Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
712 It. VÁRKONYI ÁGNES A bor, sör, égetett bor belföldi és külkereskedelmi értékesítését az udvari érdekeltségek olyan mértékben, mint a gabona- vagy marhafelvásárlást vagy a sókereskedelmet, korántsem tudják kisajátítani. A kamara ugyan már 1688-ban a kincstárnak és a nagybirtokosoknak kívánja biztosítani a borkereskedelem hasznát a helyi — nem nemesi — szőlőtulajdonosokkal szemben. A pálinkafőzést a gabonahiányra hivatkozva császári rendelet tiltja. 1702-ben pedig Segdewich Zakariás angol—perzsa kereskedőtársasága kap szabadalomlevelet a magyarországi borok kivitelére. A borkereskedelem teljes állami monopolizálásárói azonban nem tudunk. De a Hegyalján a század végére a kincstár néhány főnemessel, kamarai tiszttel s a császári hadsereg tisztjeivel együtt a szőlők számottevő részét birtokolja, Ugyanakkor a katonaság gyakorlatilag a belső ' piacon a borárulás jogát helyenként teljesen kisajátította. A különböző | katonai hatóságok, hadseregtisztek, várparancsnokok, de a kis helyi kapitányok is a földesurakkal, mezővárosokkal, de egymással is ádáz harcot víva i igyekeznek a kocsmáitatást kezükben tartani.68 Katonai hatóságok helyenként a kereskedelmi élet más szabadonmaradt területeit vagy helyi piacait teljesen lefoglalták. Valóságos „kismonopóliumok" uraivá váltak. A szatmári harmincados parancsára 1699-ben végrehajtott tanúvallatás jegyzőkönyve szerint a ; Tyrrham és a Kollonich regimentbeli, Szatmár megyében kvártélyozó tisztek és markotányosok alkalmanként 5—6 szekérrel vittek fel búzát és bort Máramarosba, és sóval megrakodva tértek vissza. Szigorú tilalmakkal borfelvásárlási kiváltságot biztosítottak maguknak, s miattuk „más rendbéli emberek nem is kereskedhettek".69 A monopoltársaságok, kiváltságokat élvező csoportok önkényes árszabásaikkal nagy drágaságot idéztek elő, sokkal károsabb volt azonban az, hogy lefoglalták a belső piacokat és a lakosság legkülönbözőbb rétegeit jórészt kiszorították onnan. Elzárták a pénzszerzés lehetőségeinek megmaradt helyi útjait is. A máramarosi lakosság egyedüli jövedelme a sóval való kereskedelemből származott, de a sómonopóliumot a környező megyék, Szatmár, Ung, Ugocsa, Bereg népe is megérezte, sőt Árva, Trencsén, Szepes, sőt Bars megye népét is érzékenyen érintette.70 A bor- és marhakereskedelem korlátozása 68 A kamara véleménye a borkereskedelemről 1688. jan. 11. idézi: Komoróczy György: Borkivitelünk észak felé. Kassa. 1944. 122 —123.1. — Pálinkafőzési tilalom (1677). MGSz, 1900. 267. I. — Takáts Sándor: Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban I. Lipót alatt 2. Sedgewick Zakariás vállalata. MGSz, 1897. 372 — 373. 1. ,,Magyarországban a legbiztosabb és legjobb gazdálkodás a tokaji és tokajvidéki szőlőművelés." Cocolsgni Gáspár generaladjutant, a kincstár megbízottjának véleménye a tokaji szőlők 1671. évi megbecsülése alkalmával. Közli: Takáts S.: A tokaji fiscális szőlők termelése 1670-ben. MGSz, 1904. 406. 1. — A hegyaljai szőlők tulajdonviszonyairól: Benczédi László: A hegyaljai kuruc felkelés 1697-ben. Bpest. 1953. 29 — 30. 1. 69 Tanúvallatási jegyzőkönyv. Skottka Mihály harmincados parancsára végrehajtott inquisitio 1699. dec. 10. és Skottka jelentése a kamarának 1700. jan. 17. Szatmár. OL. Kamarai lt. Repraesentationes, informationes et instantiae. 1700 január. 70 A rendek sérelmei az 1696. évi pozsonyi concursuson. Prothocollum opinionum 74. p. — Máramaros (1694. szept. 23.), Árva (1695. aug. 22.), Bars (1697. jún. 12.) vármegyék, valamint a dunántúli és -inneni országrész (1702) és a kassai kerület megyéinek gvűléséről küldött követek (1702. dec. 7.) Eszterházy Pálhoz. OL. Eszterházv-család levéltára. PN. 49/4590, 47/4423, 47/4466, 59/5627, 59/5626. — Instructio Klobusiczky György Szatmár megyei követnek. 1703. máj. 19. Károlyi lt. Szatmár vármegye iratai. — Eszterházy Pál levele Szepes megyének. Kismarton, 1703. ápr. 29. CsSzK, Levoca, Státny Archív. 1703 No 112. — A sómonopólium elleni tiltakozásokról Sinkovics I.: i. m. 213., 215. 1.
