Századok – 1966

Krónika - Tudományos ülésszak az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a nemzeti ideológia múltja és jelene témakörből 1966. február 21–22. (Glatz Ferenc–Stier Miklós) 1068

KRÓNIKA 1077 nacionalizmus ellen. Két főirányzat bontakozott ki, melyek tartalmát Szekfii és Hóman nevével, nagyon is eltérő további politikai orientáció jukkái lehet megjelölni. Az egyik a • konzervatív, az önálló, független magyar nacionalizmus eszméjét melengette, míg a másik az önállóságot kész volt alárendelni a német fasizmus érdekeinek. Mindkét irányzat egyetértett a revízió szükségességében, de míg az egyik, a konzervatív, a revíziót inkább békés úton akarta megvalósítani és magyar kezdeményezésből, erőit inkább a németek ellen gyülekeztetve, addig a másik a németekre támaszkodva, akár erőszakkal is kész volt az első adandó alkalommal a szomszédokra támadni. A konzervatív revíziós program új formulázása jelentkezett abban az időben az ún. szentistváni állameszme kidolgozásában. Eszerint a magyarság Szent István óta mindvégig a tőle hagyományozott, toleráns, békés nemzetiségi politikát folytatta, és a magyarságnak különös tehetsége, van a nemzetiségek összefogására, irányítására»Szekfü, a szentistváni állameszme kidolgozója, később felismerte, hogy a magyar csak primus inter pares lehet a nemzetiségek között, 1938-ban pedig már a föderalisztikus megoldást javasolta, ha azzal Szent István birodalma feltámasztható. Mikor azonban 1939-ben illetve 40-ben a német fasizmus segítségével a „Felvidék" egyrésze és Erdély is Magyarországhoz csatolódott, még ez a konzervatív irányzat is — nem annyira Szekfü, mint inkább követői — ismét a magyar birodalmi programot élesztette fel. Az előadó, referátuma végén, Szekfü Gyula 1945 eleji előadását idézte, a negyedszázadig uralkodó nacionalista ideológia csődjére. Mód Aladár egyetemi tanár „A szocialista nemzet elvi kérdéseihez" című előadásában a népi demokrácia útján szocialista nemzetté átalakulásunk tartalmát és sajátosságait és a szocialista nemzet ós nemzetköziség jelentőségét vizsgálta korunk fő kérdései szempontjából. Bevezetésében hangsúlyozta, hogy a kérdés feltárását nagyrészt nehezíti a nacionalizmus elleni harc követelményeinek egyoldalú értelmezése. Véleménye szerint a nemzeti kórdós vizsgálata akkor történik helyes irányban, ha azt, mint a népek társadalmi fejlődésének szükségszerű és konkrét formáját, mint az osztályharc konkrét feltótelét elemezzük. Mód Aladár a következőkben áttekintette Lenin és Sztálin elméleti munkásságának a nemzeti kérdés problematikájában kifejtett nézeteit. Rámutatott arra, hogy a szocialista nemzet fogalmának első meghatározásához Sztálin jutott el 1929-ben „Leninizmus és nemzeti kérdés" c. tanulmányában. Véleménye szerint a szocialista nemzetek kérdésének tisztázásánál a sztálini meghatározás történeti és kritikai elemzéséből kell kiindulni. A sztálini meghatározás szerint a szocialista nemzetek lényege: a munkásosztály vezető szerepe, a munkás-paraszt szövetség, a szocializmus építése, az internacionalizmus, egyszóval a proletariátus diktatúrája. E sztálini meghatározást elégtelennek kell tekinteni, mert a szocialista nemzeteknek a burzsoá nemzetektől való megkülönböztetésénél ma-I radva nem elemzi azokat a lényeges és alapvető problémákat, melyek magán a szocializmuson belül határozzák meg az új szocialista nemzetek fejlődését — fejtette ki Mód Aladár. A továbbiakban rámutatott azokra az ellentmondásokra, amelyek feltárása hiányzik a sztálini meghatározásból. 1. A gazdasági bázist tekintve nem elég csak a termelő eszközök társadalmi tulajdonát kiemelni. A szocialista nemzetek gazdasági fejlődése a szocialista árutermelés keretei közt megy végbe, problémái és ellentmondásai csak ezzel összefüggésben érthetők és oldhatók meg, s ez a gyökere a szocialista nemzetek külső és belső ellentmondásainak is. A kapitalista árutermeléssel szemben azonban a szocialista árutermelés — éppen mert a szocialista nemzet gazdasági bázisát a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a termelési viszonyok szocialista átalakítása képezi —- nemcsak lehetővé teszi, hanem egyenesen megköveteli az összesség érdekeinek tudatos érvényesítését. 2. A szocialista nemzet társadalmi ós politikai struktúráját tekintve sem elég csak a burzsoá nemzettől való különbözőségével jellemezni, hanem ez új struktúrát önmagában, változásában, fejlődésében, új problémái és ellentmondásai oldaláról is vizsgálni kell. A szocialista nemzet feladata nem egyszerűen az, hogy a burzsoázia osztályuralmát a munkásosztály és a dolgozó parasztság uralmával váltsa fel, hanem az, hogy a munkásság, parasztság és értelmiség múltból örökölt életmódbeli és képzettségbeli különbségeit az életszínvonal állandó emelése mellett fokozatosan felszámolja, s a különböző osztályokat és rétegeket új történelmi feladataikórt való küzdelmükben egyre közelebb hozva vezessen az új ós magasabbrendű szocialista nemzeti egységhez. 3. A társadalmi küzdelmet, politikai mozgalmat tekintve a szocializmus fejlődésének elengedhetetlen feltételévé válik a szocialista demokrácia minél szélesebb és gazdagabb fejlesztése, a vezetés és tömegek új dinamikus egysége. 4. A nemzetköziség értelmezését tekintve Mód Aladár leszögezte, hogy a szocialista nemzetek fejlődésük feltételeként a nemzetek közötti ellentétek kikü-24 Századok 1966/4—5