Századok – 1965

Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721

I S3 0i 21 A NYUGAT-EURÓPAI INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEK HÁTTERE 751 a kommunisták és a szociáldemokraták. Mindez lehetővé tesz Franciaországban többnyire párhuzamosan futó, egyes esetekben azonban közösen folytatott akciókat a fenti kérdések egyikében-másikában vívott küzdelem során. Angliában egyelőre még párhuzamosan és külön vívják harcukat kommunisták és szociáldemokraták a békemozgalmat kivéve a többi területen, ahol egyeznek nézeteik. Mindez azonban nem homályosíthatja el azt a tényt, hogy eme haladó programpontok és tettek ellentmondásban vannak az EGK és a NATO melletti állásfoglalással, és ebben a vonatkozásban mind a Labour Party, mind a Francia Szocialista Párt az imperialistákat segíti.96 96

A Szocialista Internacionálé 1963. szept. 9. és 12. között Amszterdamban tartott kongresszusán elhungzott egyes felszólalásoknak, még inkább az „Európai gazdasági f integrációról" szóló határozatnak, továbbá a Francia Szocialista Párt 1962 őszén elfogadott programjának puszta ismertetése — úgy véljük — minden további elemzés nélkül i is világosan megmutatja, melyek azok a kérdések, amelyekben a kommunista pártok számos és följebb már érintett együttműködési -lehetőség mellett nem érthetnek egyet a szocialistákkal, akik ezeken az utóbb érintett területeken vallott nézeteikkel a kapitalisták malmára hajtják a vizet. I. G. Suurhof, a Holland Munkáspárt elnöke például üdvözlő beszédében többek ! között így nyilatkozott: „Meggyőződésünk, hogy országunk és népünk csak akkor remény-L kedhet fennmaradásában és boldogulásában, ha részét képezi egy olyan európai közösségnek, amely nem kíván önellátó és önfenntartó lenni, hanem nyitva áll a szabad világ ' többi részének is (kiemelés tőlem — M. Gy.), ilymódon lehetővé téve, hogy az európai energia, hozzáértés ós kereskedelem hozzájárulhasson a jóléthez a világon Európán kívül is." De Gaulle politikájával szemben mondotta el mindezt Suurhof, akivel csupán abban I nem lehet egyetérteni, hogy a jólét növelésére irányuló lépéseket nem éppen internacionalista, hanem nagyon is a tőkések diszkrimináló politikájának szellemében, az ún. szabad világra, tehát a nem szocialista államokra kívánta korlátozni. Hogy ez az értelmezés nem Suurhof szavaiba való belemagyarázás, azt beszédének másik része igazolja. „Egységes I Európát akarunk, amely komolyan igyekszik valóraváltarii az Atlanti Közösséget, amely alapvetően fontos szerepet játszik a nyugati világ jövője szempontjából." — Erich Ollenbauernak, a Német Szociáldemokrata Párt azóta elhunyt elnökének megnyitó beszéde azután rávilágít arra is, hogy ő is, Suurhof is, a többi szocialista vezető is a polgári pártok politikusaival egybehangzóan mely államokat tartanak szabadoknak és melyeket nem. „Amíg a kommunista rendszerek csírájában elfojtják az emberi jogok szabad gyakorlására irányuló legcsekélyebb erőfeszítéseket is — mondotta Ollenhauer —, addig a fajegyenlősógért indított demokratikus mozgalom széles visszhangra talál a szabad világban." Az amerikai, angol, szovjet atomcsendegyezményt Ollenhauer reménysugárként értékelte, amely azonban nem oldja meg a fő kérdéseket. Az imperialista politikusok kommunistaellenes szólamait tette magáévá, amikor így szólott: „Mindamellett nem lehetnek illúzióink. A kommunisták nem tettek le világuralmi céljaikról. Ez megnyilvánul a nem-kommunista országokkal szembeni agresszív magatartásukban is. Amíg a kommunista világ elutasítja — sőt valójában eltiporja — a népek önrendelkezési jogát, a demokratikus erőknek fokozott éberséget kell tanúsítaniok." A Szocialista Internacionálé — mondotta — követelje az önrendelkezés jogát valamennyi népnek, így a német nép számára is. Majd félreérthetetlen célzással a Német Demokratikus Köztársaságra és arra, hogy nem ismeri el jogosnak létezésének tényét, így folytatta: „Senkisem ismerheti el, hogy azokat a nemzeteket vagy nemzetrészeket, amelyek szabadok vagy szabadnak kell lenniök, védtelenül ki lehet szolgáltatni a totalitáris és diktatórikus hatalmaknak." Ezt követően elégedetlenségének adott hangot a Hatok Európájában elért eredményekkel kapcsolatban, és kijelentette: „Olyan Európát várunk, amelynek gazdasági és politikai egysége magában foglalja e kontinens valamennyi szabad nemzetét, amely az Európán kívüli szabad nemzetekkel való közösség keretében nagyobb entitássá fejlődik." Ezek a szavak a tőkés integráció bármely polgári hívének szájából sem hangozhatnának másképp. A Szocialista Internacionálé határozatot hozott az európai gazdasági integrációval kapcsolatban is. Bevezetőben utal arra, hogy a Szocintern Irodája 1963. január 24—25-i ülésén sajnálkozását fejezte ki amiatt, mert De Gaulle államelnök magatartása miatt Anglia, Dánia, Norvégia és az ír Köztársaság csatlakozási, Ausztria, Svédország és Svájc társulási szándékai az EGK-hoz és az ennek érdekében folytatott tárgyalások meg-