Századok – 1965

Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33

86 MTJCSI FERENC sokkal a zsarnokság ellen — olvashatjuk a röplap befejező részében —, s a magyar diákok szövetkeznek a munkások szabadsága ellen."121 A nacionalista diákokkal egyidőben felhívást bocsátott ki az újjászer­vezett szociáldemokrata párt is, amelyben éles hangon támadta a szociál­demokrata párt vezetőségét, és azt bizonygatta, hogy a bécsi kamarilla szolgá­latában áll, hogy a kormány százezrekkel fizette le a munkások tízezreinek a „szállításáért" stb. A felhívás arra szólítja fel a budapesti munkásságot, hogy hagyja el áruló, Bécset szolgáló vezéreit és csatlakozzék az újjászervezett szociáldemokrata párthoz.12 2 A diákság és az újjászervezettek felhívásainak lett valamelyes ered­ménye. Egyes budapesti üzemekben (mint például az Északi Főműhelyben, a MÁVAG-ban, a szivattyú- és gépgyárban), az ország néhány vidéki váro­sában (Kőszegen, s ott is a németajkú szocialisták !) a szervezett munkások egy jelentéktelen hányadát is megtévesztette a nacionalista agitáció. Kisebb csoportokban csatlakoztak az újjászervezett szociáldemokratákhoz vagy a füg­getlenségi párt szervezetéhez.123 A megtévedtek száma azonban jelentéktelen maradt, s a Népszava joggal állapíthatta meg néhány nap elteltével, hogy a „nemzet" és az újjászervezettek akciója hatástalan maradt, sőt erősítette a szociáldemokrata mozgalmat.124 A koalíció hívei a megzavart szeptember 27-i tüntetés után október 3-án fáklyásmenetet szándékoztak tartani; Polónyi Géza, országgyűlési képviselő, hogy a fáklyásmenet zavartalanságát biztosítsa, érintkezést keresett a szociál­demokrata párt vezetőivel. Polónyi az Orient szállóban a pártvezetőség tudtá­val találkozott Bokányival és Goldnerrel. Az utóbbiak Polónyi kérdésére, hogy mi lenne az ára a szocialistákkal való békének, azt válaszolták, hogy az általános titkos választói jog vállalása. Polónyi erre kifecsegte, hogy a füg­getlenségi párt híve ugyan az általános választói jognak, de végrehajtásában meg van kötve a keze, „lekötötte a koalíció kezét az a becsületszó, amelyet Andrássy gróf kezébe adott". Azt ajánlotta, hogy a szociáldemokraták tárgyal­janak Andrássyval, hogy az dispenzálja őket adott szavuk alól, s akkor rögtön megtalálják a helyes utat. Miután ezt az ajánlatot Bokányi visszautasította, Polónyi kompromisszumos megoldás szükségességét hangsúlyozta, Bokányi és Goldner azonban csakis az általános titkos választói jog teljes elfogadását tartották a béke egyedül lehetséges alapjának. így a kísérlet kudarccal járt. A Polónyi-tárgyalás nagy felháborodást váltott ki a koalíció berkeiben jobbról és balról egyaránt. Különösen Vázsonyi tiltakozott erősen, aki presztí­zsét féltette választói, a budapesti demokrata polgárság előtt. A Vezérlő Bizottságban, majd az alkotmányvédő polgárok értekezletén Polónyi azzal védekezett, hogy tárgyalásaival a koalíció érdekeit kívánta előmozdítani, s szerepe csupán a postás szerepe volt. Másnap már azt hangoztatta, hogy a tár­gyalások nem az ő, hanem a szociáldemokrata vezetők kezdeményezésére jöttek létre. 121 Az Újság, 1905. okt. 3. A szocialisták és a diákok. 122 Pesti Hírlap, 1905. szept. 29. Az utcai harcok. 123 Lásd: Pesti Hírlap, 1906. okt. 1. A szociáldemokrata párt bukása; A kőszegi németajkú szocialisták a koalíció mellett; A Polgár, okt. 1.; A szocialista pártvezetőség ellen; Az Újság, okt. 1. A szocialista táborból; Kis Újság, okt. 3. Levél egy szocialistától; Vas- és Fémmunkások Szaklapja, okt. 5. Szilágyi Miklós. 121 Népszava, 1905. okt. 3. Füstbe ment terv.

Next

/
Oldalképek
Tartalom