Századok – 1965
Tanulmányok - Balogh Sándor: A Magyar Kommunista Párt értelmiségi politikájának felszabadulás utáni történetéből 458
468 BALOGH SÁNDOR nem kevés nehézséggel küzködött. Hiszen ideológiailag is legképzettebb erőit a párt szervezeti kiépítése, a politikai és gazdasági feladatok, valamint a koalíciós harcok kötötték le. Ilyen körülmények között a párt általános célkitűzéseiből kiindulva az értelmiség körében végzendő eszmei-politikai nevelőmunka szempontjából a legkártékonyabb ideológiák, eszmék elleni harcra kellett összpontosítani a figyelmet. S ez mindenekelőtt a fasiszta, nacionalista „örökség" volt, de ezen belül is azok az ideológiai irányzatok, amelyeket a volt uralkodó körök és a szélső jobboldal képviselt. E mellett a lehetőségekhez mérten harcolt a párt minden olyan más ideológiai irányzat ellen is, amely nehezítette, késleltette az értelmiség közeledését a népi demokráciához. Már 1945 első felében viszonylag nagy számban jelennek meg a kommunista sajtó hasábjain a fasiszta nacionalista ideológia gyökereit, természetét és hatását leleplező cikkek. Emellett igen jelentősek a magyar értelmiség múltjával, társadalmi szerepével foglalkozó írások is. Ide sorolhatók:,, Az értelmiség", „A magyar értelmiség", „Szekfű Gyula útja", „Értelmiség és demokrácia", „A magyar értelmiség és a demokrácia" és más cikkek.4 2 Nagy érdeme volt ezeknek az írásoknak, hogy őszintén tárták fel a helyzetet és mutattak rá a népi demokráciától idegenkedő értelmiségiek magatartásának az ésszerűtlenségére, tarthatatlanságára. Az értelmiség többsége akkor még a második világháború kimenetelét, Magyarországnak a második világháborúban játszott szerepét nem tudta világosan megítélni. Nem értette, sokszor nem is akarta megérteni, hogy a háborús pusztításért, azokért a súlyos gazdasági nehézségekért, melyek a felszabadulás után Magyarországon voltak, nem a Szovjetunió, nem a népi demokrácia, sőt nem is a Kommunista Párt, hanem a 25 éves ellenforradalmi rendszer, a Horthy-fasizmus a felelős. Az értelmiség elégedetlensége különösen akkor fokozódott, amikor az infláció következményeként is megnőtt a munkanélküliség, és nagyon leromlott a lakosságnak az élelmezési és közszükségleti cikkekkel való ellátása. A Szabad Nép, utalva az értelmiség növekvő1 aggodalmára és elégedetlenségére, felhívta a figyelmet arra, hogy „a nehézségek oka nem a demokrácia, de a nehézségek következményei a régi letűnt világnak".4 3 A párt azonban nemcsak a helyzetet tárta fel, de megmutatta a kiutat is a válságból, amikor hangsúlyozta, hogy „a kivezető út a magyar nemzet , a magyar értelmiség jobb jövője felé egyesegyedül a demokrácia útja".4 4 Ez az állásfoglalás teljes mértékben összhangban volt a májusi konferencia azon megállapításával, hogy „ . . . gondoskodni kell arról, hogy az intelligencia, amelynek jelentékeny része jelenleg iránytvesztett, nem tudja, hová forduljon, végre meginduljon a demokrácia felé és teljes erővel bekapcsolódjék az újjáépítés munkájába. A Magyar Kommunista Párt értesse meg velük, hogy ez az újjáépítés nemcsak a nemzet, de az intelligencia legsajátosabb érdeke is és a Magyar Kommunista Párt ragadjon meg minden eszközt arra, hogy ennek az értelmiségi rétegnek útját a demokrácia felé egyengesse és megkönnyítse. Meg kell értetni velük, hogy csak a demokratikus Magyarországban foglalhatják el azt a helyet, amely őket műveltségüknél és szaktudásuknál fogva joggal megilleti . . "4 S 42 Szabad Nép, 1945. ápr. 19, máj. 16, 20. jún. 6, szept. 30. 43 Uo. 1945. szept. 30. 44 .Uo. 1945. szept. 30. 45 Harn az újjáépítésért. 28. 1.
