Századok – 1965
Vita - Vörös Károly: Néhány szó a történeti muzeológiáról 885
904 MIROSLAV KROPILÄK geket éppúgy mint a hadsereget az 1. csehszlovák hadsereg és a Banská Bystrica-i partizán vezérkar élelmezte és látta el anyagiakkal, s így nem voltak rászorulva, mint más megszállott országokban, helyi forrásokból való élelmezésre vagy rekvirálásra. (1944—45 téli hónapjaiban más volt a helyzet.) Azonban nem mindig és nem mindegyik partizánegység tartotta be ezeket az elveket. Voltak olyan esetek, hogy a felkelés területén is önkényesen rekviráltak bizonyos cikkeket a saját szükségleteik kielégítése végett. Magától értetődik, a polgárosztály az ilyen nemkívánatos esetekkel a szlovákiai körülmények között propaganda-célból visszaélt és ezeket felnagyította. Még inkább visszaélt velük a klerofasiszta propaganda, hogy a „bolsevik bandákkal" ijesztgessen. Ezekkel ar káros jelenségekkel kapcsolatban Strokaö tábornok (a partizán-mozgalom kijevi ukrán vezérkarából) néhány rádiogrammot is küldött a partizán-osztagok parancsnokainak. A partizán egységek kommunista tagjai és a Banská Bystrica-i partizán vezérkar is nagyon erőteljesen igyekeztek a partizán-fegyelem néhány durva megsértésének és a „lógás" jelenségeinek a felszámolására. R. Slánsky is ír erről Moszkvába KlementGottwalcLnak, 1944. október 14-én: „Küzdünk a fegyelmezetlenség ellen, széleskörű politikai munkát fejtünk ki, pártszervezeteket alapítunk, propaganda-osztályt rendezünk be, hozzálátunk folyóiratok kiadásához stb." A levél a továbbiakban megállapítja, hogy „a partizán-osztagok 80%-át a fronton vetették be mint katonai egységeket és az arcvonal egyes szakaszait tartják. Küzdőképesebbek ugyan mint a katonai egységek, de nagy gyöngéik is vannak, mindenekelőtt azoknak az osztagoknak, amelyek legújabban alakultak és nincsenek tapasztalataik."1 5 A csehszlovák hadtörténészek kutatásai alapján jó új eredményeket értünk el a felkelés katonai kérdéseinek a keleti arcvonallal és a szomszédos országokkal kapcsolatos megvilágítása terén is.1 6 A hadtörténészek azon fáradoztak, hogy a nácik Szlovákiával kapcsolatos szándékaira és eljárására fényt derítsenek. Eddigelé arra a feltevésre jutottak, hogy a nácik Szlovákiát mindenképpen meg akarták szállni, tekintet nélkül arra, mi játszódott le Szlovákiában, tekintet nélkül a szlovák ellenállás tényeire. Az Olaszországban, Magyarországon és Romániában szerzett tapasztalataik nyomán nem hagyhatták kárpáti arcvonalukat a mögöttes terület biztosítása nélkül. Közben a szlovákiai illegális ellenállásról és főként a partizán tevékenységről érkezett hírek siettették ezt a döntésüket. Bár bizonyos fokig várhattak akciójukkal addig, amíg a szovjet arcvonal északi része mozgásba nem jön — a romániai események után, amikoris ott az arcvonal összeomlott és a nácikkal együttműködő rendszer megbukott, nem várhattak már tovább. A náciknak Szlovákiával kapcsolatos eljárása csak másodsorban függött az ellenállók ilyen vagy amolyan eljárásától. Utóbbi a náci akciót néhány nappal siettethette vagy lassíthatta, alapvetően azonban nem változtathatott a leglényegesebben, azon a tényen, hogy a németek hamarabb kezdik meg Szlovákia megszállását, mint ahogy az arcvonal annyira megközelítené Szlovákiát, hogy a felkelők Szlovákiában maguk választhassák meg az akció megkezdésére a legkedvezőbb pillanatot. 15 S. Falfan: i. m. 90. 1. 16 A. Benőik, V. Kural, J. Pivovaríi: Vojenské problómv Slovenského národného povstania (A SzNF katonai kérdései). Historie a vojenství (Történelem és hadügy), Praha, 1964. 3. sz.
