZ 1201 hozzáfűzte: „egyébként minden nagyobb pártban van egy főintrikus, s ha meg is szabadulnának tőle, mindegy, a helyébe egy másik lépne".131 Engels nemcsak a párt eddigi politikáját helyeselte, hanem a végül elfogadott pártprogramot is jónak tartotta. Erről már két hónappal később, az alapos tanulmányozás után írta Kautskynak: „Mindenesetre a program teoretikai része most teljesen elfogadható." A gyakorlati részeknél ugyan Engels fenntartásokkal élt, részint túl kispolgáriaknak tartott egyes követeléseket, részint kivihetetleneknek vélte azokat mindaddig, amíg nem alakul munkáskormány, e ballépéseket azonban nem tartotta aggasztónak, mivel a mozgalom jó irányban fejlődött, s a nem eléggé forradalmi követelések a gyakorlati megvalósítás során úgyis radikálisabb tartalommal telítődnének.132 Míg Engels több tapasztalat birtokában, nagyobb távolságból higgadtabban és mégis lelkesülten állított ki ilyen egyértelműen jó bizonyítványt a kongresszusról — a német kortársak lényegében hasonló következtetésekre jutottak. (Hiszen Engels részben éppen ezekre a közvetlen észrevételekre támaszkodva alakította ki a maga értékítéletét.) Bebel közvetlenül Erfurt előtt a „fiatalok" ellenzékével való leszámolásra készült.133 A kongresszus másnapján Adlernek azt írta, hogy a kongresszus meglehetősen zaklatott és szaggatott volt, de „remélhetőleg utoljára kellett ilyen dolgokkal" foglalkozniuk.13 1 Pár nappal később már mint befejezett tényt közölte a „fiatalok" kizárását, akik most érezhetik majd, hogy a párton kívül „politikailag és morálisan halottak". Ugyanitt megmagyarázta, hogy Vollmarral szemben azért nem léptek fel hasonló szigorral, mert nagyrészt visszavonult. Itt Bebel hangsúlyozta: a párton belül oly mélyek a szolidaritás szálai, hogy pusztán a véleményeltérés nem indokolhat kizárást. Ezek után Bebel egy olyan gondolatot is megpendített, ami nemcsak azt bizonyította, hogy mennyire kritikusan vizsgálta a párt belső helyzetének alakulását, hanem azt is, hogy Engels észrevételeit mennyire fontolóra vette. Adlernek ugyanis megemlítette: „nyíltan megmondom, egy alapos baloldali ellenzék nagyon rokonszenves, sőt egyenesen szükséges lenne számomra, minthogy a párt a jelenlegi növekedésével számos olyan elemet is magához vonz, akiket előre kell majd taszítani".135 Bebel ugyanitt feljegyezte, hogy a fenti tendenciával együtt a pártvezetésben elkerülhetetlenül nő a kispolgári elemek száma, befolyása. Ez pedig arra vezet, hogy a jelenlegi helyzettel inkább kiegyeznek, s a vezetők forradalmisága csökken. Utalt arra, hogy ezt a parlamenti frakcióban is tapasztalja, s Grillenbergen kívül Auerra is kihat. Az aggasztó jelenségekkel szemben abban bízott, hogy a fejlődés törvényszerűségei a vezetés gyengeségét ellensúlyozzák, s a forradalmiságot a tömegeknél, a pártban életben tartják.136 131 Uo: 159. 1. 132 A program hiányosságairól szólva Sorgenak okt. 24-én csak azt jelezte, hogy néhol „a kifejezés erőtlen ós túl általános", egy hónappal később, december 3-án Kautskynak hozzáfűzte, hogy néhány gyakorlati követelést még be kellett volna venni: így a fiatalok 6 órás munkanapjának bevezetését, a nők éjszakai munkájának eltörlését, a szülési szabadságot. (Engels: Az erfurti programtervezet bírálata, 37, 39. 1.). 133 Victor Adler: Briefwechsel mit August Bebel . , . 78. 1. — Ugyanilyen értelemben írt szept. 29-én Engelsnek is az ellenzékről (August Bebel : Briefwechsel mit Friedrich Engels. 435. 1.) 134 Uo. 79. 1. 135 Uo. 80. 1 . 136 Uo. 80 — 81. 1. — Bebel okt. 14. és 24. között szinte másnaponként számolt be Engelsnek a kongresszusról és utórezgéseiről. A levelekből kitűnik elégedettsége s az, hogy a legfontosabbnak az ellenzék letörését tartotta. Liebknecht szereplését jónak vélte,
