Századok – 1965

Vita - Vörös Károly: Néhány szó a történeti muzeológiáról 885

A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS TÖRTÉNETÉHEZ 903 és kispolgári irányok széles skálája. Az 1. csehszlovák hadsereg a csehszlovák ellenállás egyik fő politikai erőtényezője elképzeléseinek és programjának sem felelt meg. Valamit sikerült elérni, de sok minden maradt még a múlt hatása alatt. Ám mindezek ellenére, mégiscsak lépés volt, ha bátortalan lépés is, afelé a hadsereg felé, amelyre az új Csehszlovákiának szüksége volt. Ezért nagy a jelentősége a csehszlovák néphadsereg megalakulása szempontjából is.1 4 Megfelelőbben kell értékelnünk a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai parancsnokait is, R. Viest tábornokot és a felkelés során tábornokká előlépte­tetett J. Goliant. Az elmúlt évek történettudományi munkáiban ezeket a ka­tonai személyiségeket többnyire túlságosan egyoldalúan, negatívan ítélték meg. Igaz, hogy ezek a magasrangú tisztek főként a londoni csehszlovák pol­gári kormány felé tájékozódtak, és annak parancsaira hallgatva, a felkelésben többször katonai kudarcot okoztak. Másrészt azonban igazságosan értékelni kell cselekvő hozzájárulásukat is. Értékeljük náluk, hogy meggyőződéses anti. fasiszták voltak, hogy a fasisztaellenes harc céljaira rendelkezésre álltak, és hogy e tekintetben pozitív hozzájárulást is jelentettek. A felkelés területén elismerték a Szlovák Nemzeti Tanács hatalmát, melynek maguk is tagjai voltak, és ha nem is következetesen, de útmutatásai szerint jártak el. A paradoxon abban volt, hogy mind a londoni utasításokat, mind a SzNT utasításait elfo­gadták, jóllehet ezek az esetek többségében összeegyeztethetetlenek voltak. Viest és Golian a Felkelés bukása után a német fogságban is hivek maradtak meggyőződésükhöz; becsületesen viselkedtek, s végül a felkelésben való rész­vételükért életükkel fizettek. Emellett nem leplezzük el, hogy katonai képes­ségeik elégtelenek voltak az akkori igényes feladatokhoz; hogy burzsoá karak­terű tisztek voltak, akik tehát inkább a burzsoáziához, mint a munkásosztály­hoz és a kommunistákhoz húztak. Ezért nem is lehetett tőlük azt várni, hogy igazi forradalmi parancsnokok legyenek. Ezek ugyanis szorosan összeforrottak a munkásosztállyal, vagy éppen belőle kerültek ki. — E szempontok szerint bíráljuk el részvételüket a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A katonák mellett (kb. 60 000) a felkelés másik fegyveres erőtényezője a partizánok (kb. 15 000) voltak. Helyesen tekintették a partizánokata kommu­nista párt hadseregének : a kommunista párt kezdettől fogva támogatta a par­tizán-mozgalmat, mert a partizán-mozgalomnak helyes volt a politikai irány­zata, szoros összeköttetésben volt a Szovjetunióval és a felkelésben teljes mértékben támogatta a SzlKP irányvonalát a nemzeti demokratikus forrada­lom kibontakoztatása felé. A partizán-mozgalom számos tekintetben ellen­súlyozta a felkelő hadsereg polgári orientációjú vezetőségét. A partizánok között megnyilatkozott a munkásmozgalom jellemző tulajdonsága, a nemzet­köziség. Jóllehet a partizánok 90%-át szlovákok alkották, a szlovákiai parti­zánosztagok soraiban más, mintegy 25 nemzet tagjai közül is többszázan har­coltak. Harcmodoruknak megfelelően a partizánok tulajdonképpeni fegyver­zete a könnyű fegyverek voltak, azonban ütőerejüket megsokszorozták erkölcsi tulajdonságaik. Á partizánok önkéntes hadsereget alkottak, melynek jellemző tulajdonságai a merészség, kitartás, hajthatatlanság és a fasisztaellenes harc politikai jelentőségének tudata voltak. Természetesen a partizán-mozgalom sem volt teljesen mentes a fogya­tékosságoktól, és erre a történészek újabb munkái helyesen figyelmeztetnek is. Miután Banská Bystricán felállították a partizán törzskart, a partizán egysé-14 J. Navrátil: Slovenské národné povstání vznik és. lidové armády (A SzNF és a csehszlovák néphadsereg keletkezése). Sbornik ... 452 —469. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom