Századok – 1965
Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721
I S3 0i 21 A NYUGAT-EURÓPAI INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEK HÁTTERE 747 a megelőző társadalmak kultúrájából, ami azokban haladó volt. Közismert az ókori filozófusok, költők, drámaírók haladó írásainak elterjedtsége a szocialista országokban, nem is szóFva az új- és legújabb kor haladó kulturális termékeiről. Érdemes azonban felvetni a kérdést, mi is a helyzet az európai keresztény kultúra közösségének ügyében és az európai kulturáUs hagyományok folytonosságát illetően. Űgy tűnik, hogy ennek a kérdésnek eldöntésére helyénvaló lesz egy hivatott, az imperialista-barát történészek köreiben is elismert angol polgári történész-szakember véleményét idézni. Geoffrey Barraclough e történész, aki egyik művében elmondja, hogy 1945 óta a gondolkodó emberek egyik legfontosabb feladatuknak tartják azoknak az alapfogalmaknak a tisztázását, amelyeken a kultúra nyugszik. „Alig múlik el nap I anélkül, hogy »örökölt szellemi hagyományainkról«, »a nyugati kultúra típusos értékeiről«, »a nyugati közösség eszméjéről«, vagy egyszerűbben »nyugati 1 hagyományainkról«, »nyugati értékeinkről«, »nyugati kultúránkról« ne olvasnánk vagy hallanánk. A háború vége óta kitartóan trombitálták ezt fülünkbe" — írja az angol tudós, szerinte azért, „hogy mindebből azt a hallgatólagos követ- • keztetést vonják le, hogy a kultúra maradandó értékei és hagyományai egyszeri jellegükben a Nyugathoz kapcsolódnak. Ez a szemlélet nemcsak a függet' len keleti kultúrák jelentőségét becsüli le, hanem egészségtelen elválasztását is eredményezi Európa keleti és nyugati országainak Németországgal mint valami senkiföldjével a középen. Nem kétséges ugyanis az a szándék, hogy a 1 nyugati világnézeti értékeket szembeállítsák a kelet-európai hagyományokkal, különösen pedig Szovjetoroszország ideológiájával. A háttérben tudatosan vagy öntudatlanul az a gondolat húzódik meg, hogy átfogó ideológiai alapot teremtsenek a demokráciáról alkotott »nyugati« elképzelés számára minden olyan területen, ahol a szovjet befolyás erős"8 7 (ti. a kommunista eszmék hatásának ellensúlyozására — M. Gy.). „Az örökölt szellemi hagyomány" elmélete, amely a Nyugaton általánosan elterjedt, a történészek számára nemzedékek óta ismert közhely. A XIX. század nagy történelmi hagyományainak alapjára épült — Ranke, Giesebrecht, Bryce és Acton hagyományára —, de először csak a második világháború utóhatásaira lett egy szélesebb áramlat részévé — kiszakadván az őt létrehozó történelmi környezetből — dogmaként, hitvallásként vagy hittételként lépett fel. Ezt az egész eszmetörténetben ismert átalakulást az magyarázza, hogy az, ami korábbi időben politikai következtetések levonása nélküli intellektuális meggyőződés volt csupán (ebből fakadt történész-nemzedékek ama kísérletének sikertelensége, hogy az igazság és menekvés elemeit, amelyek ebben [az elméletben — M. Gy.] kétségtelenül felfedezhetők, a nagyközönség tudatába bevigyék), most politikailag szervezett hatalmak segédeszközévé lett, politikai tartalommal terhelve. Polgárjogot nyert (ez az elmélet — M. Gy.) mint ideológiai ködfüggöny, amely mögött a „nyugati hagyomány" harcias védelmezői előkészültek arra, hogy az atombomba ellenállhatatlan tüzérségét tüzelőállásba vigyék."88 Eltérítene a tárgytól a nyugati kultúra egységéről szóló — és osztályösszefüggésekből kiszakított, autonóm mozgásra képesnek nyilvánított — elmélet történelmi hitelességének elemzése. Itt csupán azokkal az érvekkel lehetett 87 Geoffrey Barraclouqh: Geschichte in einer sich wandelnden Welt. Vandenhoeck et Rupprecht in Göttingen (1957). 39 — 40.1. Az angol eredeti 1955-ben jelent meg. Ugyanez a kiadó adja ki Hermann Heimpel, Reinhard Wittram, Otto Brunner műveit is. 88 Uo. 40. 1.
