Századok – 1966
Tanulmányok - Jemnitz János: A Német Szociáldemokrata Párt erfurti programmjának megszületéséhez 1168
1182 JEMNITZ JÁNOS 4 a párt forradalmi célkitűzései kerülnek napirendre, akkor „nyomban kiderül tételünk helyessége", vagyis, hogy ,,a többi osztály velünk szemben reakciós massza". Liebknecht úgy látta, hogy általános megállapítását a Párizsi Kommün történeti példája is igazolja.49 E kérdésben Liebknecht a német sajátos feltételekkel is számolt. Szerinte ugyanis a történeti fejlődés elkerülhetetlenül a végleges és végletes polarizáció felé mutat. Angliában például szerinte a polgárság és munkásság együttműködésére már nem kínálkozhat lehetőség. Németországban a körülmények másként adódtak, minthogy a polgári demokratikus feltételeket a polgárság gyávasága folytán nem teremtették meg. Liebknecht úgy vélte, hogy a polgári demokráciáért éppen ezért a munkásságnak kell majd küzdenie - a feudális erőkkel szemben. t Némi bizonytalanságot árult el Liebknecht az állam és a szocialista társadalom összefüggéseit illetően. A gothai program lassalleánus tételét, „a szabad állam" követelését ugyan kifogásolta és helyesbítendőnek vélte, de az általa beterjesztett fogalmazás „szocialista társadalom a szabad államban" ugyancsak nem volt helytálló. Hiszen a „szabad állam" új megfogalmazás így is homályos volt, s az is, hogy a „szabad állam" alatt Liebknecht az átmeneti periódus államát, vagy a szocialista viszonyok kialakítása utáni politikai vezetést értette-e. Itt nyomban fény derült arra, hogy Liebknecht nem volt a szó szoros értelmében vett teoretikus, s ő maga ki is jelentette, hogy az állam és szocialista társadalom összefüggéseit a teoretikusoknak kell majd tisztázniuk.50 Mint gyakorlati politikus a „vasbértörvény" kérdésében azonban teljes határozottsággal foglalt állást. Hiszen e tekintetben a történeti tapasztalatok már bizonyítottak, s a szakszervezeti, sztrájkküzdelmek nyomán a szervezett munkások előtt már nem lehetett kérdéses, hogy együttes erejük alkalmas időpontban tényleges reformokat csikarhat ki a burzsoáziától.51 Liebknecht kihagyásra ítélte a másik régebbi lassalleánus alapelvet: a termelőszövetkezetek állami támogatását. Liebknechtnél ezúttal is a történeti tapasztalatok játszották a perdöntő szerepet, érvelése ezért tűnhetett megtámadhatatlannak. Liebknecht ugyanis arra hivatkozott, hogy a modern ipari fejlődés kiiktatta a lehetőségek sorából a régebben elképzelhetőnek vélt szövetkezeti kisipari termelést. A modern gépesített nagyipar új feltételeket teremtett, s éppen ezért 'a korábban kibontakozásnak vélt út: a szocialista gazdasági-társadalmi viszonyok államilag támogatott szövetkezetek útján való megvalósítása — egyszerűen elavulttá, járhatatlanná vált.52 Ezt az érvelést Liebknecht a későbbi vitákban is alkalmazta, mikor azokra az észrevételekre, ellenvetésekre, problémamegjelölésekre reflektált, amelyek a szocialista társadalom megvalósulását, kiépült fázisát érintették. Liebknecht e vonatkozásban hangsúlyozta, hogy ők nem láthatnak előre, nem jósolhatnak. A szocializmus elmélete maga is együtt fejlődik — fejtette ki — az élettel, a gazdasági fejlődés változásaival. Hiszen ami ezelőtt húsz évvel — mondotta — lázálomnak tűnhetett, ma már valóság, s fordítva, ami akkor hosszú életűnek látszott, a történelem már elsodorta. A szocializmus jónéhány elvi kérdését maga a technikai fejlődés oldotta meg. Liebknecht itt utalt arra, 49 üo. 164—165. 1. 50 Uo. 166—167. 1. 51 Uo. 52 Uo. 168. 1.
