Századok – 1965

Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721

I S3 0i 21 A NYUGAT-EURÓPAI INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEK HÁTTERE 733 csábító szerepét eljátssza."4

0

A világhegemónia megszerzésének és biztosításának szándéka is vezeti az Egyesült Államok vezető köreinek európai politikáját. Ennek megvalósítása során a béke, a szabadság, a demokrácia védelmét hirdetve nem riadnak vissza a más országok belügyeibe való közvetlen beavatkozástól (görög, török események, a föntebb említett nyomások, fenyegetések stb.), vagyis a nemzetek önrendelkezési jogának megsértésétől sem. Európa nyugati tőkés országai a már említett okok miatt a legutóbbi időkig elfogadták az amerikai vezetést. Elfogadták ezenkívül még a német agressziótól való félelmükben is, amelytől az 1950-es évek közepéig elsősorban a franciák, de a német hódítás többi áldozata sem tudott megszabadulni. Az integrációs tervek és szervezetek különféle formáival részben azért is tudtak megbékülni, mert azokban védelemre véltek lelni a nyugat-német revansista törekvésekkel szemben. Stranner műve számos helyén foglalkozik e kérdéssel. Megállapítja, hogy az angolok és a franciák kettős félelem nyomása alatt éltek. „Ők (ti. Franciaország és Nagybritannia — M. Gy.) nemcsak a Szovjetunió agressziójától féltek, hanem a német hatalom újjáéledésétől is."41 Az 1947. március 4-i dunkerquei és a Benelux államokkal 1948. január 21-én kötött brüsszeli szerződésnek — írja Mayne Strannerrel egybehangzóan — egyszerre kellett kivédenie mind az esetleges német revánsot, mind a szovjet katonai hatalom potenciális veszélyét. Nagybritannia és Franciaország gyengének érezte magát arra, hogye kettős veszéllyel szembeszálljon. Ezért fogott össze más érdekelt nyugati államokkal és kérte velük együtt az európai összefogás eszméjének jegyében az Egyesült Államok katonai segítségét is, amelyet 1949. április 4-én az Északatlanti Szövetség okmányának aláírásakor jogilag is elnyertek. Az Európai Védelmi Közösség (EVK) létrehozására irányuló erőfeszítések is e kettős félelem jegyében álltak. A Pleven-terv egyenesen az amerikai nyomással is alátámasztott német újrafelfegyverzés ellenőrzése végett született meg. 1950. szeptember 12-én ugyanis Dean Acheson javasolta az angol és a francia külügyminiszternek, hogy állítsanak német hadosztályokat is a NATO szolgálatába.4

2

Az EVK-nak, eme „nemzetekfölötti" politikai szervnek a bukását is a német újrafelfegyverzéstől való aggodalom okozta. A vezérkarok az integrációnak már érintett politikai okai miatt még csak elfogadták a német újrafelfegyverzés gondolatát, a német hódítás súlyát annak idején valójában érző tömegek azonban nem feledték el „a közelmúltban lefolyt német terjeszkedés gaztetteit".4

3 Az integrációs szervezetek nem tudják megoldani az imperialista hatalmak egymásközti ellentéteit, sőt rendeltetésükkel ellentétben éppen amiatt, mert a fejlődés objektív tendenciájának a tőkés rend keretein belül és tőkés módszerekkel kívánnak eleget tenni, még ki is éleződnek a tőkés rend természetében rejlő objektív ellentmondások és szubjektív ellentétek. A politikai ellentétekre jó fényt derítenek azok a viták, amelyek a politikai integráció formáiról és módszereiről, a „nemzetekfölötti" szervek megalakítása körül folytak. Nyugati szerzők is egyértelműen rámutatnak arra, hogy már 1949 —1950-ben, az integrációs törekvések kezdeti időszakában is 40

Mayne: i. m. 75. és 161. 1. 41

Stranner: i. m. 24. 1. 42 „und dem Druck von aussen, besonders von Seiten der Amerikaner, die für diese Aufrüstung... eintraten". Albonetti: i. m. 106. 1. Dean Acheson javaslatára Mayne: i. m. 87. 1. 43 Stranner: i. m. 24. 1.