Századok – 1965
Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721
742 MÉB.EI GYULA ereje lesz. Felhasználja e szövetkezést arra, hogy pozícióit minden téren megerősítse." Ugyanakkor az NSzK úgy akar hasznot húzni a franciákkal való együttműködéshői, hogy — a Die Welt 1963. január 29-i számának egyik cikke szerint — a német külpolitika sarkkövét jelentő amerikai kapcsolatai V ne szenvedjenek csorbát. Az Egyesült Államok elsősorban politikai okokból támogatja az integrációs törekvéseket és fő eszközének a legutóbbi időkig az NSzK-t tekintette. Sokoldalú támogatásban is részesítette. Neki köszönheti az NSzK elsősorban gazdasági és katonai talpraállását. Az Egyesült Államok elsődleges politikai célja az integrációs törekvések pártolásával szocializmus-ellenes tömb létrehozása Nyugat-Európában, és ezen a téren fő támasza a revansista NSzK. Emellett gazdasági előnyökre is számít. A nagy közös nyugat-európai piacon jó lehetőségeket lát áru- és tőkekivitelének fokozására. A nyugat-német bázis azonban a hűségnyilatkozatok ellenére sem teljesen szilárd többé. Az NSzK nem állhatott talpra amerikai támogatás nélkül. Az Egyesült Államoknak pedig a legerősebb nyugati kontinentális állam, az NSzK segítségére volt szüksége ahhoz, hogy Nagybritannia és Franciaország pozícióit átvehesse ezek egyes volt gyarmatain. Ezt megkapta azon az áron, hogy támogatta a nyugat-német szuverenitás visszaadását, az NSzK egyen- • jogúsítását a NATO-n belül és vezető szerepét mind e katonai szövetségben, mind az EGK-ban. A nyugat-német imperializmus azonban ezen a réven már úgy megerősödött, hogy az amerikai imperialisták immár nem tudják őket a régi módon ellenőrizni és saját céljaikra felhasználni. A nyugat-német kormány most az amerikai monopóliumok segítségével akarja megvalósítani önálló imperialista törekvéseit. Az amerikai imperialisták be akarják vonni a nyugatnémeteket a fegyverkezési versenybe, hogy magukhoz kössék őket és militarista irányba tereljék a nyugat-német nemzetgazdaságot. Ezen a réven is szeretnék gyengíteni az NSzK gazdasági erejét és csökkenteni versenyképességét a világpiacon. A nyugat-német imperialisták azonban gazdasági, katonai és politikai erejük növekedésével párhuzamosan — revansista céljaik változatlan fenntartásával — igyekeznek csökkenteni az amerikai befolyást Európában úgy, hogy ennek ellenére se kerüljenek szembe az Egyesült Államokkal. Az NSzK kormányai új életre keltették a stresemanni manőverezés politikáját a nagyhatalmak között, hogy országuk előnyhöz jusson a velük való kapcsolat révén, „hogy minél inkább módjuk nyíljék saját játékuk folytatására és saját céljaik követésére olyan módon, hogy megakadályozzák a nyugati hatalmak megegyezését a német kérdésben és Berlin ügyében".7 1 A Párizs—Bonn közti összefogás szintén nem áll szilárd alapokon. Eltekintve a köztük levő gazdasági versenyharcról, amelyről még szó lesz, és az Anglia Közös Piachoz történő csatlakozásával kapcsolatos nem lojális német állásponttól, Franciaország és az NSzK között más — politikai — ellentétek is vannak. De Gaulleék ehsmerték az Odera—Neisse határt, mert csak a 71 A modern kapitalizmus problémái. Béke és szocializmus, 1962. 12. sz. 14. 1. — ,,Üj jelenségek a monopoltőke integrációjában." 37.1. — Henri Claude: A Párizs—Bonn tengely gazdasági vonatkozásai. Béke és szocializmus, 1963. 12. sz. 67 — 58. 1. — Richard Mayne : i. m. 144—145., 152. 1. — Rába András: i. m. 602 — 604. 1. — Pierre Villon: La politique de l'axe Bonn—Paris à la lumière de l'histoire. Cahiers du Communisme, 1963. 4. ez. 106 —107. 1. (Idézetek innen.) — Haynal Kornél: Válaszúton a nyugati szövetséges politika. Társadalmi Szemle, 1963. 3. sz. 77.j 81 — 83.1. — V. Vetlanyin: A Bonn—Párizs tengely és a Közös Piac. Bpest, Kossuth Könyvkiadó. 1964. 115., 136 —144. és 152.1. — Korunk kapitalizmusa. II. köt. Bpest. 1961. 279—281., 345., 366. 1.
