Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1005

FOLYÓIRATSZEMLE 1011 nem az összefogás, hanem a többi pártok elsorvasztásának eszközévé vált. A szerző úgy véli, hogy az elkövetett hibák okát a személyi kultusz, a nemzetközi helyzet hibás értelmezése stb. mellett elméletileg abban lehet keresni, hogy a proletárdiktatúrát dogmatikusan fogták fel és szembeállították a szocializmus népidemokratikus útjával. Megállapítja, hogy bár az e korszakban folytatott politika a szocializmus építésének politikája volt, a hibák nem részletkérdésekben jelentkeztek, hanem eltorzították e politika egészét, 1948 második felétől sematikusan fogva fel a szocializmus építésének általános törvényeit ós szolgaian másolva e törvényszerűségeknek a Szovjetunióban sajátosan, nem egyszer hibásan alkalmazott módszereit, szakítva a felszabadulást követő évek egészében véve helyes politikájával, megsértették az alapvető gazdaságpolitikai és társadalompolitikai elveket. — SALGÓ LÁSZLÓ A Komintern VII. kongresszusa és az antiimperialista egységfront címen a Párttörténeti Intézetben tartott tudományos ülésen elhangzott hozzászólását közli le, melyben a kommunista pártok fő irányával foglalkozik elsősorban Kína, India és Vietnam esetében. Az egységfront politikájának vonalát Lenin elméleti megállapításaitól a Kominternnek egészében véve helyesnek ítélt koncepcióján át a második világháború után elért nagy eredményekig kíséri figyelemmel; ennek során kitér az 1928-i VI. Komintern-kongresszus hibás állásfoglalására a burzsoázia végleges ellenforradalmivá válását illetően, ami a kínai párt balos vezetőinek interpretálásában átmenetileg tragikus helyzet kialakítására vezetett. A szerző végül leszögezi, hogy míg a II. Internacionálé a kolonializmus fenntartását szolgálta, a Komintern a gyarmati rendszer felszámolásáért küzdött; tévedéseit ós hibáit is e cél szolgálatában követte el. — A Közlemények rovatban LEHOCZKY ALFRÉD Gazdasági és politikai viszcnyck Ózdon a fehérterror és az ellenforradalmi rendszer első éveiben (1919—1922) c. dolgozatát olvashatjuk, az Életrajzok rovatban pedig Várkonyi Istvánról, a Független Szocialista Párt megalakítójáról FARKAS JÓZSEF cikkét találja az olvasó. — O. M. TÖRTÉNELEM. 1966. 4. sz. a magyar partizánok antifasiszta harcát ismertető tanulmányokat tartalmaz. VÁRADI GYÖRGY a kelet-, nyugat-európai s külön a magyarországi partizánharcok politikai és katonai jelentőségével és korszerűségével foglalkozik, kitérve a magyarországi partizánharcok késésének és gyeilgeségének okaira is. — GÁRDOS MIKLÓS az 1944. évi budapesti partizánharcokat, ezen belül a budapesti, az újpesti, a rákospalotai, a rákoshegyi, a kispest-kőbányai partizáncsoportok, a „kiska" századok harci tevékenységét, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága felkelési tervét s a Buda felszabadításában résztvett Budai Önkéntes Ezred harcait tárgyalja. — PINTÉR ISTVÁN cikke a bányászoknak 1943-ban meginduló s 1944-ben kiszélesedő, tüntetésekben, kimaradásokban, bányászgyűlésekben, végül pedig fegyveres akciókban (Tatabánya, Salgótarján, Pécs) kirobbanó antifasiszta harcáról szól. — SALLAI ELEMÉR a magyar partizánoknak szovjet földön, Kovpak, Jelmjutyin, Naumov, Fjodorov, Szatanovszki partizánseregében, majd magyar földön Úszta Gyula Rákóczi partizánegységében, Szőnyi Márton és Nógrádi Sándor ejtőernyős csoportjaiban, a Bujanov-Lencsés, továbbá a Dékán-Rékai csoportokban vívott harcát tárgyalja. Emellett foglalkozik a szovjet frontagitátorok által elősegített tömeges szökések és átállások jelenségeivel, a Budai önkéntes Ezred megalakulásának körülményeivel is. — PINTÉR ISTVÁN a Szlovák Nemzeti Felkelésben résztvett Kozlov-Grubics magyar partizánegység, a későbbi Petőfi-brigád, továbbá a Nógrádi Sándorféle partizánegység harcainak történetét írta meg. — MÉSZÁROS FERENC a jugoszláviai és magyarországi felszabadító harcokban úgyszólván teljesen felmorzsolódott Petőfi-brigád elkeseredett harcainak állít emléket. — STANISLAV A. SOCHACKI a magyar antifasisztáknak a lengyel ellenállási mozgalomban való részvételét világítja meg. A magyar katonaság segítette, támogatta a lengyel lakosságot és partizánokat, magyar partizánosztagok, önkéntesek harcoltak lengyel kötelékekben (Szőnyi-csoport), a varsói felkelésben a Lengyelországi Magyar Kolónia tőle telhetően segítette a lengyel ellenállást, a mielcei német katonai repülőtéren magyar antifasiszták lengyelekkel közösen hajtottak végre szabotázsakciókat. Említésreméltó, hogy a magyar ellenállási mozgalom kiváló harcosa, Kilián György is felvette a kapcsolatot a lengyel ellenállási mozgalommal, s Varsóba menet tűnt el 1943 júliusában. — GEREBLYÉS LÁSZLÓ és MÓD PÉTER részben saját élményeik alapján a franciaországi magyar ellenállás rendkívül változatos, az irodalmi propagandától a politikai szervezőmunkán át egészen a fegyveres harcokig terjedő formáit ismerteti. Az ellenállást a Magyar Függetlenségi Mozgalom irányította. Legemlékezetesebb megnyilvánulásai Párizs katonai parancsnokának, von Schaumburg vezérőrnagynak, Richter német főtisztviselőnek kivégzése,