Századok – 1966

Történeti irodalom - Homola Dzikowska; Irene: Mikolaj Zyblikiewicz (1823–1887). (Ism. Kovács István) 987

987 TÖRTÉNETI IRODALOM Constantin Enea: Űj adatok a zsilvölgyi bányászok forradalmi harcaihoz (1914 — 1918) c. tanulmánya elöljáróban bemutatja a háború előtti zsilvölgyi széntermelést, majd a militarizálás következtében a munkaviszonyokban és az életkörülményekben beállt változásokat. Ezután a petrozsényi, dévai és kolozsvári levéltárak feltáratlan anyaga alapján ismerteti a munkások 1916—1917-es sztrájkmozgalmait, ezek eredményeit, a katonai hatóságok ellenintézkedéseit. Különösen plasztikus képet ad a bányászmegmozdulások legkiemelkedőbb eseményeiről, az 1916 május—júliusi általános sztrájkról, az 1918 márciusi lupónyi és lónyai sztrájkról, a munkásság harcának fokozódásáról vagy időleges visszaeséséről. A tanulmány értókét növeli a forráselemzés és forráskezelés mértéktartó módszere. A folyóiratot az ismertetések és a krónika rovatai zárják. SZÁSZ ZOLTÁN IRENE HOMOLA DZIKOWSKA: MIKOLAJ ZYBLIKIEWICZ (1823-1887) (Wroclaw—Warszawa—Krakow, Zaklad Narodowy imienia Ossolinskich. 1964. 192 1.) A Lengyel Tudományos Akadémia gondozásában 1958 óta jelenik meg a krakkói történészek tanulmánysorozata, a Történettudományok Bizottságának Munkái. Az évente 1—2 kötettel jelentkező sorozat elsősorban a XVIII—XIX. századi Lengyelország történelméből közöl dolgozatokat. Ebbe a sorba illeszkedik be Dzikowska dolgozata M. Zyblikiewicz pályafutásáról. Az ukrán polgári családból származó Zyblikiewicz 1823-ban született. Tanulmányait a lwówi egyetem filozófiai fakultásán 1846-ban fejezte be, majd rövid nevelősködés után elvégezte Krakkóban a jogot. Doktorátusa megszerzése után irodát nyit. Ügyvédi tevékenysége folytán közel kerül a város politikai vezető köreihez, többek között Adam Potockihoz. Ez az ismeretség indító volt később politikai karrierjéhez. 26 éves politikai tevékenysége három nagy szakaszra bontható, s ezt a könyv négy fejezetben tárgyalja. Pályafutásának első, 1861 — 1874-ig terjedő része a szeimben és az államtanácsban való működését öleli fel, az osztrák társadalmi-politikai reformok idején. Maga Zyblikiewicz a lengyel értelmiség tipikus képviselője volt. Mint a kisnemességből és a kispolgárságból származó értelmiségiek többsége, a tehetséges ifjú is nagytekintélyű pártfogói révén kerül a többnyire ügyvédekből álló politikusok körébe. A nemesség támogatása révén emelkedett pályáján, ós a nemesség érdekeinek tökéletes védelmezője lett. Politikai beállítottsága tükrözi a birtokos nemesség politikájának teljes következetlenségét, a polgárság problémáinak megnemórtését. Amikor Nyugat-Európában és Ausztriában is az állam irányításából a polgárság mindinkább kiveszi részét, a lengyel polgárságnak Galíciában le kellett mondania saját politikai programjáról, be kellett kapcsolódnia a lengyel nemességnek a gazdasági és politikai életben túlsúlyt adó autonómia elnyeréséért folyó akciójába. A polgárság két részre oszlott. Az egyik megőrizte a liberális demokrata vonalat, a másik rósz csatlakozott a konzervatív arisztokraták táborához. Zyblikiewicz és köre ez utóbbi irányzatot képviselte. Politikai karrierjének első éveiben, a Schmerling-korszakban Adam Potocki ós a krakkói konzervatívok oldalán harcolt a bécsi centralizációs politika ellen. Bátor fellépései népszerűséget és rokonszenvet szereztek számára. Az 1860-as évek közepén azonban mindjobban közeledik a galíciai vezető politikusok mérsékelt szárnyához, feladja radikális elveit. Jól példázza ezt 1868-as parlamenti szereplése is, amikor napirendre került Galícia autonóm jogainak tisztázása. A radikálisok Smolka révén olyan javaslatot nyújtottak be, amely az autonómia kérdését összekapcsolta a polgárságnak a vezetésbe történő bevonásával. A konzervatív nemesség nagy harc után megbuktatta ezt az előterjesztést és ebben nagy segítségükre volt, hogy a már tekintélyes Zyblikiewicz az ő oldalukon harcolt. Az 1868-tól 1873-ig terjedő időszakban a korábban erősen osztrákellenes Zyblikiewicz közeledett a bécsi kormányzathoz. Egyidejűleg viszont úgy lavírozott, hogy népszerűségét se veszítse el. Ebből ered politikájának számos ellentmondása és következetlensége: egyszer harc a centralizmus ellen, másszor harc a centralizmus mellett. Jól mutatja ezt az ún. „galíciai határozat"-tal kapcsolatos állásfoglalása is. A határozat Galíciának nagyfokú gazdasági és politikai önállóságot biztosított volna, s ennek egyik kezdeményezője ée szerkesztője Zyblikiewicz volt. Amíg.a szeimben támogatta a határozatot, Bécsben, amikor harcolni kellett volna érte, már alkudozott, majd pozícióját féltve, belenyugodott az elutasításba.