Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1005

FOLYÓIRATSZEMLE 1009 PÁRTTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK. XI. évf. (1965) 3. sz.: A folyóirat közli a készülő párttörténeti tankönyv IV. fejezetének tervezetét, mely az 1918 október — 1919 március közötti időben az októberi polgári demokratikus forradalommal, a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásával és a szocialista forradalomért folytatott harcával foglalkozik. A tervezet utolsó fejezete a Kommunista Internacionálé megalakulásának, ill. a magyarországi polgári rendszer csődjének problematikáját tartalmazza. — MOLNÁR ERIK A marxizmus szövetségi politikája az I. Internacionálé időszakában című tanulmánysorozatának 2. részében a porosz — osztrák, majd a porosz—francia háború fő kérdéseit vizsgálja a munkásmozgalom szempontjából és elemzi a velük kapcsolatban felmerült kérdésekben Marx ós Engels nézeteinek fejlődését. Megállapítja, hogy Marx 1850-ben a városi kispolgárságot még a demokratikus forradalom vezető osztályának és a munkásosztály szövetségesének tartotta, 1865-ben azonban Engels már csak kisegítő szerepet tulajdonított neki, hogy végül 1870-re szemében e réteg minden politikai jelentősége megszűnjék. Ugyanakkor viszont nőtt megítélésében a parasztság forradalmi szerepe, sőt ,,A német parasztháború" előszavában első ízben tekintette a kistulajdonos álláspontot képviselő parasztságot is a munkásosztály lehetséges szövetségesének saját uralmának megteremtéséért vívott harcában. A háború marxi felfogásával kapcsolatban megállapítja, hogy Marx a francia—porosz háború kapcsán arra a felismerésre jutott, hogy a kapitalista államok között kétféle háború lehetséges: olyan, amelynek mindkét részről rabló jellege van (imperialista háború), s olyan, melynek egyik részről nemzeti elnyomó, a másik részről azonban nemzeti felszabadító jellege van (nemzeti háború), s hogy ez utóbbit a munkásosztálynak támogatnia kell. Ezt követően a szerző a Párizsi Kommün létrejöttével ós belső fejlődésével foglalkozik, s Marx értékelését elemezve megállapítja, hogy a munkáskormány, melynek célja a kommunizmus volt, nem jutott el a proletárdiktatúra megszervezéséig, nem jutott tovább a demokratikus forradalomnál, ezért konkrétabb meghatározása így hangozhatnék: a munkásosztály és a kispolgárság demokratikus diktatúrája a munkásosztály vezetésével, ahol a munka gazdasági felszabadításának megtalált formáját a proletárdemokrácia jelentette. — BETLEN OSZKÁR A Szocialista Munkásinternacionálé állásfoglalása a Komintern VII. kongreszszusához címen áttekinti az SzMI keretében a jobb- és baloldal harcát a munkásegységfront kérdésében 1933 és 1935 között. Megállapítja, hogy mivel az új politika elfogadása egyet jelentett volna a reformizmus kudarcának elismerésével, amire viszont az SzMI un. „legerősebb", kormányon levő, vagy kormányképes pártjainak vezetői nem voltak hajlandók, ezek a pártok 1935 októberében végül is — néhány jelentéktelen engedmény mellett — a baloldallal, ill. a baloldalnak lényegesebb koncessziót adni kívánó csoportokkal szemben kierőszakolták a Komintern VII. kongresszusa által az egységfront megvalósítására tett javaslat elutasítását. A határozat megjegyezte, hogy a határozat fő ellenzői a brit—skandináv csoport pártjai voltak. A határozat nemcsak a kommunistákkal való együttműködés, hanem az általuk ajánlott harci formák elvetését is jelentette. — JEMNITZ JÁNOS A szocialista pártok, pártcscportok háborúellenes fellépése 1914—1915-ben és a zimmerwaldi konferencia c. cikke az európai szocialista mozgalom baloldalának fejlődésével foglalkozik, a háború és a háború elleni harcnak az uralkodó osztály elleni harccal való összekapcsolása kérdésében. Részletesen elemzi az egyes csoportok álláspontját, összevetve szempontjaikat Lenin nézetével. — MILEI GYÖRGY Mikor alakult a KMP? címen újabb adatok alapján valószínűsíti 1958-ban megjelent cikkének következtetését arra nézve, hogy a párt 1918. november 24-én (és nem 20-án, vagy 21-én) alakult meg. — A Vita rovat 3 részletet közöl a Marx Károly Közgazdasági Egyetem népidemokratikus vitájának anyagából (1965. április 26 — 28.). Mindhárom részlet a forradalom jellegére és szakaszaira vontkozik. SZABÓ BÁLINT fenntartja álláspontját arra nézve, hogy a forradalom első szakasza (1945 tavaszáig) antifasiszta demokratikus fordulatot jelentett, míg második szakasza a szocialista forradalomba való átnövés jegyében zajlott le. A folyamat fontos jellemzője, hogy már a munkás-paraszt demokratikus diktatúra idején jelentős lépéseket tettek a szocialista termelési viszonyok kialakítása felé, s hogy a prolatárdiktatúra bázisa kezdettől fogva szélesebb volt, mint az 1917 — 19-i szocialista forradalmak korában. MIKECZ FERENC lényegében Szabó nézetét támogatja M. SOMLYAI MAGDA álláspontjával szemben, aki tagadja a két szakasz elkülöníthetőségét és a forradalmat lényegében véve kezdettől szocialista forradalomnak tekinti. Mikecz azonban Szabóval ellentétben úgy véli, hogy az első szakasz nem 1945 tavaszán-nyarán, hanem már korábban átadta helyét a másodiknak. KÁRPÁTI SÁNDOR ugyancsak a Szabó által képviselt alapon a két szakaszt mint egyazon per-