Századok – 1966
Történeti irodalom - Király István: Fejezetek a Somogy megyei szarvasmarhatenyésztés történetéből (1848–1945). (Ism. Gunst Péter) 999
TÖRTÉNETI IRODALOM 999 lenne a tanulság a helytörténet kutatója számára, ha a domborzatot is feltüntető térképek segítenék a tájelemek helyükre tételében, ha tájnyelvi kifejezések, kevésbé ismert fogalmak megfejtését magyarázó jegyzetek könnyítenék, s ha végül a történeti rekonstrukció differenciáltabb rétegződésben, időhöz kötöttebben bontakoznék ki előtte.) A kötet lapjairól sokszínű részletekben bomlik ki az ingoványok világa, a lápi ember jellegzetes életmódja, melyet a maga összességében a sajnos csak tervnek maradt második, feldolgozó kötet lett volna hivatva igazán felidézni. A Rétköz lakóinak megélhetésében fontos szerep jutott a gyűjtögetésnek ós a halászatnak, de a lápok, nedves rétségek az állattartásra is bő alkalmat nyújtottak. Már a földművelés többnyire csak a legszükségesebb mértékben folyt, nem is nyilt rá lehetőség másutt, mint dombokon, emelkedettebb határrészeken. De oda is nem egyszer vizi alkalmatosságon kellett kivinni az ekét, a ló meg úgy úszott a csónak után, mint ahogy a lápra, füvelőre is nem egyszer úszva jutott el tavasszal a jószág, hogy aztán csak ősszel térjen onnan megint vissza. Az sem volt ritka dolog, hogy a termést csónakon kellett behordani, ha ugyan nem várták meg vele a téli jég idejét. S még bőven lehetne sorolni a paraszti gazdálkodás és életforma hagyományos vonásait, melyek mármár anakronizmus-számba menő életét természeti tényezők s általuk biztosított táji zártság nyújtották hosszúra. Az elmúlt nyolc évtized alatt azonban nagyot fordult a világ a Rétközön. Ma már nagyrészt eke hasítja a földet azokon a határrészeken is, ahol a helynevek még hajdani vízborította területről, lápról, ártérről árulkodnak. A sajátos különállását hosszú időn át megőrzött tájnak e roppant átformálódása, a szomszédaihoz hasonló kultúrtájjá alakulása adja az értékes kötet legfőbb tanulságát. WELLMANN IMRE KIRÁLY ISTVÁN: FEJEZETEK A SOMOGY MEGYEI SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS TÖRTÉNETÉBŐL (1848-1945) ( Somogy megyei tanács V. B. művelődésügyi osztálya Kaposvár. 1962. 861. Somogyi Almanach 7.) A Magyar agrártörtónetírásnak, noha jelentős fejlődóst tett meg az elmúlt 100 évben, nem tartozik erős oldalai közé a mezőgazdaság termelőerői egészének, vagy egyikmásik ágának vizsgálata, nem is beszélve arról, hogy a termelőerők ós termelési viszonyok bonyolult kapcsolatainak, egymásra gyakorolt hatásának komplex vizsgálatára eddig még úgyszólván sor sem került. Még mindig jobban ismert azonban a szántóföldi növénytermelés fejlődése, mint az állattenyésztés egyik-másik ágának korántsem elhanyagolandó jelentőségű problematikája. Holott éppen e tárgykörből több összefoglaló munka is készült már, legutóbb Éber Ernő tollából jelent meg egy vaskos kötet (A magyar állattenyésztés fejlődése. Bpest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1961. 519 1.), míg Oaál László könyve sajtó alatt van. Mindezek ellenére igen fontosnak tartjuk a szerző célkitűzését, azt, hogy egy megye állattenyésztéstörténetének vizsgálatára szánta el magát. Az előbb említett összefoglaló művek ugyanis kivétel nélkül csak vagy már kiadott anyagokra alapozottak, vagy már megjelent feldolgozásokból merítenek, azaz csak összefoglalják ismereteinket — ami persze fontos, — de nem tágítják azokat új adatoknak, összefüggéseknek a történeti kutatás vérkeringésébe eresztósóvel. Jelen füzet szerzője éppen ez utóbbi feladatra vállalkozott, nemcsak jelentős új forr ásanyagra hívja fel a figyelmet, hanem egyúttal a mikrovizsgálat során lényeges új szempontokat is ad olvasóinak. Nem látszik szükségesnek a munka részletes ismertetése, részint azért, mert a szerző — mint az utószóban is kifejti — csak vázlatnak szánta jelen tanulmányát, részben pedig, mert a munka megjelenése óta tanulmányait folytatván, a témáról már egy újabb cikket tett közzé az Agrártörténeti Szemlében (1963. 1—2. sz. 177 — 210. 1.), amelyik a jelen füzet több hiányosságát kiküszöbölte, s tisztultabb szerkesztési és stiláris technikával készült. Amit mégis külön kiemelendőnek tartunk, az szerzőnek az a törekvése, hogy munkájával ne csak egyszerűen a múlt egy szegmentumát ragadja meg, hanem egyúttal segítségére siessen vele mai gazdaságpolitikánknak, konkrétabban: a Somogy megyei állattenyésztési politikának is. GUNST PÉTEB 19*
