Századok – 1965
Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721
I S3 0i 21 A NYUGAT-EURÓPAI INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEK HÁTTERE 729 kezdetét jelenthette az európai népek megbékélésének. Ennél tovább tíz évvel a háború befejezése után sem jutottak, „megbukott az a kísérletük, hogy Európa tényleges politikai és gazdasági szövetségét hozzák létre".2 ® Ekkor fogott össze Nyugat-Európa hat állama, és két év alatt kidolgozta az Európai Gazdasági Közösség szervezetének tervezetét, hogy legalább a kis Európán belül megvalósítsa az integrációt, „és így szorítsa rá a többi országot e mozgalom követésére". A nemzetközi helyzet — véli Stranner — kedvezett e tendenciának, „nevezetesen ama szolidaritás-érzés révén, amely az európai népekben a szuezi válság és az 1956 novemberi budapesti események nyomán támadt, valamint ama buzdítások révén, amelyekkel az amerikaiak nem takarékoskodtak a Hatok vállalkozásaival kapcsolatban".2 7 Szerző azonban jól látja, hogy az integrációs törekvéseknek a nemzetközi helyzet egy-egy fordulata nem igazi, alapvető oka, hanem csupán járulékos segítője lehet. „De mindez — folytatja — nem magyarázza meg a Hatok sikerének alapvető okát." A szuezi és a magyarországi események idején „a brüsszeli tárgyalások már nagyon előrehaladott állapotban voltak, a munka lényege, a szakértők tevékenysége, amely 1955 júniusában elkezdődött, ekkor már befejeződött, és a mozgalom elindult."2 8 Az igazi okok — mutat rá a svájci szerző — mélyebben fekvő politikai és gazdasági szükségességekből fakadtak. A történelmi tények azonban azzal a tanulsággal is szolgálnak, hogy a békés egymás mellett élés politikájának következetes folytatása esetén a tőkéseket egymástól elválasztó ellentétek inkább előtérbe kerülhetnek.2 9 Es ez érthető is. Elég talán figyelembe venni azt a tényt, hogy például az ún. Európai Parlamentben 1960-ig az egyes tagállamok által küldhető delegátusok megoszlása a következő volt: Belgium 14 (1960 óta 42), Német Szövetségi Köztársaság 36 (108), Franciaország 36 (108), Olaszország 36 (108), Luxemburg 6 (18), Hollandia 14 (42).30 A három vezető tőkés országnak egyenként is több képviselője van az Európai Parlamentben, mint a három kisebbnek együttvéve. Az Európai Gazdasági Közösségben (EGK) Franciaországnak, a Német Szövetségi Köztársaságnak és Olaszországnak egyenként 4—4 szavazata, Belgiumnak és Hollandiának 2—2, Luxemburgnak 1 szavazata van. Dánia gazdasága is egyre szorosabban függ a legnagyobb nyugat-európai monopóliumoktól, és ez a körülmény az eddigieknél szorosabb politikai kapcsolatok létesítésére szorítja Dániát az EGK országaival, ami ha nem is jogilag, de valóságos pohtikai függésre vezet, például a nyugat-német—dán közös katonai parancsnokságon belül.3 1 A jelenlegi nyugat-európai integráción belüli más ellentétekről a későbbiek során lesz szó. És ezek után idézzük mégegyszer emlékezetbe Stranner művének azt a részét, amely kifejti, hogy az elgyengült Nagybritannia és Franciaország csak az Egyesült Államok segítségével tudja fenntartani a nyugati befolyást Közép-Keleten és Ázsiában.3 2 A nyugat-európai tőkés integráció tehát a gyarmati és függő népek felszabadító, antiimperialista, demokratikus forradalmai elleni szövetkezést is szolgál, emez ország népeinek kizsákmányolását és a felszaba-26 1Stranner: i. m. 37. 1. 27 Uo. 38. 1. 28 Uo. 29 Albonetti: i. m. 110. és 95. 1. 30 Uo. 219. 1. 31 A modern kapitalizmus problémái. Béke ós szocializmus, 1962. 12. sz. 116. 1. 32 Stranner: i. m. 66. 1.
