Századok – 1965
Közlemények - Bogdán István: Papírkereskedelmünk a XIV–XVII. században 871
PAPÍRKERESKEDELMÜNK A XXV-XVII. SZÁZADBAN 879 Persze a XVII. század hadas idejében a szállítás is sok nehézséggel járhatott. És más nyomdásszal is megesett az, ami Tótfalusi Kis Miklóssal. Mentségében így emlékezett meg erről: „Eperjesen készen lévén pénzen vött papírosam, még tavaly [1697] Lőrinc-naptól [aug. 10.] fogva, soha módom nem lőn a kurucok5 6 miatt bennem hogy elhozassam [Kolozsvárra] karácsonnál előbb, addig nagy fogyatkozással lévén, meg kellett állni tipográfiánknak."5 7 Éppen ezért törekedtek nyomdászaink arra, amire Tótfalusi is,5 8 hogy nyomdájuk helyén papírmalmot létesítsenek.5 9 A másik megoldás az volt, hogy a nyomdász valamilyen formában társult a papírkészítővel. Tótfalusi a lőcsei Breuerről jegyezte fel, hogy „pénze lévén a papirosmalmokon, annyi papírosat adnak csak interesbe (kamatba), hogy megéri becsületét véle és pénzen nem kelletik vennie".6 0 A bécsi udvarnak Magyarországon működő központi hatóságai általában osztrák papírt használtak, és rendszerint Bécsből szerezték be a szükségletet, mégpedig — legalább is a század vége felé — az egyéb írószerekkel együtt, mint pl. a felső-magyarországi pénzügyi szervezet kassai kamarai igazgatóság 1686-ban 32 rizsma papírt és az egyebeket,61 vagy a budai kamarai igazgatóság 1699-ben a bécsi Rübitz Tamás kereskedőtől a 41 rizsma papírt, 34 jegyzőkönyvet és sok egyéb írószert, íróeszközt, amelyeket Rübitz szállított Budára, de a fuvardíjat felszámolta.6 2 Az adatokból megállapíthatjuk, hogy e század második felében Bécsben már önálló papírkereskedő működött, amelyik — mint későbben, napjainkban is — a papír mellett egyéb „kancelláriai szükségleteket" is árult. Köztük előre bekötött, üreslapú jegyzőkönyveket is. A könyvkötő tehát — legalább is Bécsben — már nagyobb mennyiségben is készítette ezeket. A magyar közigazgatási szervek (nádori, országbírói hivatal, megyék stb.) önálló hivatali papírszükségletéről nem beszélhetünk, mert ez időben még helyhezkötött, az osztrákhoz hasonló hivatalszervezetük még nem volt, a kiadásokat a tisztségviselők többnyire sajátjukból fedezték, a működéshez szükséges papírt is ők vásárolták. E szervek papírbeszerzésére tehát a földesúri módszer ad felvilágosítást. Mint ahogy az egyházi intézményekére is, ha nem voltak önellátóak, vagyis papírmalomtulajdonosok. A török magyarországi közigazgatása az előző század papírbeszerzési gyakorlatát követte e században is.6 3 Az erdélyi fejedelemség papírbeszerzését a következőkben vázolhatjuk fel röviden. Bethlen Gábor papírszükségletét sokfelé szerezte be. Számadáskönyvéből6 4 megállapíthatjuk, hogy megbízottai 1623-ban Nagyszombatban,6 5 1620— 56 A hegyaljai kuruc felkelés. 57 Misztót falusi Kis Miklós: Maga személyének... mentsége stb. Kiad. Bán Imre. Bpest. Szépirodalmi Kiadó. 1952. 141. 1. 58 Uo. 141 — 142. 1. 59 Uo. 79. 1. 60 Uo. 142. 1. 61 Országos Levéltár, Kamarai levéltár, Lvmbus Ser. III. Saec. XVII. f. 9. 62 Uo. Cameral Administration zu Ofen, Míscell. 3943. No. 884. 63 Kammerer—Velics: i. m. 696. 1. 64 Radvánszky Béla: Udvartartás és számadáskönyvek. 1. köt. Bpest, Knoll. 1888. 65 Uo. 22. 1.
