Századok – 1966
Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127
1158 MOLNÁil JÁNOS értéktelen volt, jelentős fegyveres akciókban nem is vett részt. Hogy mégis sikeresen tudott védeni bizonyos stratégiailag kedvező helyzetben levő pontokat, annak sajátos okai voltak. (Engels annakidején az utcai harcok törvényszerűségeiről írva, felhívta a proletárpártok vezetőinek figyelmét azokra a nehézségekre, amelyek utcai harcok szervezésében mutatkoznak. Úgy látta, hogy utcai harcokra már nem kerülhet sor, mert a modern fegyverek ezt nem teszik lehetővé. Hangsúlyozta az utcai harcok ama vonását is, hogy a felkelők számára nem az a fontos, hogy fegyveresen támadjanak. Számukra katonailag az a fő és első cél, hogy meg tudják tartani állásaikat.8 3 Ez az utóbbi vonás — azzal kombinálva, hogy gyakran változtatták állomáshelyeiket — teljes mértékben jellemző volt a magyar ellenforradalom felkelő csoportjaira is. Valami azonban megváltozott ahhoz a helyzethez képest, amelyet Engels szem előtt tartott. Mindenekelőtt az, hogy a magyar ellenforradalom utcai harcainak szervezőit felülről, a kormányhatalomból támogatták. A kormányban levő ingadozók és híveik megakadályozták az összpontosított ós határozott támadást ellenük. A vezetés határozatlansága megkönnyítette helyzetüket. De ezen kívül a modern fegyverekkel vívott utcai harcok ama következménye, hogy az ártatlan és a felkelésben részt nem vevő fegyvertelen tömegek lakásait is tönkreteszik, nagyon nagy felelősséget jelentett a házakban meghúzódó csoportok elleni harcban. De az utcai harcok nem vesztettek jelentőségükből, mert a legmodernebb fegyverek, pl. a tankok is megteremtik a maguk könnyen kezelhető .ellenszerét is, pl. a benzinpalackot, amellyel könnyen harcképtelenné lehet tenni a tankokat.) Ezért a hadsereggé szervezés — ezt maguk a felkelők is érezték részben — megkövetelte, hogy katonailag is foglalkozzanak velük. A Corvin-köziek még október 29-én kapcsolatba léptek a Zrínyi Akadémia tisztjeinek egy csoportjával, akik közül 10 fő 30-án vagy 31-én kiment a Corvin-közbe és megpróbálta ezt a csoportot katonai alakulatokba szervezni és a modern fegyverek kezelésére oktatni.8 4 A Corvin-köziek felépítették saját, önálló katonai szervezetüket. Számos más felkelő egység is így járt el. Csak a kisebb egységek némelyike volt hajlandó rendőrökkel, katonákkal együtt részt venni vegyes nemzetőri egységekben. A hevenyészetten meginduló katonai kiképzésnek az volt az elsődleges célja, hogy felkészítse e csoportokat a szovjet csapatok elleni harcra. Bár a párt fegyveres csoportjait, a nyíltan a párt nevében megindított legális fegyveres szervezkedést a Budapesti Pártbizottság, a kerületi pártszékházak elfoglalásával felszámolták, bár a honvédséget az árulás megbénította, Maiéter és Király, s rajtuk keresztül a felkelők kezére játszotta, bár a diákokat — kivéve egyes szélsőjobboldali elemeket — kiszorították, az ellenforradalmi hadsereg problémája még nem volt megoldva. Reakciós vezetői, fellépése és lumpen megjelenése nagy visszatetszést keltett. Nemcsak utólag az irodalomban Zinnernél vagy forrásainál, akik nyilván emigránsok voltak, hanem a kortársaknál is. Ez pedig súlyos erkölcsi problémát vetett fel. A „hős ifjúságról", a „szabadságharcosokról" szóló propagandisztikus állásfoglalások szembekerülósét a tényekkel. Az akkor átalakult kormány, az új pártok számára ez kelle-83 Marx—Engels Művei. 7. köt. 539 — 541. 1. 84 BM.V—150 005/2. (Sk. 215 —237).
