Századok – 1966
Történeti irodalom - Silva; José-Gentil da: Marchandises et finances II–III (Ism. Wittman Tibor) 996
996 TÖRTÉNETI IRODALOM vezetve, hogy az olvasó dolgát megkönnyítsék — többször önkényesen megváltoztatják a mondat értelmét. így például egy helyen „sokrétűen tagozott egész" helyett „sokrétűen tagozott közösség" található a fordításban, ami teljes elferdítése Clausewitz gondolatának. A fordításban szinte irtózattal kezelik a „tendencia" kifejezést, és hol „cél", hol „hivatás", hol pedig „szándék" áll helyette. így azonban Clausewitz mozgalmas, dinamikus, a dolgokat nem statikusan, hanem fejlődésükben megragadó gondolkozását sem érzékelheti az olvasó. Nem adja vissza szerencsésen a fordítás Clausewitz stílusát sem. Clausewitz szövege drámai, aminthogy drámai az egész könyv: egy ember hallatlan küzdelmét mutatja be a gondolattal. Az eredeti szöveg érdességének lecsiszolása a fordításban, a gördülékeny stílusra való törekvés, a magyar nyelv szabályainak kissé tanáros szigorral való alkalmazása ezt a drámaiságot ölte meg; kisimított arcú, kozmetikáit Clausewitzet kap a magyar olvasó, holott ezernyi ránc, forradás borította képét. Ha a „Nachricht"-ban Clausewitz a „Spalte und Kluft" kifejezést használja, akkor azt „repedés és szakadók"nak kell fordítani, nem pedig „hézag"-nak, mert itt döbben rá a szerző művének hiányosságaira. A fordítás sokszor elszürkíti Clausewitz rendkívül plasztikus, sokszor képezerűen ható szövegét. így például, amikor a háborúnak a nép, a hadvezér és a politika felé forduló, hármas Janus-arcra emlékeztető természetéről ír, a fordítás ezt az igen kifejező képet azzal öli meg, hogy a „fordul" helyett az „érint" kifejezést használja. A fordítás néha katonai terminusokat is hibásan ad vissza. Az „Ökonomie der Kräfte" (Économie des forces — közkeletű francia kifejezés német fordítása) nem „erőtakarékosság", hanem „erőkkel való gazdálkodás", lényegében a súlyképzóst jelenti. A „verwandte Front" nem „két arcvonal", hanem „fordított arcvonal". A ricochetlövés nem magas, hanem éppen ellenkezőleg, alacsony indulószöggel leadott lövés. Sajnos, a fordításban elkövetett hibák száma sokszorosa a felsoroltaknak. Éppen ezért annak, aki pontosan meg akarja ismerni Clausewitz tanításait és aki igényt tart a szellemnek arra az iskolájára, amit művének elolvasása jelent és arra a gyönyörre, amit — Engels kifejezésével — „sajátos" filozófiájának átértése okoz, annak éppoly szüksége esz az eredeti szöveg használatára, mint e fordítás előtt. PERJÉS GÉZA JOSÉ-GENTIL DA SILVA: MARCHANDISES ET FINANCES II-III. LETTRES DE LISBONNE 1563—1578 (Paris. 1959-1961) KERESKEDELMI ÉS PÉNZÜGYLETEK. LISSZABONI LEVELEK 1663- 1678 A mű az École Pratique des Hautes Études kiadványainak sorában jelent meg. A kiváló, portugál származású francia gazdaságtörténész, José-Gentil da Silva azokat a leveleket gyűjtötte össze két kötetbe, amelyeket a legnagyobb tőkeerővel rendelkező portugál kereskedők írtak Lisszabonból a spanyol kereskedelmi tőke koronázatlan királyainak, a Ruiz-családnak, elsősorban Simon Ruiznak. Az Elva, Evora, Ximenes, Britto, Morale és más portugál nagykereskedők az atlanti világpiaci konjuktúra fő haszonélvezői között, minden kötöttségtől mentesen bonyolították le hatalmas ügyleteiket, melyek Amerika, Németalföld, Franciaország és más területek összekapcsolásával irányították a különböző értékcikkeket a legnagyobb haszonnal kecsegtető piacra. Főleg bors, drágakő, textiliák és gabona szerepel a tételek között. A spanyol nyelvű levelek tanúsítják, hogy e portugál közvetítő kereskedelem kizárólag a forgalmi haszon lefölözésére összpontosította figyelmét, a termelést messze elkerülte, semmit nem invesztált az iparba. A kereskedelmi kulcshelyeken legfeljebb a fizetési feltóteleket megkönnyítő tőkeátvitelre vállalkoztak. A portugál—spanyol kereskedelmi levelezés közölt szakasza abban az időszakban fejeződik be, amikor a Medina del Campo-beli spanyol kereskedő-dinasztia, a Ruizek visszavonulnak az aktív ügyletektől, és ezzel véglegessé válik a spanyol kereskedelmi tőke veresége. 1577-ben portugál állami tilalom is megnehezíti a portugálok mozgását a kasztiliai piacon. A portugál borskirályok jól ki tudják használni a konjuktúrákat, de a hitelélet terén sebezhetők, nem állott mögöttük semmiféle bankszervezet. A levelezésből fény derül a spanyol gazdaság gyengéire is, az észrevételek hasznosítása ugyan véleményünk szerint nem vezet új eredményekre, de jól egészíti ki az eddig kialakított isme eteket a spanyol hanyatlás menetéről.
