Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
» AZ ERFURTI PROGRAM MEGSZÜLETÉSÉHEZ 1199 A párt eddig követett taktikája védelmében szólalt fel a pártvezetőség két másik tekintélyes tagja, Wilhelm Liebknecht és Paul Singer is. Liebknecht Bebelhez hasonlóan szintén Vollmar szemléleti tévedésére mutatott rá, majd ebből vezette le, hogy koncepciója is téves: ,,Vollmarnak az volt a hibája, hogy elismerte, hogy az ellenfélnek megváltozott velünk szemben a taktikája, s ezért nekünk számításba kell vennünk a kormány jóindulatát, s jó gyerekeknek kell lennünk. Ez súlyos hiba, amelyet ha a párt magáévá tesz, arra vezet, hogy opportunistákká leszünk és a párt kormányszocialistává lenne ... A párt forradalmi jellegét gondosan őrizni kell. A feltételekhez való alkalmazkodás nem jelenthet gyáva „elvtelen, számító politikát".118 Liebknecht jelezte, hogy ha az „egyetlen reakciós massza" elképzelést fel is adják, tudatában vannak, hogy a többi párt szembefordul velük. Ennek alapján nekik tömegbázisukat kell kiszélesíteni, „amely végül olyan hatalmas nyomást gyakorolhat, amelynek egy kormány sem tud ellenállni. Ha azt mondják nekünk: ha meglesz a többségetek, akkor jönnek majd a katonák, arra én azt felelem: egyszer engedjétek meg, hogy odáig jussunk, akkor majd próbát teszünk . . ,"120 Liebknecht a párt forradalmi, de körültekintő taktikájának helyességét bizonyítva azzal zárta felszólalását: „Kerüljük el egyfelől az opportunista kormánypolitika mocsarát, másfelől őrizkedjünk az anarchista ostobaságoktól."121 Paul Singer, a párt elnöke ugyancsak erőteljesen bírálta Vollmart, aki a párt végcéljait „családi ereklyeként az ezüsttartó szekrénybe zárta, hogy azokat csak ünnepi alkalomra vegye elő", amivel szemben ő Bebel és Liebknecht módjára a végcélok és közvetlen feladatok szétválaszthatatlanságát hangsúlyozta, továbbá azt, hogy a tömegek eszét és szívét csak így nyerhetik meg a szocializmusnak.122 Singer beszédében feltűnő volt, hogy míg Bebel és Liebknecht hevesebben bírálták a baloldali ellenzéket — noha Vollmart sem kímélték —, Singer kijelentette Vollmarról, hogy „következtetéseit, ha azokat a pártkongresszus elfogadná, sokkal veszélyesebbeknek tartaná a pártra nézve, mint az ellenzék nézeteit".123 Singernek azonban nem kellett aggódnia, a küldöttek végül egyhangúlag jóváhagyták a párt eddigi taktikáját, s Singernek elnöki záróbeszédében már csak alá kellett húznia a pártkongresszus tanulságaként: az elvi kérdések megoldódtak, a párt programja immár világos, elkötelezték magukat a végső célkitűzések megvalósítása mellett, „nos tehát, akkor előre az új harcok, új győzelmek felé. — Éljen a német, s háromszorosan éljen a nemzetközi, a népeket megbékéltető szociáldemokrácia !"124 A kongresszus ezzel véget ért, s annak eredményével nemcsak hivatalos zárszóban lehettek a párt vezetői megelégedve. Még az elvi kérdésekben oly kritikus Engels is csak örömmel nyilatkozott az erfurti kongresszusról. Első véleménynyilvánítása október 24-én — azaz néhány nappal a kongresszus befejezése után — kelt, mikor is Sorgét tájékoztatta az eseményekről: „Erfurtban minden jól alakult." Majd Bebel értesítése alapján megjegyzi, hogy az ellenzék, főként a berlini, nagyon gyáván viselkedett, a kongresszuson magán nem merte a pártvezetést támadni. „Köztük kétségtelenül vannak rendőrségi ügynökök, 119 Uo. 207 — 209. 1. 129 Uo. 209 — 210. 1. 121 Uo. 210. 1. 122 Uo. 123 Uo. 198. 1. 124 Uo. 359 — 360. 1.
