Századok – 1965
Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721
736 MÉREI GYULA Euratom kiegészítője a Közös Piacnak" — vallja Stranner is, Mayne is.50 A Közös Piac „Németország dinamikájának látszik kedvezni, az Euratomot viszont úgy tekintik, mint ami Franciaországnak kedvezőbb, minthogy az utóbbi eléggé előrehaladt az atomipar terén."5 1 A két legerősebb hatalom vezető finánctőkés csoportjai tehát — úgy tűnik — mintha megosztoztak volna a hatalmon és mintha közös céljuk volna minél előbb önálló hatalomként fellépni az Egyesült Államokkal szemben. A pagy egyetértés azonban nem tartott sokáig. De Gaulle Franciaországa, ellenszegülve a Közös Piac kiterjesztésének, „többé vagy kevésbé nyiltan küzdve a nemzetekfölöttiség ellen, eltérítette a Hatok intézményeit kezdeti céljuktól".5 2 Ezzel ellentétben „Németország, amely gazdaságilag erős és amely dinamikusan állandó terjeszkedési folyamat áramlatában mindig újabb piacokat keres, tartós harcot vívott mások protekcionizmusa ellen"5 3 — tárja fel akaratlanul is a Közös Piacon belüli tőkés ellentéteket Albonetti. De Gaulle és Adenauer között annak idején jó volt az együttműködés, mégis mindegyik a maga államának vezetését kívánta a Hatokon belül, a NATO-ban és legalább Európában. Adenauer a keleti területek visszaszerzésére irányuló revansista terveinek valóraváltását remélte e szervezettől,54 de Gaulle az önálló atomerő megteremtésére irányuló terveivel, a „Hazák Európája" tervével, végül 1960. szeptember 5-i beszédével egyértelműen leszögezte óhajait. „Először arra világított rá, hogy Franciaországnak joga van a NATO-n belül világméretű hegemón helyzetre, majd rámutatott az Európai Gazdasági Közösség hat államának nagyobb összetartásának szükségességére. De Gaulle aláhúzta a NATO átalakításának célszerűségét és kiterjesztését nagyobb földrajzi térségekre, mint Afrika, és a Közép-Kelet."5 5 Ennél világosabb beismerése de Gaulle monopolista csoportja expanzív terveinek aligha volna lehetséges. A politikai integráció szerveit de Gaulle a „Hazák Európája" elvnek megfelelően nem kívánja „nemzetekfölötti" alapra helyezni, hanem a nemzeti hagyománynak alárendelni. Miközben tehát de Gaulle nagy erőt fejt ki a gazdasági integráció érdekében „különösen abból a célból, hogy leküzdje egyes, Franciaország politikai életében jelentős szerepet játszó ipari csoportok ellenállását, amelyek ragaszkodnak a protekcionizmushoz és a hagyományos nacionalizmuhoz",58 vagyis küzd a nyugat-német monopóliumok versenyétől sújtott és az ellen védelmet kereső francia monopolista csoport törekvései ellen, ő a maga csoportja nevében és érdekében ugyancsak a nacionalizmus jegyében ássa alá a „Hazák Európája" elvvel az integráció ún. „nemzetekfölötti" elgondolásait, és iparkodik a kozmopolita szerveket hegemón, ugyancsak nacionalista, imperialista célokra felhasználni. Az integráció hívei azt is hirdetik, hogy az európai államok integrációs szervekben való összefogása a nacionalista érzelmek leküzdésének fő eszköze, az 1960-as évek elején újra feltámadó nacionalista tendenciák elleni biztos védelem. A második világháború után az Egyesült Államok jól felismerte 50 Uo. 45., 46. 1. (idézet). — Mayne: i. m. 94—101. 1. 61 Stranner :i. m. 45., 46. 1. 52 Uo. 63. 1. 53 Albonetti : i. m. 91. 1. 54 1952-ben a Bundestagban mondotta: „Csak Európa egyesítése útján szerezzük vissza Berlint. Szerezzük vissza a német Keletet." Eszmecsere. Az antikommunizmus az emberiség ellensége. Béke és szocializmus, 1962. 9. sz. 130. 1. 56 Albonetti : i. m. 228. 1. 56 Uo. 183. 1.
