Századok – 1966

Krónika - Bottló Béla 1905–1964 (Bélay Vilmos) 1055

1060 KRÓNIKA ténetben, különösen pedig a régi irodalom történetének vizsgálatában. Helyeselte, hogy a történészek foglalkoznak tudományszakok históriájával, az utóbbi évszázad kimagasló tudósaival és irányzataival. Javasolta a régebbi korokkal való foglalkozást is, mert meggyőződése szerint egy ilyenirányú kutatás igen fontos, a mái viszonyok között talán döntő eredményeket hozhat majd a nemzeti ideológia feudáliskori történetének megvilágításához. Hasonlóképpen nagy jelentőséget tulajdonított a politikai irodalom feldolgozásának, majd példákkal érzékeltette, hogy milyen fontos az irodalomtörténészek számára a tudománytörténet. Befejezésül egy állandó fórum létesítését javasolta, ahol a kultúrhistória keretéb.en a tudománytörténet speciális kérdéseit meg lehetne vitatni. Benczédi László, a Történettudományi Intézet munkatársa bevezetőben arról beszélt, hogy milyen új távlatokat nyit meg a művelődéstörténet kutatói előtt az a szemléleti tisztázódás, amely a nacionalista maradványok felszámolásával egész történetírásunkban végbemegy. A régi függetlenségi szemlélet ugyanis — mondotta — hallgatólagosan abból indult ki, hogy az állami és nemzeti függetlenség követelése — pl. a XYT—XVII. századi Magyarországon — a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű emberek tudatában mintegy a központi helyet foglalta el. A források beható, aprólékos vizsgálata azonban nem igazolta ezt a feltevést. Nyilvánvaló, hogy a régi történetírás által erőszakoltan visszavetítstt nemzeti ós függetlenségi eszmekör helyét a történeti valóságban más tudattartalmak töltötték ki az emberek gondolkodásában, mégpedig olyanok, amelyeknek tekintélyes része éppen a művelődéstörténet kutatási körébe tartozik. Többek között a termelőmunkához kapcsolódó ismereteket és tapasztalatokat, a különböző műveltségi elemeket és a hamis tudat vallásos világnézetben kifejeződő változatait említette meg ebben a vonatkozásban. A továbbiakban Benczédi László azokról a tapasztalatokról beszélt, amelyeket a művelődóstörténeti kérdések vonatkozásában a gimnáziumi II. osztályos történelmi reform-tankönyv írása közben szerzett. A gyakorlati munkában — a tankönyv írása közben — győződött meg arról a szemléleti veszélyről, hogy a korábbi történetírásunkban oly fontos szerepet játszó „honvédő paraszt — hazaáruló úr" hamis alternatíváját a mostani tisztuló, osztályharcos marxista történetszemléletben a „jó paraszt — rossz úr" ugyancsak hamis, mert sematikusan ítélkező ós moralizáló szembeállítása foglalhatja el. Következik ez abból, hogy a feudalizmus századaiban végbemenő társadalmi folyamatok még oly higgadt ós objektív leírása is óhatatlanul érzelmeket kelt — ós kell is, hogy keltsen — az elnyomott jobbágyparasztság mellett. A hozzászóló hangoztatta: véleménye szerint a középiskolai történelemtanításban éppen a tananyag művelődós- és kultúrtörténeti fejezetei hivatottak arra, hogy ebben a vonatkozásban a végletes és sematikus ítélkezésnek elejét vegyék. A tanulók sajátos kettősségbe ütközhetnek, ha a tananyag társadalom- és művelődéstörténeti fejezeteit párhuzamba állítják: emitt a kultúrát pártoló és hordozó személyekként látják viszont azokat az embereket, akiket amott, mint a jobbágyaik terheit csigázó, őket emberileg megvető földesurakat ismerhettek meg. Ez a kettősség azonban kiküszöbölhetetlen, mert az osztálytársadalmak korának valóságos ellentmondását fejezi ki. A történelemoktatásban, véleménye szerint, pedagógiai szempontból éppen arra lehet és kell is kiaknázni ezt az ellentmondást, hogy az alapvető osztálymeghatározottságon belül a széles skálájú és változatos, eltérő emberi minőségei re hívjuk fel a figyelmet. S arra is, hogy nagy erővel mutassuk meg: az osztálytársadalmakban a kultúra is a kizsákmányolási viszonyban testet öltő társadalmi elidegenedés terméke lehetett csupán. Heltai Nándor népművelési felügyelő (Kecskemét) beszámolt arról a művelődóstörténeti érdeklődésről, mely városát az elmúlt években jellemezte. így pl. a Népkutató-Honismereti Kör eddig tizenhét füzetben publikálta munkásságának eredményeit. A Kiskunság és az Aranyhomok antológiák is színvonalas helytörténeti, művelődéstörténeti tanulmányokat közöltek. Megjelent a város színházának, könyvtárának és nyomdáinak története. A továbbiakban elemezte a 75 esztendős Katona József Társaság tevékenységét ós beszélt azokról a problémákról, melyek a város művelődéstörténetének kutatása közben felvetődtek. Földes Eva. a pedagógiai tudományok doktora hozzászólását Leninnek azzal a megállapításával vezette be, amely arra figyelmeztet, hogy minden burzsoá nemzet kultúrájában két kultúra van. A továbbiakban kifejtette, hogy a lenini értelmezést a megfelelő megszorításokkal általánosítva, megállapíthatjuk: a „két kultúra" problémája nem egyedül a burzsoá társadalom sajátos vonása, hanem megtalálható minden osztály társad alomban. Az uralkodó kultúra, az uralkodó ideológiát kifejező — azzal összefüggő kultúra; de az egész kultúra fogalmába feltétlenül beletartozik az is, amit az elnyomott osztály alakított ki a maga számára, a maga érdekei szolgálatára.